Versek a félelemről

Szinti

Újrakezdés

És most itt vagy Te, és nem tudom, hogy a Te meg Énből hogyan lesz a Mi.
De meg kell értened, hogy félek a szívemet ilyen gyorsan odaadni.

Tovább...

Sáfrány János

Elmennek

Elmennek és újrajönnek,
általában nem köszönnek.
Mintha még átlátszó lennél,
mintha már jót sose tennél.

Tovább...

98

Sárga Nárcisz

Felriadva

Ölelj át szorosan,
Mondd, hogy csak álmodtam,
S nincs veszély, nem hagysz el,
Nyugtass meg, kedvesem.

Tovább...

2327

Lacza Ákos

Itt a vessző

Egyedül vagyok a semmiben,
Valaki megmozdul mellettem,
A lélek újratölti a félelmem,
Mert most bátornak kellett lennem...

Tovább...

Mezey Marianna

<ecce homo>

mert
csúf
vagy
szép
az élet
(de míg)
éljük robog velünk a gyorsvonat
ablakaiban hímes álmokat mutat...

Tovább...

2426

Aradi Gábor

Éjféli órán

Furcsa, fojtogató csend üli meg ma este a várost...

Tovább...

Orvos Csilla

Ismeretlen

Ismeretlen hely, ismeretlen arc,
minden olyan furcsa,
szívemben dúl egy kegyetlen harc.
Talán mindennek te vagy a kulcsa.

Tovább...

Szabó Balázs

Bűnös világ

Elveszítettem a világot,
vagy lehet, ő hagyott el engem?
Rák-sejt, mi agyakban csírázott,
- már régóta - ezen töprengem.

Tovább...

Sarkadi Benedek

Gondolat

Ne törődj a semmivel,
Gondold át te gondolat másképpen.

Tovább...

Deák Máté

Éj

Megcsapta orrom az éj illata,
Mely szinte facsarta lelkem,
Mely sóvárgott utána, hogy mielőbb
Megkaparintotta magának.

Tovább...

Bogdán Krisztina

Hiányzom magamnak

Hiányzom magamnak egy dörgős délutánon,
Apró gödröcskékkel száraz orcámon,
Mi most elúszna a könnyektől, de hallgatagan remeg.
Félelem a fájdalom, így visz ez, vezet.

Tovább...

Balázsi Levente

Vendégségben

Idegen házba hívtak ma engem, az asztalon már tálalva van minden.
Először vagyok itt, így még nem ismerem a járást,
halkan megbújok csak, és várom az áldást.

Tovább...

Budaházy Kinga

Kilátás

Megeszem
Az emberiségbe szorult maradék agyat
Pirítósra kenve.
Nem vagyok elég dagadt,
Csak éhes, édes s szende.

Tovább...

75

Jánosi Réka

Vagy

1.

Vontatottan pereg az idő álmos cseppje,
Káoszba oltott félelemmel tekintek szemedbe...

Tovább...

Szabó Attila (444)

Demenciapara

Egymásra rakodó ma-hordó napok
süppednek bennem egyre mélyebbre.
Tömöríti őket minden éj leple,
s már rétegről-rétegre kövült lapok.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom