Versek az emlékezésről
Édes éjszakákon mennyire szerettél,
karjaidban átrepítettél az Óceán vizén,
felhőkön repülve boldogság tengerén,
igaz szerelem, karjaidban meghalnék.
Dörrent, fény villant, váratlanul jött,
a derűs ég kékje verte vissza,
egy pillanatra elvakította,
a gépbe forró levegő ömlött.
Boldog volt a török,
mikor Győrt bevette,
hogy nem tart sokáig,
azt bizony nem hitte.
Múzsavers
A levélben Neked sok mindent megírnék,
de lehet, hogy feléig én el sem érnék,
és elsírnám magam, amiről szó lenne,
nem könnyű a téma, hasogat szívembe!
Emlékszem, milyen volt az élet nélküled.
Egy borzalmas rémület.
Féltem, fáztam, vágyva vártam,
Emberek karjaiban jártam...
Lépteim alól elmúlott Párizs.
Talán mindörökre. Lábam harangnyelve...
Csinos kis sziklakert
Szépreményű pillanatok szentélye
Csinos kis sziklakert
Évekké kopott tétlen percek emléke...
Elköszön a család
Erdei tisztáson három fa együtt nőtt.
Szélein hárs, bükk, a középen büszke tölgy.
A bükk mellett formás juhar. Egy alatt sincs ugar.
Hova lett a nap, hol lángolt a tenger?
Hol a halk szó földrengető harsona,
És a lágy érintés szívemet mardossa...
Hol az élet többet ér a pénznél,
És a versek szebbek a meséknél...
Schweighardtné Pataki Zsuzsanna
Emlékezem boldog, víg napokra,
sok a feledés homályába fúlt,
az emlékek, a jó és rossz között még
felleltem egy kedves kisfiút.
Csönd van
Nem hallok mást
Csak a szél suttogását és a fejemben visszhangzó mondatot.
A hangodat és azt amit utoljára mondtál
Azt ahogy kimondtad hogy vége.
Cserbenhagyásos "gázolás"
Villámcsapásként sújtott reám szavad
mikor arcomba vágtad, eztán legyek szabad...
Az ötvenedik
Ötvenedik versemet írom éppen,
Pár sort írok köszönetképpen!
Hű maradtam végig terveimhez,
Erőt, kitartást adtatok verseimhez!
Nyáron florentin kalapban jártam,
pántlikám lobogott,
a virágdísz friss volt.