Versek az emlékezésről

 IdőHosszKedvenc

Pődör György

Visszatérés az üres szülői házba

Kopott kredenc, üres szenesvödör:
a feledés rozsdaként szöszmötöl.
Lyukas lavór csupán az emlékezés,
megkezdett kenyérben felejtett kés.

Tovább...

405474

Szombati Tibor

Negyvenkilenc éves

Születésnapomon

Negyvenkilenc éves,
Ó, az mindjárt ötven.
De régen is volt már,
Hogy világra jöttem.

Tovább...

Csík Ferenc

Hagyatékom

Rőt bíbor arcomon
Fekete éjszakák szenvedései,
Gyötör múltam legendás emlékei.
Misztikus karavánok sora bontakozik ki
az ezüst hold fényében.

Tovább...

266394

Hegyi László

Anyám gyakran sírt

Anyám gyakran sírt - szinte mindenért,
ha koldust, csonkát vagy vakot látott,
szívébe sokak fájdalma befért,
szerette ezt a kerek világot.

Tovább...

233227

Végh Attila dr.

"Jó volna szépen..."

"Jó volna szépen kezedre hajolni,
S lehúnyt szemmel tünődni csendesen,
Minden hogy elmúlt: a sok, kopott holmi,
Ócska emlékek..." fásult... "életem..."

Tovább...

Széles Kinga

Későn...

Félúton sóhajtva
Megállt a mozdulat.

Tovább...

159236

Ruzsa Attila

Fájó idők emlékére

Akkortájt háború dúlt, és mi katonák voltunk,
Idegen ország földjén közössé forrott sorsunk.
Megfogadtuk: ünneplünk, ha jön végre a béke,
Mert e földi pokolnak is kell, hogy legyen vége.

Tovább...

154141

Végh Attila dr.

Az utolsó razglednica

Szennyes a víz is. Már sose fürdünk napsugarában....

Tovább...

138285

Pocsai Piroska

Tűnődés

Tán` haragudnom kéne? Már nem tudok,
hisz` te is adtál az életből nekem.
Minden, mi bennem érzés és akarat,
részedből is örökölt lélekelem.

Tovább...

133264

Végh Attila dr.

Nem találok szavakat...

"Nem találok szavakat magamra,"
önnön létezésemet tagadva
kivárom, hogy miként múlok el,
mint némaságra ítélt, égi jel.

Tovább...

132288

Pődör György

Anyám napja

Anyák napja - anyám nélkül,
csak emléke menedékül....

Tovább...

Végh Attila dr.

Fényt teremt

Szenvedés után a hűs szitál,
mennyi még, esélye szalmaszál,
életunt fonálra rátekint,
régi kép, de holnap új megint.

Tovább...

130270

Pődör György

Románc

Kastély lehetett régen,
mára csak ócska látvány.
Gerenda sincsen épen,
s az idő könnye kátrány.

Tovább...

130121

Pocsai Piroska

Álomsóhaj

Szőlővel futtatott kicsi ház.
Tornácán lágyan sétál a szél,
dúcaiban galamb burukkol...
Álmomban ma is élénken él.

Tovább...

129238

Pocsai Piroska

Egyszer volt szerelem...

Eső hallatta egyhangú énekét,
lusta félhomály borult a szobára.
Az este, az színezte ki életét,
izzott-reszketett szerelmesen, vágyva.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom