Versek az emlékezésről

 IdőHosszKedvenc

Pocsai Piroska

Ötven év múltán

Újra itt, a sose feledett parkban.
Egyedül ülök a vén, kopott padban.

Tovább...

120229

Végh Attila dr.

Mi zárja könyvemet

Holnapok markában pereg tekinteted,
emlékezni Rád már alig vagyok képes.
Álmaim rejtekén sem fogom már kezed,
összetört foncsorrá olvadt tükörképed.

Tovább...

Kis Erzsébet

Édesanyám emlékére

Anyák napi csokor mellé

E sorokat sírva írom.
Édesanyám neve síron.
Egy az élet... egy a halál.
Minden küzdelme itt vibrál.

Tovább...

Pődör György

Hol vagy, Mikulás?

Ikertestvérem, Miklós emlékére

Ott élsz bennem, egyszervolt iker-felem,
hol csönddé öleli emléked a tél.
Te vagy, ki némán biztatsz, lelkem, ha fél,
és hiányod havazzák hideg szelek.

Tovább...

119113

Pődör György

Árvacsalán

Anyám emlékére

Szép tulipán, orgona,
múló idő mostoha,
elviszi az illatot,
vissza sosem hozhatod.

Tovább...

Pocsai Piroska

Hiány

Kezemben egy megfakult, régi kép.
Színehagyott múltú, örökkön-szép.
Évtized koptatta relikvia
gáncsolva időt, jelenembe lép.

Tovább...

118235

Pődör György

Húsvéti emlékek

Néha elém borul a gyermekkorom:
kis templomunk, mellette a golgota.
Falakon az ájtatos gyertyakorom,
harangcsend - amíg Rómában volt oda.

Tovább...

117117

Pődör György

Elfelejtett költők sírjára

Sehol babér, csak korhadt fejfa, talán
betű és szám is volt rajta hajdanán.
Szóra nyílt száj helyett néma földrögök.
(versen a ma amúgy is csak fölröhög)

Tovább...

Pocsai Piroska

Régi nyarak árnyéka

Negyven fok odakinn. A szoba jó hűs.
Szófán ülök. Köröttem fényképhalom,
hangulatom hol szomorú, hol derűs,
míg emlékeimet glédába rakom.

Tovább...

117226

Csík Ferenc

Ősapáink öröksége

Hová lett a ló, az ökrös szekér?
Hová lett a házainkból az a sok tehén?
Kaszárnyákból hová lettek a katonák,
Hová lett ősapáink öröksége, drága, szép hazám?

Tovább...

117101

Gősi Vali

Apám mosolya

Esténként, hogy belépett a házba,
csak rápillantott a vesszőkosárban
riadtan moccanó pár fahasábra:
elég a tüzelő mára - nyugtázta -
és hangjára halkan
visszaduruzsolt a kályha.

Tovább...

116218

Pődör György

Felejtés

A múlt füvén már hó ropog,
a nyár csak megszáradt virág.
A tétovázó lábnyomok
egyre lassúbb időcsigák.

Tovább...

116193

Pődör György

Kő kövön

A tardosi Bányahegyen

Ahol sasok fészkelnek, és kő kövön,
a perc ott csak tünékeny lepkeszárny.
Ammoniták vázán írt időkörön
életünk csupán múló, röpke árny.

Tovább...

116151

Pődör György

Napéjegyenlőség

Nap múlik napra, évre év...

Tovább...

116118

Végh Attila dr.

"Sötét szín izzik..."

"Sötét szín izzik, vékony vonal indul,
Az ébredő kert formát bontogat,
Az ében tömbökből merengve mintáz
A halk fény rózsaujja lombokat..."...

Tovább...

115226

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom