Versek a féltékenységről
Agyamba villant egy régi történetet.
Ott voltunk ketten, hárman, négyen,
s ki tudja még hányan egy sorsba zárva,
egyetlen férfi kényét-kedvét lesve.
Képzeld magad egy szigetre, ahol megvan mindened.
Élelem bőségesen, pénzre nincs szükséged,
nem is tudnád mire költeni.
Asszonyod van, aki lesi minden kívánságod, s
próbálja még a gondolataidat is kitalálni.
Csak azért, mert lélegzem,
Nem biztos, hogy élek,
Csak azért, mert mosolyt látsz,
Nem, tudd, nem remélek.
Vodkaíz` csókoktól hangos a bár,
Ne nézz rá, Kislány, nem Ő, aki vár,
Keress ma mást, ha szeretni akarsz,
Nézz rá, hát látod, mindent csak zavarsz
Álmodom a padon ülve,
téged várlak megfeszülve.
Gondolatom elvegyülve,
csak rád gondolok remegve.
"A tó jegét kásás hó fedi",
s a lábam alig áll meg rajta.
Féltékeny vagyok arra kivel nevetsz
Féltékeny vagyok arra kivel lehetsz
Féltékeny vagyok kivel éjjel mulatsz
Féltékeny vagyok kiket nap-hosszt hallgatsz
Kész vagyok,
Kivagyok.
Már nem is zavarok,
Szíveink már szabadok,
Tovább nem is maradok.
Fájó szerelem
Te, szerelem!
Miért bántasz engem?
Nem vétettem semmit.
Mégis engem rabolsz,
Miért nem elégedsz meg magaddal?
Tiszta, szép szerelmünkben
szörnyed áldozatra vár,
lüktető, élő sebbe
tűkarommal beleváj.
Két vas a tűzben egyszerre nem jó,
Egyikből szén, másikból jeges hó.
Néha úgy érzem, már nem rám gondolsz,
Csak egy felépített várt lerombolsz,
Becsapott szavak dörgetik a falait...