Versek az egyes évszakokról
Bujkál a tavasz a
kertek alatt, kergeti
az olvadó havat, mert
télnek lába még itt maradt!
Egy csodálatos hajnal kelt,
És varázslatot szemem lelt,
Türkiz színekbe bújt az ég,
Új illatot kavar a lég.
Kikelet
Szervusz hát, február,
olvadó hó domboknál.
Jégpáncélja elereszt,
zöldbe érő kis hegyek.
zöld félhomály cinikus
megérett az őszi vakcina
alakul továbbá vitamin
kivirágzott egy borcimpa
Puszta, néma táj,
rajta út se visz,
hol a madár se jár,
hol a szél körbevisz.
Tavaszvárás
Az utca végén táncot jár a szellő,
olyan, mintha búcsúzna a tél.
Fejem felett rám köszön egy felhő,
úgy hallom, a tavaszról beszél!
Fehérbe öltözött táj
Átgázolok a friss, fehér havon,
Hallom, ahogy a talpam alatt ropog.
Fehérbe öltözött most minden,
Ameddig csak ellát az emberi szem.
Tüllfüggönyén át a kék ég ránk köszön,
ámul nyíló virágok harmatán.
(3 soros-zárttükrös)
Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés,
Miközben rettenetesen hideg van, és nem oly` kevés...
Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés.
Éji utcán sétál a csend,
lámpák fénykörében hezitál,
lélegzete kicsiny felhő,
s a hajnal jöttét lesi tán.
Nap alászállt, megpihent ég alján,
Mindennapok ünnep vasárnapján
Korongja ködpalástban útra kél,
Ma este megnyugszik északi szél.
Mindegyik olyan szép,
csak csodálkozom rajtuk.
Az egyik zöld alapon színes,
bármilyen színt keresel, ott megtalálod.
A nyár szépségei
a kerti virágok!
A tél örömei:
fehér jégvirágok!
Hullik, olvad, csöpög, folyik,
nyakig ér már a szürke sár,
egy kopott kastély kertjében
így köszön el a február.