Versek az egyes évszakokról
Cseresznye-csemegéző
Cseresznyefa ékeskedő levele közt
piroslik a cseresznye.
Fekete szeme mind megérett,
azt súgja, hogy "szedjél le!"
Fára mászok, le ne törjön az ága,
szedegetem a cseresznyét
Egy kis vesszőkosárba.
Mivel a fagyot Jupiter elűzte,
így a Napot Ő magasabbra küldte.
Íme, újra itt a tavasz,
Játszik kint a sok kamasz.
A kirügyező fák alatt
Hallani gyermekdalokat.
Április a tavasz hírnöke,
kirobbanó erővel ébreszti a tájat.
Természet csodát tesz,
a tar fák egyszerre fehérben,
rózsa rózsaszínben pompáznak.
Ragyog a nap, kék az ég,
mélán rezgő fülledtség,
távolban egy harang szavát
őrzi még a messzeség.
Szavak suttognak nyári regét.
Mézízű, édes, oly meseszép.
Lent, hol a hajnal festi egét,
bennem a dallam írja színét.
Már nem tudok szenvedni.
Feszüljön papírra más.
Mit bánom én, kövezzetek meg,
tudom, hogy árulás.
Tündöklő ég
alatt
pacsirta
dalol,
könnyed
húrján
szél
rebbenti...
A hűvös fuvallatok távozóban
réti virágok újra csodálatban
vígan énekelnek a madarak
s eke nyomán fordul a föld
már nyerítenek a szamarak
a csapos is újabb korsót tölt...
Haiku vers
Csobban a lány most,
Fürdik, lebben a haja,
Nyári melegben.
Nyári alma érik a fán,
jól jön a cseresznye után,
ízes, kásás meg savanykás,
fogyasztója igen hálás.
Dalol a madárka,
ágról-ágra szállva,
vajon őt ki várja?
Párját hol találja?
Kéktelen
a végtelen,
az ég is éktelen,
csak a vágy féktelen,
miért is nincs itt velem?
Kinyílott a tavasz,
Mint egy hű imádság,
Jelzi ezer kis hang,
Ezer kis moccanás,
Madarak pittyegnek,
Rigók tilinkóznak,
Hangjuktól a füzek
Sorra barkát nyitnak...