Versek az emlékezésről
Árny vagy nekem,
mit nem tudok elhagyni,
egy fénykép,
mit nem lehet kidobni,
egy régi dal,
mit nem lehet megunni.
Suttogott a gógánfai erdő,
nyár sóhaját kergette a szél,
Sümeg vára nézett le rá fentről,
az ifjúságról álmodott az éj.
Bezárt ajtók mögött
csukott szekrény,
benne ott maradt
emlékek,
gyermekként hallottam,
mondták - innen
mindent elvihetek.
Varga Erzsébet (vargaerzsebet)
A kályha kurjant újra,
mint rozsdás, vén csibész.
A téli almák vackán
az elmúló nyár kísért.
Nem szeretem a nevedet,
Elfelejtem szerelmedet.
Citrom-savanyú nyár.
Felhőtlen, szép tekintetén
valaha vágyón csüngtem én.
Róla álmodtam, Ibolya
nem biztat, vágyam kioltja.
Egyszer mindennek vége talán, nincs igazán örökké,
Lám, perzsa maradtál te is, s nem váltál hithű göröggé.
Apró fejezet a filmből.
Halkuló ritmus
Hatalmas szívemből.
Trükkös csapda az összes út.
Előkelő kávéházban találkoztunk mi régen,
világmegváltó igéket hintettünk el a térben.
Az értelmiség hangja szólalt meg rekedten,
hittük ezt nagyon és harsogtuk is önfeledten.
Emlékek.
Éjszakába nyúló beszélgetések.
Egymást ölelve alvások.
Lélegzeted ringató visszhangja,
Szíved dobbanása.
Elhagyatva áll a verandán,
Senki sem látja, jobb is talán.
Egyedül járja útját Ő,
Hogy kibírta! Mily meglepő.
Tétován merengeni a semmibe,
s érezni a régmúlt pillanatok csöndjét.
1928-2016
Szülővárosa Kolozsvár.
Székely eredetű neve
Barra volt eredetileg,
apja változtatta azt meg.
Itt állok a peronon, várom a vonatom,
Talpam alatt egy üres beton,
Sokszor vártam már erre a vonatra,
Mindig ismerősök voltak rajta,
Mikor megállok e peronon,
Nem tudom, milyen lesz a következő napom,
Csak várok s mélyen az emlékek tengerén vagyok,
Ezen a helyen már sokszor jártam...