Versek az emlékezésről
Öregszem én, bár még fiatal vagyok,
múltamból elveszni semmit sem hagyok!
Bennem él a tegnap, vigyáz rá a ma,
a lelkemben itt élsz még most is, Mama!
Ha visszanézel, erre nem emlékszel:
mégis ez a legfontosabb napod.
Anyád méhéből a földre hulltál,
jöttödre zúgtak a harangok.
Születtem ezelőtt "száz" évvel
a határ szerb-horvát oldalán,
nevemet írhatom cz-vel,
mivelhogy magyar nő volt anyám.
Anyák napja
Nagyon nehéz ez a nap, mert itt nyugszik a sír alatt, kinek a virágot hoztam.
Nem nyúl érte két keze, nem könnyes a két szeme, az enyém könnytől ázik.
Emlékeimbe nyomulnak e mély tartalmú szavak,
Melyekben mindig Anyámra gondolok.
Tudásszomjam messze vezérelt tőle,
Így sajnos, nekem csak kevéske jutott belőle.
Ha azt mondod, édes szívem,
Te vagy nékem mindenem.
Lelkem, értelmem, fényességem,
És egyszer csak a boldog végzetem.
élet VS sors
Voltam én a gyermek,
Voltan én az álom,
Naiv fejjel nevettem
Életen, halálon.
Pedig éjjel világít a Hold,
és nappal sem ragyognak a csillagok...
Aludni mégsem tudok.
Szeretek otthonról hazamenni,
árván hagyott házacskámat meglátogatni,
rozsdamarta zárba kulcsom tenni,
nyikorgó kiskapumat sarkáig kinyitni.
oly szent ez a hely
kútfeje tudatnak
szép álomvilág mely
forrása emlékeidnek
tetteidnek vágynak
benne kezdet és vég
élet és halál
bűn és megbocsájtás...
Emlékszem az illatodra,
Ahogy felém hullámzott,
S ha nem éreztem egy napig,
Legjobban az hiányzott.
1886 - 1946
Apja: Basilides Gusztáv,
aki polgármester Jolsván.
Az anyja Szomor Mária,
a Madách család rokona.
Bármit mond is bolond szívem,
Nem hallgatok rád!
Maradj csendben! Ne szólj!
Halkuljon el a vád!
Miért nehezíted, mit az Ész kíván?
Fogadd el végre még akkor is, ha fáj!
Örökségem, avagy a vén cukortartó
Örökségem a vén cukortartó,
kopott oldalán lila ibolyák,
puhán meglebben a fűszeres illat,
s feltárul belőle ódon, múlt világ.