Versek a féltékenységről
Egy hosszú nap után, mikor úgy érzed,
Nincs erőd létezni sem,
Én majd dúdolok neked.
Hogy kár az élet?
Hisz nevetve élek
minden órámban.
Kijöttem a zárkámból.
Nagyon jól csináltam.
Csókkal kezdődött.
Egy csók volt csupán.
A szerelem neked szépség,
Gyönyörű és nagyon élénk.
A szerelem nekem komor,
Örökké magával sodor.
Féltékenység
Szeret, nem szeret, szívből, igazán...
és tépkedtük a szirmokat, leveleket,
hol sokat, máskor meg keveset:
szeret, nem szeret, szívből, igazán...
Haragszol? Vagy már nem?
Emlékszel, mi ezek voltunk,
Ami közös, csak a múltunk?
A jövődben tán e név nem áll,
Vajon neked ez számít már?
félelemmel tölt el
mikor elvész a nap
utolsó sugara is
éjszaka van
Zajok nélkül,
Búsan, csendben
Merengek én
Egyedül s magamban
Kedvenc Házőrző, Társ, Barát
Aki mindig hazavárt,
szeretetével elém állt,
aki sírt, ha sírtam, és
velem volt boldog, ha
én is az voltam.
Aprócska dobbanás, mit mellkasomban érzek,
Mégis beleremeg agyam torzult képe...
Egész éjjel álmatlan
Forogtam az ágyamban.
Döntést hoztam, Lacikám:
Változtasd meg frizurám!
Oly nehéz néha
elfeledni téged.
Itt hagytál
felfedezetlenül engem.
Összetörtem a szavaid felett,
Lesújtott rám a keserű bánat,
Gyötör a kín, sírva fáj a lélek,
S tűröm nap nap után a vádat.
Amikor este hozzád megyek haza
sietve, örömmel,
padlógázzal, mint múltkor Szófiából,
mert olyan ritka, amikor hozzád mehetek haza,
karácsony,
sebészeti kesztyűvel markolom meg
tömbházad ajtajának kilincsét.
Nehogy azt hidd, hogy féltékeny vagyok!
Nem akarlak birtokolni.
Csupán reggeltől estig
Veled lenni.
Az idődből,
Mindenhonnan,
Annyit csenni,
Hogy másnak
Ne jusson...