Versek az emlékezésről

Bohács Gergő

Örökké tartó pillanat

Mikor megláttam gyönyörű kék szemed,
Megállt az idő, s táncoltam veled.

Tovább...

12

Mezei Sándor (mezeisandor1)

Az ifjú harcos

Mikor én még kis srác voltam,
Bősz ellenségekkel harcoltam.
Fakardommal, alattam kórólovon,
Épp mostan vagyok harci úton!

Tovább...

Tokar Helga

Gyom

Kikövezett úton sétáltam veled,
Mikor még nem tudtam, hogy egyszer verset írok neked;
Életem lepereg, mint üvegben a homok...

Tovább...

Váthyosz Betty

Cipők

Cipők állnak a Duna-parton.
Vascipők, fémként is elnyűttek,
Fémként is szenvedők.

Tovább...

Genál Piroska

Visszajössz?

Hosszú még az éj,
ne menj el még, kedves,
hisz` nem is pirkad még!

Tovább...

11

Józsa János

Bányamunkás havazásban

Fehéren repdesnek hópihék,
Pajkos, hűvös hó-lepkék.
Szálldosnak gondtalan szél hátán
Szemtelenül, sután s némán.

Tovább...

914

Szabó Gábor (Mr. Szike)

Rég volt 2

Felnőttem, a ti hozzáállásotok lett kacifántos,
fejedben gondok, alatta egy tévéshopos vánkos.

Tovább...

Pápai T. Simon

Az utolsó utáni...

Azok az utolsó utáni sápadt percek,
Mikor már nem néz, nem szól, keze sem ölelhet,
Mert az utolsó neki örökre végső lett.
Tompa aggyal viaskodsz dúlt érzéseiddel,
Tudod, a vég bizonyos, de még tagad hited.

Tovább...

Kővári Gábor

Sok-színűség

Menny-fehér volt.
Poros-cukor - ártatlanul.
Méz-sárga volt.
Akác-lépes - sótalanul.

Tovább...

Kormos Kata

Töredékek 2011 őszéből

És talán felém száll egy mosoly,
egy bárgyú szószedet,
de a szél elfújja
a homokba írt nevet.

Tovább...

Nagy Emőke (Mamamaci)

Tegnapból mába
(Gondolatok Radnóti est után!)

Egy világ omlott össze bennem,
s helyén egy új született,
agyam értette, lelkem érezte,
az időkön átjött üzenetet.

Tovább...

1622

Biró Miklós

Voltak, kik

Voltak, kik szerettek
voltak, kik megvetettek
bús dombok hátán mélyre eltemettek
síromra szívemből kőszobrot emeltek.

Tovább...

Pozsgai Gyula

Égetem a gyertyát

Égetem a gyertyát
s vele rongyos életem

Tovább...

1016

Torday Teodóra Éva

Időhinta

Katikám voltam én, de rég!
Gyermekkorom udvarán,
a hintán,
kis barátnőm, Lulám,
mindig mondta:
ne hajts, ne hajts,
Tatitám!

Tovább...

812

Márta István

Édes emlék

Míg élek, a szerelmem Te maradsz nekem
És tudom, hogy többé nem fogod a kezem
Kicsiny virágszálam, miért is fájna Neked
Hogy nem hajthatod többé vállamra a fejed

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ