Versek az egyes évszakokról
Mint a festő, fényecsettel
érkezett meg a szeptember,
libben vállán köd-köpönyeg,
borítják hulló levelek.
Elszomorodik a nép, amint a kalászba
A szél beletép, és eső mossa a délnek
Lángokba boruló zenitjét, de hamvából ébrednek
A szeptemberben visszatérő vének, s meleget
Osztanak, hogy átvészeljük a későn érő hideget.
Drága hölgyem, észrevettem
kecsességét az erdőben,
napernyővel védekezik -
gyérül a nap, már rejtezik. -
Őszre esett a kétely - s roppant!
Sorvad a napfény!
Csavart-pattant,
Tűzbe fulladt
Délceg romlások - ágról szakadt!
Fákról hulló színes levél
tarka szőnyeget hint elénk,
piros, sárga, rozsdabarna
a fű színét eltakarja.
Őszi hálaadás trilógia
Nem is olyan rég volt itt az esős tavasz,
S áhítattal kívántuk a forró napot, mint a ravasz
Róka a megfigyelt szárnyast,
Mert a borús idő miatt begyűjtöttünk egy-két hármast.
Üdvözlégy természet,
Köszöntelek téged -
Sokszor állsz te modellt
A festőművésznek.
Az Erdőkerülő.
Nem erdőt kerül Ő.
Inkább halkan
Oson az avarban.
Szalmaláng ma már az alkonyatfény,
csak néhol kap orcás pír-szint az Ég,
a szél szójárása halk maradt még,
zizgő, mint egy lapozott lányregény.
Mint megpörgetett gyűrű,
forog velem e gyönyörű mű,
ropogós, suhanó falevelek táncán,
tél és nyár bolondos nászán.
szüret idején
Sárga löszfalak közt
Kopog a dió,
Őszi hangulatban
Hordja a rigó.
Bódító szavakat duruzsol a szél
Végigsimítva a nádszálak karcsú lábait.
A dunai áradat új területet kér
Óvatosan nyaldosva ibolyák édes szirmait
Ez a felébredt, áradó habzsolás.
Őszbe burkolózott a táj,
Színek káprázatos milliárdja vár.
A látvány szemet gyönyörködtető,
Falevelekkel van terítve az erdő.
Erdő avarán
fénycsipke csillanó
mesésen illanó
ereje elhaló
Elmúlás
Itt van az ősz újra,
Hűvösek a napok,
Az égen a nap is
Fáradtan andalog.