Versek a féltékenységről
Mindenre, ami csak körbevesz.
A levegőre, mit érintesz.
A sorra, minek végére pontot teszel...
Bilincs
A kéz, amely megmentett,
most is ölel, de túl szorosan,
s egészen magához láncol,
de emlék fonja a sorsokat.
Átváltozom, szörnnyé leszek,
szörnyű kíntól kínszenvedek,
karmom kinő, hátamon szőr...
A hangos csendben
Halkan ordibálva.
Érzem a szeretetet minden ítélő szavában.
Beteg a képzelet,
vetít fals képeket,
kínoz is vészesen,
a lelked védtelen.
Ne nézz így!
Ne nézz így rám, drága, a zöld szemed lángol,
mellettem csak te vagy. Engem sose vádolj!
Hűséges mátkámnak fogadtam szívedet,
(néhány elvétett szón zokog a szerelem).
Vers Ákoshoz VI
Egy távoli csillag, olyan vagy énnekem,
Mérföldek választanak el minket.
Az én égboltomon te vagy a legszebb,
De közöttünk a tér felmérhetetlen.
Aljas, szörnyű féltékenység, te zöld szemű szörnyeteg!
A világnak vége szakadt, mert megjelent csúf fejed.
A szívembe fészkelődtél, felemésztettél belül,
S én hiába hadakoztam, te kerekedtél felül.
Magam volnék a tigris,
te prédája ennek is, annak is.
Maga vagy a máglya,
melynek tüzén ég az erdő
minden fája.
Bús gondolatok! Távozzatok!
Alig nyolcezer milliónak csak a fele,
Kinek szeme Vágyfilmeket forgathat vele.
Találtam egy ajtót
Ismerős volt faragása
Emlékeztet egy kacagásra
Vidámság járja át lelkem
Majd újra összetört bennem...
Ó, mily furcsa az emberi lélek.
Társra vágyik, mert fél a magánytól.
Csalódástól tartva retteg a mától,
veszítve jövőt, siratja a véget.
Pokoli forróság égeti lelkemet,
Féltékenység rontja el kedvemet.
Mérhetetlen fájdalom, mit elviselek,
Boldogságodért mindent megteszek.