Fabulák
A pók léte ritkán álom,
Gubbaszt szegény pókfonálon,
Hálója mozgását lesi,
Ha nem mozdul, méreg eszi.
Versenyt hirdetnek az erdőn,
ki a legerősebb, az győz,
jutalma egy csupor méz,
a medve lép elő,
nálam minden erő,
és a méz lelkesítő.
Pocsékolásra sarkall bár az ördög,
a garasos fukarkodás erényét,
a kicsinyes kispolgár véleményét
megtestesíti jelképként a hörcsög.
Álmodik a kis szamár,
mikor lesz ő nagy szamár,
ki már iskolába jár,
tanulja az olvasást.
Az ember elfilózna néhanapján,
valóban oly pocsékul undorító
karakter-e, amint a vicsorító
ábrázatából tűnhetnék a patkány.
De jó játék, gyerekek!
Tudom, el se hiszitek,
Fára mászni most tanulok,
No, én aztán nem lapulok!
Ráijesztettek a szegény gilisztára,
Ijedten menekült be az első házba.
Megfelelő helyet keresett magának,
Amerre pecások sohasem járnak.
Az erdő, ahol nem erdő, lehet
liget avagy útszegély, mire csonkolt
a fejsze? Te mondd, fejszenyél! Neked
nem testvéred, hogy vágó élét hordod?
A tevének gyötörtetés a sorsa.
Nehéz terhet szállít a Szaharán át.
A földiféreg ürítése révén
az altalajnak káros korhadékán
könnyít. Zabálja annak rothadékát
a tápanyag-struktúráját cserélvén.
Kerek erdő közepén élt a buta Piroska,
Kinél ostobább nem volt, ebadta!
Elhitte a lányka, hogy sajtból van a Hold,
S éjféltájt rumbatököt ráz minden holt.
Nem jut ki túl sok korholás az ebnek.
Gyaníthatóan egyik oka ennek
alázatos, lojális társasága.
Elvégre az ember legjobb barátja.
A csődört nem becsülte jól a gazda.
Leginkább kancát hágni adta bérbe.