Versek az egyes évszakokról
Talán csendes ősz vár ránk az idén,
a Nap lustán ring a Duna vizén.
Gyenge fénye táncot járva folyik,
s mint a gyermek, anyjáról álmodik.
Az ég kárpitja szürkébe
komorult,
a légben fojtó köd-uszály,
mögüle csak itt-ott villan
fáklyaként a fák lombja,
bár izzik már s még a világ.
Vár rád az őszi, színes avar!
Vár rád a szüret édes zamata!
Vár rád a termés betakarítása!
Vár rád a halak kifogása!
Vár rád a vadak befogása!
Budaörsre ért az ősz, hozta arany kontyát,
s oldalára csatolta égszínkék birkafodrát.
Egy táncot még! - kérte a rózsa,
és a kék dongó kelyhére szállt.
E tánccal hölgyének adósa,
mielőtt lekérné a halál.
Elváltozott tájam a szélben
aranyba borult. Levelek az égen
kergetőzve szállnak, forognak.
Tiszta a mező, bódít a kalász,
s elvész minden moccanás.
Rozsdamarta sárgult levél között
Fénylőn csillan a sápadt napsugár...
Szomorú szemmel üldögél, csak indulásra vár,
álmodozva dülöngél útipoggyászán a nyár.
Őszidő van, illatos,
sárga, mint a villamos.
Barna és zöld is picit,
láthatsz sok szép szín-pacát!
Végre mégis megjött?
Azt gondoltam, hűtlen lett!
Nem simogat, nem csókol
Arcomra langy-meleget.
Most ősz van
...mindig komor. Szívemben tél uralkodik,
dermesztően fehér és jeges.
Búcsú a nyártól
Bágyadt fény andalogva szövi át
nehéz felhőkkel megrakott teret,
fénycsókba szenderül a vén határ
néma szó ékíti langy illatát.
Négyen vannak, szép rendben,
nem ők tehetnek róla, hogy
mostanában cserél az idejük,
lila ibolya bújik elő
az enyhe novemberben,
és nyáron is volt már hideg idő.
Őszi napsugár
Indul a hajnal
Nélküled, napsugár,
Deres, ködös a reggel,
Integetnek a lombok,
Álmosan ébred a táj.
Kutya meleg volt ezen a nyáron,
ilyet a rosszakarómnak sem kívánok.
Nem kell ehhez Afrikába menni,
mert a hőségtől itthon is lehet gutaütést kapni...