Fabulák
Használati útmutató
Vigyázz! A hétfő - még túlzón új és szögletes,
leginkább a kedd - a számodra kerek és kedves,
hatékony a szerda - már gyorsan csúcsra felívelő,
még tüzes a csütörtök - tömören: jó sok a teendő,
az ellopott péntek - lehet még fárasztóan pörgő.
Van nekem keresztem,
biztos van Neked is,
enyém nehezen cipelem,
tiédet nehezen cipeled.
Éhesen, szomjasan
Vánszorog a sereg,
Köröttük nincsen más,
Csak a sziklás hegyek.
tanmese másként: nagyoknak
A róka ült a nagy eperfán,
a szájában egy rágós holló,
mikor arra gurult egy sajt,
...vagy valami ahhoz hasonló.
Az igazság néha fáj!
Két majom egy szép napos délután
egymást bolházgatták odafenn a fán...
- Állj!... Állj!...
Mondjuk ez így túl profán...
kezdjük inkább elölről és újra tán:
Tehát!
a holló meg a róka kicsit-nagyon másként
Mit nekem kérem Aesopus
vagy holmi Jean de La Fontaine?
Írogathat nekem a sok retyerutya,
meséjükben a Sajt csak kivert kutya.
Karom gyenge, lábam roskatag s fáradt,
a mosoly is már régen arcomra száradt,
s vagyok immáron önmagam árnyéka...
Az én kis állatkertem
Én kérem, a birka lennék, alázatos lélek,
Ki a Főkolompos után kérdés nélkül béget.
Júliusi nagy melegben
balatoni nádöbölben
megnyílik a halóvoda,
vitte hírül a csuka.
Volt egyszer egy ember. (Aki messziről jött!)
Más szapulásával túl sok időt töltött.
Figyelte, kit ismert, leste minden léptét...
Két öregedő béka, a parti sásban ülve,
egymásra licitálva, jó-sorsát csepülte.
- Látja szomszéd mára ki se látszik fenekünk.
Szemétbe süllyedt ez a világ: úgy kell nekünk.
Élt egyszer egy egéranyó,
Pöttömnyi kis unokájával.
Egy nap kisegér gondolta,
Elmegy világ körüli útra.
Kirándulni ment a Menyét,
Elvitte a fiát s menyét,
Bejártak már jó nagy utat,
Nézték, a Nap delet mutat,
Megfáradtak, megpihentek,
Itt a helye élelemnek,
Szólt az öreg: éhezem,
Terítsél már, édesem!
A róka szomorúan sétál az erdőben.
Lelombozott, nem igazán van vicces kedvében.