Versek a féltékenységről
Kócol a szél,
az erdő zilált.
A felszippantott mocsarakból,
csak lapos békadög fekszik
egy holt pocsolyában.
Kicsit vártam, de alkut kötöttem
mikor nem engedett a remény-iszap
rám ragadt ahogy a félelem burka
repedezett száradó szívemen
mert látni engedted végre aki vagy...
Van egy érzés a világon,
Amit nem lehet eljátszani gitáron.
Nem is érzés, inkább lételem
Olyan, mint egyesekben a félelem.
Az érzés mely elvakít ,
minden döntést lelassít.
A mélybe húz mindent elpusztít,
reménytelen, majd a halál ad "puszit"...
Fénytelen éjjelen átoson
Újra, meg újra a városon
Ég veled, ég veled életem
Égeti szívem: a félelem.
Leírni nem lehet, annyira mar a kín,
A fojtó gondolat, az árnyszerű vágy.
Mindig a gyanú árnyékában élni,
Meg nem történt dolgokat mindvégig tagadni:
Ez nem más, mint a pusztító féltékenység!