Versek az egyes évszakokról
Pirkad a kék egű májusi reggel,
Ébred az orgona, zöld levelekkel.
Valódi színdarab, nap mint nap ingyen,
Ennél szebb ajándék boltokban sincsen.
Drága tavaszunk, hol bujkálsz?
Idén nem láttunk téged, pedig nagyon vártunk rád!
Vagy csak álruhában érkeztél közénk,
Megtréfálva minket télnek s nyárnak öltözvén?
Hátha felfogjuk tetteink súlyát, s figyelmeztetéseidből okolunk már?
Nyár van
Csobogó patakon
orrával a nádban,
hófehér utazó,
apró vitorlás van.
Fényes napsugár:
Fákon könnyedén táncol.
Galamb turbékol.
Forró nyár ült az ágra,
Vállamon féltett árnya.
Akác virágát
fújja a szellő,
nyárnak illatát
hozza már felém,
éled új remény,
foszlik a felhő.
Jártam, vártam, találtam...
mikor a márciusban jártam,
végre már a tavaszt vártam,
mégis még hideget találtam,
virágot, zöldet is alig láttam,
így hát mégsem csodáltam,
mindig csak áprilist vártam.
Volt... micsoda ravasz tavasz!
Hír volt: hegyekben még havaz!
Kakukk és tilinkó,
fáról a nótaszó
hozzám száll, halihó,
májustól ez való,
meg a zöld felöltő,
fehér bodzaernyő,
érzékem megnyerő,
költeményt keltető.
Fénykabátot öltött
a tavaszi táj már,
napsugárból szőtt szövet
csüng a fáknak ágán.
Ülünk a földön
vággyal, reménnyel.
Zöldell a fű, fa,
tar volt, emlékszel?
Nem zúgnak már fagyos szelek,
élednek a zajok, neszek.
Langyos zápor életerő,
zárt rügyekből bújik elő.
Kőriságon kis rigó,
Hajnal köszöntője,
Fütyüli, hogy "Jaj, de jó!",
S boldog leszel tőle.
Napfénytengerben fürdő gondolatok.
Számban friss, illatos gyümölcsdarabok.
Halk szökőkút ékesíti a csendet,
lágy szellő szeli suhanva a teret.
Az erkélyen ülve figyelem a világ körforgását,
Nézem az évszakok csodás változását.