Versek az egyes évszakokról
Búcsúzó nyár siklik tova,
érett kalászok bólogatnak,
napsugár int valahova
búcsút talán a hangulatnak
Augusztus szikrázik, a fénye mulandó,
egy pillanatra vakító lávaként megéget.
A fénysugár lassan minden színt átölel,
és kacéran egy zord, bezárt világot megteremt.
Nyárutó
Az ősz közeledtével még nyár,
Múló boldogság.
Hosszú várakozás után
Valami csoda vár.
Két puszi, ölelés,
Szívben a szeretet
Mosolyra fakaszt
Komor hegyeket.
Megérkeztek ismét az őszi reggelek,
Színesen hullanak a fákról a levelek,
A természet szép lassan álmához közeleg,
Lelkemben én is lassan elcsendesedek.
Sárga olajszínben ringó nappalaid fénye
Aranyban fürdő szemcsékkel esik kísértésbe,
Alkonyattal leáldozik fényes dicsősége,
Bűbáj melankóliában ér a nap végére.
Gesztenyeillatú őszre vágytam,
mikor a szél enyhe, készülőben,
ha felkelne vadul tipró vágyban
szél-cibálta színek erdejében.
Árnyak járnak a reggel kapujában,
harmatot sír az ősz szeme.
Amikor az első levél elválik az ágtól,
Amikor a szél a fák közt az elmúlásról szól,
Amikor a nap már lecsúszik a hegyről,
Mikor az őszt érzed már sok-sok apró jelből,
Marasztalnád még a nyarat,
Ölelnéd a napsugarat,
De tudod, minden elmúlik...
Barna gesztenyekalapja fejébe húzva,
szárazág-bottal görnyedten jár,
lába nyomán pocsolyák szaladnak szét,
s zörren az őszi szélben a tengeri szár.
Rövidülnek a napok, hűvösebbek az esték,
reggelente mát gyülekeznek a fecskék,
szürke ködlepel telepszik a tájra,
a gyerekek újra járnak az iskolába.
Nyári szerelem.
Az ősz borít rá fátylat.
Elhidegültünk.
*
Vad, őszi vihar.
Hát eljött az ősz megint,
hűvös szele meglegyint.
Üres már a parki pad,
hideg eső mossa csak.