Versek az emlékezésről
Emlékszem még, ahogy az utcán sétáltunk,
Én mentem középen, s ti a kezemet fogtátok,
Sokszor felnéztem rátok,
S elképzeltem, ahogyan felnőtté válok.
A kisalföldi emlék
Lassan virrad, pitymallik.
A sötétség eloszlik.
Az éjszaka visszakozik,
bár a róna még alszik.
Emlékeim sokasága jön most velem szembe,
csak hullnak és hullnak az ölembe.
Mit is kezdjek veletek, nézzük csak sorban,
álljatok itt szépen csatasorban.
Megszülettem, örömmel jöttem e világra,
később csintalan gyerekként az elvárásokat tiportam a sárba,
de ha rám szóltak, hazaszaladtam.
Hiába!
Meg kell felelni, mit az emberek elvárnak,
MEG KELL FELELNI ENNEK A RÚT VILÁGNAK!
Csodás tavasz emlékére
...szemét dörzsölgette, s boldogan mosolygott.
Nagy nap ez a mai, tudta, megérezte,
szíve mélyén tegnap titkát felfedezte.
Partium
Szentjobb település nevét
Szent István ereklyéjéről,
a Szent Jobbról kaphatta az
ereklyének rejtekéről.
Rég volt, mikor kezem árnyéka arcodon megpihent,
Halvány mosollyal jelezted, érzed közelségemet,
Szikrázó égbolton a nap csillogón kacsintott,
Felhőtlen volt akkori boldogságom.
Vágyom egy nő után
Augusztus után szeptember jön,
nőnek éjszakák, álmok, emlékek.
Szürkülő égbolton fakók a csillagok,
csak szívemben él fény, és ragyog.
Egykor ifjú volt, fiatal...
Most idős, öreg...
Az idő csak röpke perc...
Vajon ki érti meg?
Aradra büszkén emlékezz,
míg világ a világ, magyar!...
Lassan, pislogva néz reád
Az egykori nyár,
S gyöngyszem tartja a tájt.
Hogy csitítja az egykori vágy!