Fabulák
Mesél a skorpió
Sírt a béka barátom:
- Elhagyott a kicsi párom.
Vadászház mellett, a réten,
Póznára terítve szépen
Egy oroszlán bőre száradt,
Aki a vadászra támadt.
Ágyelőke lesz belőle,
Kikészítik még előtte.
Mesél a farkas
Én vagyok a farkas Dénes,
Aki mindig nagyon éhes.
Ennék éjjel, falnék nappal,
Hússal élek, nem is zabbal.
Farkas vagyok, és nem ló.
Ugye, ez nyilvánvaló?
Élt egyszer egy kicsi traktor
a dombtetőn, Egregyen,
sokat segített a gazdán,
hogy a portán rend legyen.
Görcs állt az imádkozó sáska lábába,
Míg kapaszkodott egy imbolygó nádszálba.
Hiába hangzott el fájdalmas imája,
Amivel a görcsöt elűzni próbálta.
A szarka egy fura madár,
rögtön lop, ha fényeset lát,
lehet gyűrű, gyűszű, óra,
minden landol nála.
Ej tyúkanyó lásd mit tettél
Jó párodhoz hűtlen lettél
Kakasod majd hazatér
Jó hitéből biz` kitér!
Télapó, te piros ruhás, ezeréves, vén Mikulás.
Ki lettél minden gyermek álmatlan várakozása.
Idén sem hoztál mást,
Mint könnyet, szomorú ártást.
Róka a gólyafit megtréfálja,
vendégnek hívja egy jó vacsorára.
Béka a húslevestányérba mérve,
koppan a gólya túl hosszú a csőre.
Korán reggel kukoricát
Szórtak ki a hóra,
Hova szalad, szomszédasszony?
Álljon meg egy szóra!
A pók léte ritkán álom,
Gubbaszt szegény pókfonálon,
Hálója mozgását lesi,
Ha nem mozdul, méreg eszi.
Versenyt hirdetnek az erdőn,
ki a legerősebb, az győz,
jutalma egy csupor méz,
a medve lép elő,
nálam minden erő,
és a méz lelkesítő.
Pocsékolásra sarkall bár az ördög,
a garasos fukarkodás erényét,
a kicsinyes kispolgár véleményét
megtestesíti jelképként a hörcsög.