Esküvői versek
Balánbánya nem a világ vége,
Óriási szikláktól annak tűnne.
Lerobbant, sivár bérházak tömege
Orosz laktanyát juttatta eszembe.
Egy szerelem története az első szikrától az oltárig
Mily rég volt már e szerelem kezdete,
Mikor először észrevették egymást
Szív dobogva, remegő lábakkal a zavarok tengerében,
Mennyi megpróbáltatás követte egymást,
Míg e két szív végre egymásra talált.
Külön jártatok más-más utakon,
különböző álmokkal ezen a világon.
Más cél felé haladva, menetelve,
sokáig egymást észre sem véve.
A két lélek mely már régóta kóborolt a légben
Két ember kinek szíve valakiért dobbant
Végre-végre egymásra lelt a térben
Végre egymáshoz érve tűz lobbant
Egymást megtalálva egymás lelkére...
Te légy a hajnal, ha álmom véget ér,
a tündöklő napsugár, mely utamon elkísér,
egy lágy fuvallat, oly hűsítően szép,
a tiszta vizű tó, melyben arcod látom én.
A menyasszonyhoz:
Hiába is sipítozol, bekötötték fejecskéd,
Nem látott az egész világ még ilyen szép menyecskét!
Ruhád fehér, lelked fehér, mosolyod is hófehér,
Kívánom, hogy életedben mindig szép és jó legyél!
Itt van már az esküvő,
menyasszony a nő, nő, nő,
a boldogság rettentő,
elpirul a vő, vő, vő!
Egymáshoz most közelebb léptünk,
Múlt mögöttünk, amit eddig éltünk,
Ezentúl már boldogság útján járunk,
Fogadjuk szentül, soha el nem válunk.
Leendő esküszegőknek
Az örömapa nyakkendőt kötött,
az örömanya kosztümben feszít,
és látom büszke kettejük mögött
az örömcsalád vidor tagjait.
A menyasszony sürög-forog,
Meg van a híva minden rokon.
A vőlegény a szobában ülve,
Nézi magát a tükörbe.
10 év emléke
10 év emléke...
Veled vagy nélküled?
10 év, mely meghatároz bennünket.
A nagy nap margójára
Ért kalászt, ha napfény éri,
Csibe, ha életre pattan,
Vihart, ha szivárvány kíséri,
Gesztenye, ha avarra koppan.
Amíg szól ajkunkról
e köszöntő szózat;
Szemünket nem tudjuk
levenni terólad!
Elérkezett az élet
Nagy napja,
Összejött a család
Apraja-nagyja.