Versek az egyes évszakokról
Felhő-katonák fekete csizmában
Dübörgő léptekkel ropják a táncot.
Messze morajlik viharos jókedvük,
Villámként cikáznak tüzes leányok.
Csak Egy Esős Nyári Estéből Hajnal
- Zivatar -
Megpihenve a terasz tövében
Esőtől, széltől védve mélyen
Bágyadt szemekkel nézve
Szétterült égnek látszik szívverése
Tűzgömb a napkorong,
Mint a láva, úgy forrong,
Felperzseli az élővilágot,
Szétégeti a kinyílt virágot
Nyár heve éget, vakító fények,
Tikkasztó hőség - szomjazó nyáj.
Fekete felleg ábrándot kerget,
Villámlik, dörög, buzog az ár.
A nyár ismét oly csodás,
új dalt ír a lángolás,
fellobbanó égi tűz
egy álomvilágba űz.
Katlan az ég alja,
Felhő nem takarja,
Elmerül a Nap is
Horizont aljában.
Nemrég hisz dideregtünk, csak álmodtunk a nyárról,
most viszont a levegő szinte lángol.
Vártunk már, ez nem kétség,
de ez a meleg már szemtelenség.
Talán csak a tavasz,
Megpezsdült a vérem.
Téli álmából lassan,
Nyújtózkodva ébred
Mint tűzgömb, zúdulsz rám,
Tűz-július, izzó üstökös,
Tűzokádó csatakerék,
Nem hímzett aranyláng fényed,
Izzó vas, mi mellembe
Bélyeget éget. Nincs benned
Lágy zene, szerelmes nő
Igézete, vas sarkantyúd...
Síró, őrjöngő viharok
tombolnak az éjszakában,
mint a háborgó nyár
legvégső kiáltásai
...a jéghideg fagylaltot,
a nagy gombóchegyek
csábítón hatnak rám.
Kvadrológia
Álmos napsugarak lassan felébrednek,
Hideg nappalokat messzire kergetnek.
Napsugarak fénye elűzi a telet.
Langyos leheletük megtöri a jeget.
Hegyek csúcsán még fehérlik a hó,
messziről látni, habos takaró,
a napsugár kóstolgatja lágyan,
havasi zöld ébredez álmában.
Rekkenő a hőség,
éget fojtó fülledtség...
imádkozó kukoricalevelek
égbe nyújtva esőért könyörögnek.
Amikor a napfény a kertek alján játszik,
öreg szívem húrja megfeszülni látszik.