Versek a félelemről

Kamarás Klára

Mikor a méreg kivirágzik

Nem tudtam én azt, jaj, előre,
hogyan vigyázzak az időre,
hogy az évek sebes folyása
olyan, mint kőomlás dúlása,
és hullnak rám a percnyi évek,
míg utamon tudatlan lépek...

Tovább...

5043

Molnár Mária

Darab szavak

Megbújtam, mint rideg valóság a porban,
hol furcsa hang csordogált a világ fölött.
Felhőtlen levegőben, légi haldoklásban
darab szavaim ajkamhoz verődtek.

Tovább...

Tothka Judit

Éjszaka a kórházban

Sötét éjjel van már a kórházban.
Kisurranok a szobámból pizsamában.
Fehér falai némán kongva ásítoznak.
Talán egy kis napfényre áhítoznak.

Tovább...

34

F. László Tibor

Hazug hevület

Magamra ölelem levehetetlen
múltamat, mint az őszi hideg talaj
a ráhulló színes faleveleket,
majd áttörve az emlékezés ködét,
- mint jégtörő a tenger fagyott vizét -:
Még egyszer érezzem a tegnap ízét.

Tovább...

1219

Szabó Szalay István

Van-e kiút...?

ne próbáld tartani az időt
változás fújja el messzire
Ikarus-szárnyként olvadó viasz
bágyadtan hull alá semmibe
kötelék kéne mi összetartja
a "ma" egy szétfolyó gondolat
melyeket szavakká kéne gyúrni
lenne együtt egy erős akarat...

Tovább...

3941

Kovács Előd (Elod28)

Félelem

Egy borús reggelen
Nem volt kedély,
Csak gyötrelem.
Ott sötétült árnyékában,
Rideg arcát így nem láttam,
Mi dermedten lövellt homályt rám.

Tovább...

44

Békássy Balázs

A köd sűrűje

Majdnem egyedül a sötétben 3.

Loholó lépések dobbanása ássa a lépcsőket.
Pulzáló folyosók,
árnyakban csusszannak terelő kéz lábába.
A falak bezárva.

Tovább...

34

Boda János

A félelemről

Rám kúszott ismét
a félelem sötét füstje,
orromban por és pernye,
bódít és elnyom, de érzem,
erőt kell vennem magamon,
nem roppanthat össze e hatalom,
mert nem hagyhatom, hogy
bekormozza életem.

Tovább...

Barabás Bence

I. szonett

Hiányod kissé megvisel,
Nem is tudom, mit érzek tán,
Te vagy, ki engem mindig elvisel,
Te vagy nekem minden öröm s vágy,
Arcod álmaim képébe beégett,
Szereteted irántam még soha nem ismert,
Személyed kicsiny életembe betévedt...

Tovább...

Radnai István

ideghúrok

végtelenített és lágy a borzas dallam
talál okot oktondi lázas hőfokon...

Tovább...

2123

Bulejsza Judit

Pánik

Fáradtan fekszem a földön,
Elvesztettem elhagyott örömöm.
Próbálok mélyeket lélegezni,
És a dühömet, haragomat elengedni.

Tovább...

22

Zsefy Zsanett

alkonysorok

ha majd
fáradt kékkel földet ér s én
szikecsendben elpihenve
hallgatom hogy közeledik
alkonyhúrokat pengetve
nem számít a hol és mikor
a meddigje lesz a fontos
tisztán vagy a földi léttől...

Tovább...

Csomor Henriett

Szívet tépő magány

Egyszerűen félek a magány gondolatától.
Teljesen egyedül maradni maga a pokol.
Még a csendet is hallom.
Igazán nyomasztó, mikor az óra ketyegése
hangosabb, mint maga az élet.

Tovább...

77

Szabó Bálint

Belém vág

Körbezárt emlék rabjaid,
széteső én darabjaid.
Szilánkká porladt emlékek
nyomasztják lelked, elmédet.

Tovább...

Csík Ferenc

A csavargó

Az úton ballagott szomorúan
Az alkonyi pír bíbor aranyában.
Majd vasvillával kergették a falu határában.
Mezítláb a hideg őszi pocsolyákban.

Tovább...

8573

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom