Versek a féltékenységről
Vers Ákoshoz VI
Egy távoli csillag, olyan vagy énnekem,
Mérföldek választanak el minket.
Az én égboltomon te vagy a legszebb,
De közöttünk a tér felmérhetetlen.
Aljas, szörnyű féltékenység, te zöld szemű szörnyeteg!
A világnak vége szakadt, mert megjelent csúf fejed.
A szívembe fészkelődtél, felemésztettél belül,
S én hiába hadakoztam, te kerekedtél felül.
Magam volnék a tigris,
te prédája ennek is, annak is.
Maga vagy a máglya,
melynek tüzén ég az erdő
minden fája.
Bús gondolatok! Távozzatok!
Alig nyolcezer milliónak csak a fele,
Kinek szeme Vágyfilmeket forgathat vele.
Találtam egy ajtót
Ismerős volt faragása
Emlékeztet egy kacagásra
Vidámság járja át lelkem
Majd újra összetört bennem...
Ó, mily furcsa az emberi lélek.
Társra vágyik, mert fél a magánytól.
Csalódástól tartva retteg a mától,
veszítve jövőt, siratja a véget.
Pokoli forróság égeti lelkemet,
Féltékenység rontja el kedvemet.
Mérhetetlen fájdalom, mit elviselek,
Boldogságodért mindent megteszek.
Egy hosszú nap után, mikor úgy érzed,
Nincs erőd létezni sem,
Én majd dúdolok neked.
Hogy kár az élet?
Hisz nevetve élek
minden órámban.
Kijöttem a zárkámból.
Nagyon jól csináltam.
Csókkal kezdődött.
Egy csók volt csupán.
Féltékenység
Szeret, nem szeret, szívből, igazán...
és tépkedtük a szirmokat, leveleket,
hol sokat, máskor meg keveset:
szeret, nem szeret, szívből, igazán...
Haragszol? Vagy már nem?
Emlékszel, mi ezek voltunk,
Ami közös, csak a múltunk?
A jövődben tán e név nem áll,
Vajon neked ez számít már?
Zajok nélkül,
Búsan, csendben
Merengek én
Egyedül s magamban
Kedvenc Házőrző, Társ, Barát
Aki mindig hazavárt,
szeretetével elém állt,
aki sírt, ha sírtam, és
velem volt boldog, ha
én is az voltam.
Aprócska dobbanás, mit mellkasomban érzek,
Mégis beleremeg agyam torzult képe...