Versek a fájdalomról
Amikor kialusznak a kigyulladt fények
Szürkület! Azt mondták, ébred a világ!
Én is indulok már.
És hanyatlást elodázó, apró rovarokkal gyűlünk a lámpa köré.
Magaslik az ég a sötét fölé.
Magányos éjszaka, csendes utca,
Egyedül járok, szívem szakadva.
Nincs senki, aki mellettem lenne,
Nincs senki, aki szeretne.
Léteznek még igaz világok?
Arcomba hazudják a szépet,
bőrömbe szúródnak szilánkok,
az idő visszafelé lépked.
Tudnod kell, hogy nem vagy
Reménytelen,
Nem vagy láthatatlan.
Én látlak.
Támadó sötét-fekete éj vár
reám újfent. Ilyenkor vakító
fehér lepel gördül szemem elé,
mint egy mozi-vászon. Rajta jelek,
betűk, szavak, összetett mondatok,
melyeket glédákba rendezgetek,
próbálok bele élő értelmet
festeni, bár a gondolat kopár.
Eljött az az idő, hogy már tudtam,
egyedül kell folytatnom utam.
Nem áldozhatok fel mindent másért,
holott úgy érzem, mit tettem, nem volt másért,
csak a jóért.
Szememben nincs könny,
csak mosoly.
Mosoly mögött bánatom
egy leplezett fájdalom.
Elmondani nem tudom
Keresem a fényt,
Megmentem ezt a lényt,
Nem értem, hogy vesztem el?
Hogy lehetek ekkora lúzer?
Hollólány
Arca gyönyörű,
Mosolya emberölő,
Orcáján mosoly nem játszik,
De a lelke hibádzik.
Álltam szakadó Hold fénye alatt,
Könnyekben soroltam vágyaimat.
E fény sötétkékre színezte az eget,
Eget, mely adott nékem emléket.
Én már nem bírom ezt,
a sok stressz, ami körbevesz,
meguntam és nem,
nem megy már nekem,
érzéseket nem táplál a lelkem,
nem tudom, mi az a szeretet,
meghaltam belül már,
feladtam mindent, nincs mentsvár.
Élősködő érzelmek fagyöngyei
kifosztott, összetört szívek ágain
vágyerdeink kakukkhangú tájain.
Harmatcseppek szenvedésünk könnyei.
Azt mondják az emberek, hogy szeretnek,
de akkor miért zokognak? Miért nyomasztják őket a hétköznapi gondok?
Úgy járkálnak görnyedt háttal,
kisírt szemmel, mintha temetésről jönnének.
Esőcseppek oly csendesek...
Kabáton lassan peregnek.
Cipőm egyre nedvesebb...
Kutya áztatta hidegben...
Keserű sóhaj messzire szálljon,
Vigasztalást és gyógyírt találjon!
Nem kell gazdagság, te légy a kincsem,
Egészség, öröm, téged érintsen!