Farsangi versek
Maszkatánc, maszkatánc,
hova tűnt el ez a srác.
Maszk fedi el arcodat,
torzítva a hangodat.
Álarcos bálba készültem,
hajamból kontyot fésültem,
gyöngyös, tollas volt a maszkom,
legkülönlegesebb a farsangon.
Az én nevem Elemér,
Én vagyok a kisegér,
A kamrában matatok,
Macska elől szaladok!
Busót járok, telet űzök,
a fejemre szarvat tűzök,
báránybundám földig ér,
hess már innen, hideg tél!
Tél vége van, február,
hosszabbak a nappalok,
kezdődik a karnevál,
rövidek a másnapok.
"Bepöfög" a gyorsvonat,
halkan szól a szamba,
egy ismerős hajfonat
beleér a számba...
Szalmaláng, szalmaláng, porig égett szalmabáb,
téltemető mulatságunk tetőpontra hág.
Álarc mögött sok vidám szem,
mosolyognak önfeledten.
Nemsokára itt a farsang,
a vidámság ünnep,
színes jelmezek, karneváli
hangulat mindenfele.
Rizsporos parókából rakatom a kontyom,
a maszkabálon jól megrázom a rongyom.
Minek öltözzek, hogy egy nagyot szóljon,
hogy karnevál hercege nekem udvaroljon?
Régi idők farsangjai
nem térnek már vissza,
nem járnak már úrilányok
hintóval buliba.
Vízkeresztnek búcsút intve,
Szélvihar a télben zengve.
Ködharmatot hint a tájra.
Jégcsapokat hív a nászra.
Arctalan maszkos február, náthás a táj,
Jégbe fagyott rőt levelek
A végüket járják már.
Tél még rúg egyet az élővilágon,
És jégvirágot fakaszt a tűlombokon.
Napi fáradtságot fiókba téve felejtjük,
A bundát pihenni szögre akasztva tehetjük,
Maskarát felvesszük, mutatjuk magunkat másnak,
Ezen a napon mulatunk, majd dolgozunk másnap.
Másnak adjuk ki magunk erre a napra,
Álarcot húzunk egy valódi arcra,
Talán azért, hogy ne lássák a bánatunk,
És játszunk mást, amíg el nem fáradunk.