Fabulák
A kis korsó naponta
Vízért indult a kútra.
Először csak ballagott,
Lépteire vigyázott.
tanmese másként: nagyoknak
A róka ült a nagy eperfán,
a szájában egy rágós holló,
mikor arra gurult egy sajt,
...vagy valami ahhoz hasonló.
Próbálva egy utolsó akkordot,
A mocsárhírű kvartett feloszlott.
Júliusi nagy melegben
balatoni nádöbölben
megnyílik a halóvoda,
vitte hírül a csuka.
Az ikreit mezőre hívja a
borjai közt ballagva Riska.
Jobbján Miska,
balján Mariska.
"Az ember háza ott állt a dombon, és uralkodott."
Övé volt a kert, folyók, fák és a bokrok,
szántóföldek, rétek és a dús legelők,
erdőt járta, hol a fák domb mögé nyúltak
hófödte csúcsokig szeleket kergetőn.
Az a csodás XVII.-XVIII. század!
Úgy háromszáz éve már, épp elmúlt vízkereszt,
szájára vett a vármegye egy koros főnemest.
Örökös után sóvárgott, nőül vett egy ifjú lányt,
mégsem jött össze néki, bármit is csinált.
Történt egy nap, hogy jegyzőjével sietve Bécsbe ment,
talán az udvar orvosa a kudarcra szert teremt.
A ház előtt az útra vár
A bölcs ökör és a szamár.
Indulhatnánk már végre,
Bőg az ökör körbenézve.
Egy szürke kis galamb bontotta szárnyait,
felröppent, leesett, figyelte társait.
Félénken nézett fel, nem bír felrepülni,
anyját sem látta már, nem fog sikerülni.
...valahol
Egyszer "Endre" saját gonoszságát fedezve
"Bandihoz" rohant magában jókat röhögve,
hogy "Gézának" két tehene felfúvódott.
Nem tudni, ki szánt a jószágoknak ilyen sorsot?
két hangra írva
Elindulsz már? Nem?
"Indíts újra. Lefagytam -
megszab a velőm."
Álomszerűen titkos
vezényparancsom mardos.
Csiga papa sosem siet,
Jelszava a csigavér.
Fiacskáját is meginti:
Ne rohanjál, csigavér!
II. Ulászló királynak
kincstára mindig üres volt.
Kincstárnokairól ez biz
még csak véletlenül sem szólt.
Kovásznától északra van egy falu: Páva,
közelében, fenyvesek közt pár magányos szikla,
azok közül legmagasabb sólymoknak tanyája.
A bölcs bagoly mélázva
Vizsgálta a pereket,
Míg böfögve emésztett
Egy megtévedt egeret.