Versek az emlékezésről
A fotó már kissé megkopott,
Arcunkon mosoly ragyogott,
Fiatalságunk ifjú kora,
Bolondozások fénykora...
Anyám gyakran sírt - szinte mindenért,
ha koldust, csonkát vagy vakot látott,
szívébe sokak fájdalma befért,
szerette ezt a kerek világot.
Két kis copfod röpült!
Felkaptalak, s tréfás
hangon kiáltottam;
Ki szeret téged, a...
Távoli vonyítás hangja szól
Elhangzik benne egy üzenet
A holdhoz szól!
Van egy hely, ahol csak egyszer jártam,
de hónapokig visszavágytam.
Képzeld el, hogy elképzellek,
S elmém lesz egy pillanatra
Lelked tiszta tükörterme...
Tornácon áll egy kisgyerek,
lenszőke, sovány legény.
távolba nézve elmereng -
messze jár - látszik szemén.
Mesét várok, valami újat,
gyönyörűséget mondj, ami
ágyadba vonz, hogy hozzád bújjak,
ha szépet vágyom hallani!
Emlékezz, ember, egy emberről
Meg, aki nem volt egy közületek,
Kinek nevében, hangjában egy
Egész világ remegett, mert ő volt
Az egy, és a világ... emlékezz reá, világ!
Emlékszem még, kicsiny szemem hogy nevet,
Hogy járja át a boldogság léptemet.
Gyermek voltam. Boldog voltam. Szerettem.
Életemnek nagy értelmet kerestem.
Harmincnégy év után, az utcán
egy délután, hazafelé menet
a Körtér környékén, a járdán
egy ismerős alakot láttam meg.
Norvég nyár (77 fiatal emlékére)
Állukon még csak pehelyzett az élet,
hitték a gyermekcsodákat,
Holgersson-meséket,
ám álmaikban
táncoltak a holnapok;
kedd a szöszke szerdát kérte...
Felnőttként néha megrohannak,
szívemre annyi szépet hoznak
gyermekkorom képei,
álmai és meséi.