Farsangi versek
Itt a farsang áll a bál
Pedig mára bezárt a bár
A pultosné ma otthon van
Te is siess haza gyorsan...
Álarcos bál a Dózseban,
Előkelő meghívottak,
A palota nagytermében
Mind urak, kik felvonulnak.
Jöhet a farsangi mulatság,
itt a trombita, na meg a sok finomság.
De a bál az már egy éve áll,
megváltozott ezalatt a világ.
Kacagó, szép leányok, ifjak,
farsangoló regölők kopognak,
legyezők, álarcok, csillámló
parókák, rizsporos orcájú
dámák, főurak, Madonnák,
kokottok, hetyke bonviván,
maga a nagy cár, a püspök,
az érsek, a nádor, a bátor és...
Maszkot öltött sajnos, a világ,
Maskarája nem védheti már.
Csillagot sír most még az ég,
Holdvilág nem adja úgy fényét.
Ki a fánkot szereti,
Cukrot vajjal keveri,
Tojással is kutyulja,
Élesztővel zutyulja,
Liszttel, tejjel vegyíti,
Fakanállal segíti,
Ruganyossá dagasztja...
Megmutattad ma már
a valós arcodat,
levetted magadról
kényszerű múltadat.
Itt a farsang, még sincs bál,
Nem táncol a fakanál,
Csak hópihék keringőznek
Nyomában a fürge őznek.
Telet űznénk mulatsággal,
megülnénk a farsang farkát,
húshagyó kedd harangjára
böjtöt kezdünk a lakásba`.
Voltam már tanár és egyben szerető.
Festő, ki mázgál. Fényképész. Mérnök úr.
Precízen kaptam el a pillanatot.
Okítottak és okultam, ha kellett.
Itt a farsangolás ideje,
örüljünk most jól vele.
Vegyük elő szép maskaránk,
öltözzünk fel díszes jelmezbe.
Az idei farsangon nem állhat a bál,
mivel Győrfi Pál semmi ilyesmit meg nem aprobál.
Készülődnénk a farsangra,
télüldöző mulatságra,
egy éve hordjuk álarcunkat,
mit vennénk fel ez alkalomra.
Erdő mélyén vadászház.
Régóta nem lakják már.
A hűvös szél ki-bejár
Ablakán.