Versek a fájdalomról

Nagy Aranka

Megsebezve

Belenéztem kék szemébe,
foglyul ejtett sötétsége.
Tudtam, hogy Ő más, mint a többi,
bezárt szívét féltve őrzi.

Tovább...

Merluccius

Lélekpuszta

Csak lassan lépek ki a szürkén szakító szélbe.
Félek, hogy a lelkemre tapadt homokszemekbe
kapó forró fuvallat majd feltépi fedetlen
sebem vérző nyirokjait.

Tovább...

3671

Aurora

Izomláz

Víztől lucskos salakon,
átgázolva szebbnél szebb halakon
maratont futok melletted.

Tovább...

Vera Mortis

In memoriam

Nagyapának

Elmentél örökre, de álmodd, hogy itt vagy még,
itt közöttünk, úgy beszélgetünk, ahogy szoktunk rég.
Megkérlek, hogy mesélj, s te felemeled könyvemet,
nem látod az arcomon csorgó, fájó könnyeket.

Tovább...

Hirth Éva

Késő

Rég jártam itt, itt már minden oly rideg,
minden fakó, magányos, túl hideg,
az asztalon befejezetlen levél,
gyűrött függönyökön a por henyél.

Tovább...

4546

Demeter Lívia

Téli vándor

Sűrű hó fedte be az erdőt,
Sűrű hő temette a mezőt.
Sűrű hó, sűrű hó!
Mit takarsz oly nagyon?

Tovább...

Váncza Manassé

Csöndes kín

Szomorú szemem széle bánattól könnyes.
A lelkem ordít, de halk a szám és csöndes.

Tovább...

Budai Tamás

A feledés szobra

Magamban egyfolytában
Emlékeket égetek.
Egyre több a pernye:
Nektek már végetek.

Tovább...

Kling József

El nem eresztem

Melegem van a héten,
Gyermekem mellett semmi nem marad épen,
Életemben mindenhol látom a kéket,
Ezek mellől egyet áll módodban ellépned.

Tovább...

Pivarcsi Zoltán

Ábrándulj!

Ábrándulj, ember! Kialudt
Az a régi fény, szerelem,
Ne érezd, mert ő sem érzi!

Tovább...

Tóth Attila István

Romasszony

Rójuk a szűk utcákat,
ragad rajtunk a kosz,
nem követünk mintákat,
amiktől úgyis undorodsz.

Tovább...

Szilágyi Anita

Ha nekem két rózsám volna

Ha nekem két rózsám volna,
Egyforma lenne mindkettő,
Bimbójuk tavasszal egyszerre kinyílna,
Illatával elárasztana mindkettő

Tovább...

3436

Vincze Zsófia

Hajléktalan szív

Nem biztos, hogy az
a legkoldusabb, ki autók
közt, fél lábbal rendületlen,
télen-nyáron kéreget.

Tovább...

46

Mázik-Kis Edina

Gyötrelem

Tűnő hullócsillagként potyogó könnyek,
Az üres szobában csend honol,
Elmúlt tegnapok megannyi emlékképe,
Melyeket bús szívem bitorol.

Tovább...

33
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ