Versek a félelemről
Tajtékzó hullámmal
árad a vén Duna,
mintha a világnak
haragosa volna.
Volt egyszer egy török szultán,
Aki kedvelte a lányát.
Mindent megtett volna érte,
S leste minden kívánságát.
Izgalom vagyok csupán
Gyermeteg kis életedben.
Ha tehetnéd, életed végéig
Várnál rám.
Ki az a sok rosszakaróm,
Ki éjszaka lehúzza rólam a takaróm?
...Véres szemed üvölti a tetted,
Bicska marcangolja a kezed,
Megtenni mégsem mered.
Hosszú ez az éjszaka,
Szemre nem jön álom.
Lehet úgy éjfél is már,
Az éj sötét fátylát látom.
A jókedv itala se tántorít el célomtól,
Hogy barátságunk egy életre szól,
Még ha ennek ára,
Hogy szívem bezárom egy skatulyába.
Ez az év már jobb lesz, lehet...
Emberek nyújthatnak segítő kezet!
Beáramlik betegségbe a politika,
Pedig a birkózásban sincs erotika...
Bárcsak tudnék csendben élni,
De utánam szól minden férfi:
"Gyere ide, drágám, cicám",
Nincsen rájuk energiám!
A pszichopata ember (2. felvonás)
Ez a fajta ember olyan, akár a kígyó,
Örül annak, ha ő lehet a kínzó.
Maga körül mindenkit ki akar csinálni,
Vigyázz nagyon jól, ne állj le vele vitázni.
Kiráz a hideg,
remeg a lábam.
Nyakamban liheg,
lohol utánam.
Rám csorog a Hold fénye, vállamra sóhaja.
Ölelésem tartogatom, de ha nem
hallja?
Vérben topogó lábak,
te és én, felettünk a csillagok.
Félek, remegek, megfogom a kezedet.
Van mikor messze harsan a vágy,
és az egeket ostromolja imád...