Versek az emlékezésről
Kiscipónak vakarék az alapja,
anyám rendben a teknőjét vakarja.
Ha egy cipó összejönne belőle,
nekem adja, s én dönthetek felőle.
Széken ülök az esti hűsre várva...
balkonról virágot figyelgetek,
reá gondolok rég halott apámra,
kinek korához már közeledem.
Nincs szó,
Nincs sóhaj,
Messze viszi lágy hangját a tónak
Halkan a szél.
Ráncos, meghajlott öregúr
Zölden az égbe nyúl,
S aki hallgatja, annak régről mesél.
Felvidék
"Az ágyúgolyó is félúton leszédül:
s szárnya-szegve hull le égi ösvenyérül."
lásd
úgy vagyok
veled
hogy
szakadékba
nézek
ha rád gondolok
kopár a meredély...
Álmomban repültem.
Bejártam az egész világot,
s bár szebb volt, mint becsültem,
láttam megannyi kapzsiságot.
Tisztulást érlel az idő,
s elnyújtózik a pillanat,
szavakat kutat
a van és a volt között,
pingálva emlék-színfalat.
Ma Opellel Színbe érve
elmerengek a hegyekre nézve.
Egykor csorda járta hegyeken
tehenek legelték a dús füvet.
karját két szatyor húzta a mélybe
nem volt semmi felemelő az életében
anyám lassú léptekkel ballagott haza...
Változni akartam.
Változtam is.
Milyen irányba?
Még lelkem se tudja.
Egyik reggel könnyes szemmel ébredtem,
azt hittem, álmodom - de nem! Nem voltál ott
mellettem, párnám a könnyeimtől még most
sem száradt meg, nagyon fáj, hogy elmentél,
itt hagytál, kedvesem.
Ha nem volnál nekem,
már rég nem álmodnék,
nem foghatnám a kezed
és nem lángolnék,
a hajnalpír nem égne
mosolyod felett,
ha nem volnál,
nem lenne nehéz nélküled.
Álmodj szépet, királylány,
érted szól a harang a mennyben talán.
Három évet éltél, de élhettél volna tovább,
ha az a bizonyos nap, tovaszáll.
Szépségkirálynő voltál, sok éve már annak,
legyen már vége a sok bántalmazásoknak.
Újabban lelkemben vad viharok dúlnak,
Szólongat, hívogat, csalogat a múzsa.
Dalold el lelkednek mély áradását,
Letudva ezzel az élet tartozását!
Elgondoltam a holnapot,
s igen, néha úgy akarom -
tudni vagy látni előre magam,
akkor és ott, ami még hátra van