Esküvői versek
Mosolya halovány,
Boldogsága még csupán talány.
Hófehér ruhája, csokornyi
Fehér liliomja karján,
Egy érett nő vágya,
Melyet elfojtott sóvárogva,
Nem tehetett róla háborúban kamaszodva.
Összegyűlt ma a család apraja, nagyja,
Ma van Kriszti és Gergő nagy napja.
Néhány jókívánságot mondanék én néktek,
Amit meghallgathatnak az itt ülő vendégek.
Lajos unokámnak
megjött már az esze,
megkérte a párját,
örökké szeresse.
Két lélek találkozott, két szív forrt össze.
Két szó, mint kapocs, elég egy életre.
Nagy alkalom az életújrakezdés,
ahol már nem gyors, türelmetlen vágyak
kereszttüzében érlelődnek tetté
akaratok, és nem taszigálnak
könnyű pilleként jobbra-balra minket,
mert merevebbek jóval a gerincek,
mint amikor még fiatal a hajtás,
s mérték híján hibázik a tartás.
Egy szempillantás,
Két szívdobbanás,
Veled az élet
Eggyé lett.
Házassági eskü (házasság hete alkalmából)
Életünk nagy napja elérkezett,
Isten házában házasságunk áldott lett,
Boldogító igent örömmel kimondtuk,
Szívünket szorosan összelakatoltuk
Esküvőre szól a harang,
Két szív egymásra találását megünnepelni,
Két szó, két szív, egy szerelem...
Megfogadom e jeles napon,
Teljes lényemet neked adom!
Most már tiéd a legjobb részem,
két darabból lesz egy egészen.
Új fénye gyúl a hajlongó igéknek;
hűség fogan friss rózsaszirmokon.
Halk gyertyalángok végtelent ígérnek...
Esküdj egy életre,
csodákra fényekre,
lobban a szerelem,
s hozza a felelet,
lángjával elvakít,
szeretni így tanít!
A házasság életiskola,
iskolaérettek lettetek.
Szavaim nem kínai sütik,
hát soha el ne felejtsétek!
Menyegződ
Hát végre megtörtént.
A vőlegény megfogta kezét,
S felhúzta gyűrűt rá,
A párizsi ígéret
Valóság lett.
Az élet utamba sodort egy szép párt.
Bálintot és Rebekát.
Megkértetek, mondjak egy esküvői köszöntőt.