Versek az egyes évszakokról
Távol, hol hideg honol,
a sarki róka lohol.
Egy hosszú éjszakában
csodálni hív a vágyam.
Lehullt lombokon lépkedek,
sok színes szőnyeg szendereg.
Csúf ágaknak árva árnya
kopaszon kopogó nyárfa.
Tavasz kamasz
bőszen játszik,
forró a nyár,
ég parázslik.
Elmúlás
Az őszi szél borzolja fejem,
Viszi illatát ősz hajamnak,
A gondolatok maradnak ott bent,
A gondolatok örökre megmaradnak.
Arcodba vágja keményen a szél,
az eső: a nyárnak már vége lett.
A lehulló falevelek között
zöldellő, fénylő élőt nem lelhetsz.
Szikrázó napsütés sugara
melengeti lelkem,
kósza bárányfelhők andalgó
sétája az égen,
vidám napsugarak játszanak
őszi falevélen,
még gyönyörködöm a csillámló...
Tűztövis bokron bíbor láz,
lám, már az ősz itt vitorláz,
aranyló gyanta könnye hull,
alatta avar tornyosul.
Hangulatkép
Letörtem ezt a száraz ágat...
Az ősz, lám, mindent tönkretesz!
Múltat bezár, lopkodva jár,
fagyos már egy-egy fuvallat,
csodálja csend, kíséri kár,
amint az úton áthalad.
Kedves ősz, már alig vártam, hogy beköszönj,
S a nyár forróságát záporokkal nyakon öntsd.
Séta közben leültem
egy padra, és csak néztem...
egy tisztes jegenye tövében:
miként pirulnak bele
a szégyenlős akácok
és komoly tölgyek
abba, hogy tanúi lehetnek,
amint a nyár...
felfordult időjárás
Arany szálakkal az ősz a nyár haját
szellőkkel fonja színes koszorúba.
Madárcsapatok indulnak nagy útra -
nyár ontja cseppenként ízes zamatát.