Rövid versek a félelemről
tüntetnek okkal
vagy ok nélkül, csak céljuk
biztos, nemtelen,
balhés figyelemkeltés,
önmaguk fényezése...
7
Nem tudok aludni, fáj már a létezés.
Messze vagy most tőlem, elfog a rettegés.
1.
Vontatottan pereg az idő álmos cseppje,
Káoszba oltott félelemmel tekintek szemedbe...
Holnapok háza omlik épp,
homályos tér az értelem,
barázdált szürkeállomány
árkaiban a félelem.
Nem számít, hogy kié, lehetne az enyém,
hisz képe fájón ég retinám közepén...
Nyissam ki neki az immár száz lakattal őrzött kaput,
mi szívemet védi...