Farsangi versek
(Tévedtél! Nem ízzel.)
Március hetedikén várt Minket Óbuda.
A hetediken Edit és Laci otthona.
Kedves, bulis farsang, szerelem.
Miért jött elő ez a farsang?
Eljött az ideje,
este bálba megyünk,
forró bort kortyolunk,
sült fánkot eszünk,
ropjuk a táncot,
kitömjük a bábut,
majd tűzre téve...
Kezdődik a várva várt mulatság,
Beöltözés, álarc, vidámság.
Gyere te is, mulass vélünk,
Hadd legyél a mi vendégünk.
Kereplők recsegnek, régmúltról fecsegnek,
Fapofák rémisztve ijesztegetnek,
Hideg van, mégsem fázik senki,
Jó dolog a telet temetni
Kis időre Pókembernek öltöztettek,
boldog vagyok, hogy álruhában lehetek.
Álarc mögé bújva,
Percről perce megújulva
Keresem, ki is vagyok,
De még nem tartok ott,
Hogy azt mondjam, hogy OK!
Farsangi bál van itt készülőben
Minden gyermek örömére,
Lesznek itt különös álarcok,
Macskák és leopárdok
Anya, én egy labda leszek,
réten föl-le szállok,
gyerekekkel csak jót teszek,
játékszerré válok!
Víg zene hangja, ha száll,
itt van a maskara bál.
Hirdeti, zúgja a szél,
elköszön, elmegy a tél.
Múltba néző
Régen volt, de nem feledtem,
Víg farsangi bálba mentem,
Már nem jártam iskolába,
De még sosem voltam bálban.
Kicsi vagy még, mondta apa,
Nemrég voltál pólyásbaba.
Január, február,
kezdődhet a karnevál,
idefigyeljetek, gyerekek,
jelmezeket készítsetek!
Álarcban itt mindenki másnak látszott.
Ma is, mint máskor, egy jó zenész játszott!
Sok volt a boszi, a seprű meg kevés,
bulizás közben jólesett az evés!
Vörös ruhám szinte lángol,
Ügyes vagyok, erős, bátor,
Sötét éjben, hóban, szélben,
Erdőben és kint a fényben
Nem riaszt meg ellen hada,
Én vagyok a piros ninja.
Februárban jelmezbál van.
Minek öltözzek be?
Denevér már voltam,
Legyek idén medve?