Farsangi versek
Másnak adjuk ki magunk erre a napra,
Álarcot húzunk egy valódi arcra,
Talán azért, hogy ne lássák a bánatunk,
És játszunk mást, amíg el nem fáradunk.
Farsangolnék, de fals hangon
szól a dudám, és a rangom
nagyon pici, tán csak cafrang,
így egy hangos, bűzös farhang
Két férfi vonult be a bálba,
ám teljesen azonos ruhában,
férjét a lány epekedve várta,
odalépett és elvitte táncba.
Süssünk fánkot, sok lekvárost,
Ne kelesszük meg a vánkost,
Minden ügyes asszony, lányka
Szorgoskodjon a konyhában
Jól fogy a Whisky a skót vidéken,
táncba hív egy csodás ősi dallam.
Öreg duda hangja szól élénken,
a tudás veleszületett hajlam.
Temesvári Pelbárt
szerzetes, prédikátor,
író írt először
a tizenötödik században
magyar farsangi szokásokról.
Egy óvodás farsangi töprengése
Ha én egyszer nyuszi leszek,
maszkabálba bátran megyek,
nagy fülemet lobogtatom,
Róka Rudit kicsúfolom.
az élet akár egy maszkabál
mindig álarcot viselünk
ma levetem a maskarát
hisz farsangot ünneplünk
Eszembe ötlött egy emlék
rég elmúlott farsangról,
bálozókat néztem éppen
a piszkos ablakodból.
Itt a farsang, jön a tavasz,
szív megdobban - ó, a ravasz! -
párod öleld át!
Fogd poharad, koccints egyet,
szívedben csak öröm legyen,
táncol a világ!
Farsang az élet, egy jelmezbál,
hol mindenki fals zenét muzsikál.
Álarcot öltve másnak mutatja magát, hiszi,
előnyös számára ez a változás.