Versek a fájdalomról
Porba hullott érzések
...De egy hang azt mondja a fejemben:
"Ne tedd!
Hisz, ki miatt e sebet ejted,
Már réges régen elfelejtett.
Ránk csak ez vár?
Pici boldogság olykor.
Pici idő? Melyeket mindig
csillapíthatatlan könnyáradat követ?
Könnyek a porban,
Szívem darabokban,
Elhervadt a virág,
Kit nem locsol már a világ.
Őszinte szóra szomjazom!
Ne tálald fel édes maszlagon,
Legyen egyszerű, tiszta,
Szerelmét csak nekem vallja
Őrjítő a csend,
Magányhoz szól a harang,
Megdermed a könny,
S csillagot éget a Nap!
Mikor őszi hajnalon néma még a táj,
Sóhajával védelmezőn szóra nyíl’ a száj,
Álmodozva paplanok közt fájó szív dobog,
Kinn a rideg pirkadatban csak eső zokog.
Emlékeimben él még a varázs,
érintésedtől izzott éjszakánk,
a mosolyod jéghegyet olvasztott,
szerelmünk lassacskán bontakozott.
Elmémet borító, sötét a rét,
Ezer virágot szaggatja szét,
És helyettük szúrós gyomok nőnek...
Megfulladt barátság
Mit ér a barátság, ha hazugságba fullad,
Mit ér a sajnálom, ha megtörténik újra,
Mit érnek az évek, amit együtt töltöttünk
Mit érnek a döntések, amit együtt döntöttünk
Mára semmit, pedig azt hittük, hogy végtelen...
Fáj, érzem, széttörök.
Fáj a jótól elszakadni,
Fáj a bizonytalan felé lépkedni,
Fáj, hogy elengeded a kezem,
S fáj, hogy egyre halványabban létezem.
életed egy karám
de vágysz rám
készülsz kitörni
mást összetörni
de ez nem érdekel
megszerzed ami kell
mindenen átmész
mindenkin átlépsz...
Emléked a szívemben örökké él: 2004.
Utad a mennyország felé vezet,
nincs
már többé, ki fogja a kezed.
Ezeregy
angyal vigyáz majd reád,
szolgálnak
Téged, és mondanak imát.
Csak egy perc, ennyi volna.
Bájolgó szeretet és üdvsereg,
Ha csak e percen múlna,
Eltűnne, mi e szemek előtt lepereg.
Ki tegnap még jelen volt, mára már múlt,
mi eddig nyugodt volt, mára már feldúlt.
Szeptember... kinek jó, kinek nem,
Az ősz hűs szele érinti mindenem.