Versek az emlékezésről
Ott, ahol születtem,
a szőke Tisza partján,
oda vágyom vissza
egy májusi éjszakán.
Nyaralni voltunk,
a család még pihent.
Könnyű volt,
mert csend volt, annyi szent.
Ünnepel a könyvtár, lassan 70 éves,
Az öreg költő csak szép szóra éhes,
De helye nincs az ünneplő városában,
Mert a baráti kör kilökte magából.
Vakít a holdfény. Itt volt Ő.
Aztán amilyen gyorsan jött,
oly hirtelen el is szökött.
Azóta strázsál az idő.
Elmennek a csúnyák,
meghalnak a hajdani szépek,
itt vannak róluk,
itt a fejemben a képek.
Egy sötét, borús éjjelen
Csillagokat nézve
Átfut az agyadon
Az életed legjobb része.
Az én gyermekkorom olyan volt, mit a tavasz,
mindég szaladtam, mindég csak játszadoztam,
szaladtam a réten lepkéket ugrálva kergetve,
vágyak szárnyán elmélkedve vadvirágot szedtem.
Szép országunk fővárosa,
nevezetességek sora,
Duna hullámzó hajóján
megmutatja a két partján.
1955-2008
Nézd el nekem,
ha szó-kövekkel dobálóztam,
hogy kép-késekkel vagdalóztam,
nézd el nekem!
Megváltó, kereszténység megalkotója,
ugye egykoron Te sem gondoltad volna,
eszméd nevében, minden településen
kisebb-nagyobb "sekrestyék" sorra születnek?
A tündérmesék viszont nem mindig érnek jó véget
Láttam szép SZERELMET csupa nagybetűvel.
Egymásra néztek, s fellobbant a láng, mint a filmekben.
Egy pillantás alatt született, s nem lépésről lépésre épült fel.
Nem láttam én még ilyen csodát soha életemben.
Ismerkedés a vonaton
Kérdező: Hölgyem, Ön hol él?
Én: Az én élőhelyem neve Dorog -
büszkén válaszolom.
Kérdező: És merre van ez a hely?
Önkioldom Szófiát,
holnapig megvár Várna.
Szelfik, fotokópiák,
fagyis nagyot kaszál ma.