Versek az emlékezésről
Csevej
Apró flörtölések, csevejek, körforgásnak kezdetei ezek.
Ölelések, apró érintések, mit számítottak neked ezen történések?
Körben és körben
Arcok a tükörben,
Sátor körülöttem,
Nyújtanám lábaim,
Kezem már görcsben,
Porondon tarka ruhás
Bohócok, mint mi magunk,
Nevetünk így sorban...
Annyi mindenfélét hoztam!
Szép is volt, jó is volt.
Volt, hogy álltam reflektorban,
jó is volt, rossz is volt,
volt ölelés, volt szerelem,
szép is volt, csúf is volt,
volt, aki bolondnak nézett,
hazug volt! De jó volt!
Ím, ha nem lehetsz többé az enyém,
maradsz nekem örök, hű költemény.
575575
Leheletfinom sálat tart körbe nyakam.
Édesanyámé volt, s neked adtam,
hogy vigyázzál rá, hogyha majd elmaradtam.
Bánat
Szívem bánattal teli,
könnyeimet nyelem.
Szemem csak
Téged keres
felhőkben, virágban,
de kedves arcod
többé nem lelem.
Csak pár szó a Bakonyban: Fent a dombokon
Az út mentén
Személyed vala számomra a fény,
mely meghozza később a szikrát,
és lobban a láng?
Itt bennem.
Réges-rég volt,
már talán nem is él az a kép,
megszokott napnak indult,
mint egy új hajnal egy reggellel.
Egy elsárgult kép,
Egy összetört emlék,
Mi tökéletes volt rég,
Mára már csak emlék.
Magány a csillagok között
Belém szakad az ágrólszakadt fintor,
A gyümölcsöt hozó ősz sem bátorít.
Ki dolgozni nem tud, éhenhal e tájon.
S szél fúj át a magyar pusztaságon.
Igaz mese
Hatvan, de fiatalos tanár,
haja viszont megőszült már.
Hiszi: tud még hódítani,
lányosztályban tetszelegni.
Mára szép napot kívántam, a Napot ragyogni lássam.
Különleges nap a mai! Várom... teljesüljön vágyam.
Számvetést végeztem, mit írtam ez évbe`,
miket fejeztem be, és mit hagytam félbe,
ez utóbbira is előfordult példa,
ezért van mellőzve sok megosztó téma.
Szeretet
Egyszer egy szép napon elindultam jókor,
Szeretetvásár lesz, hirdették a múltkor.
Hosszú volt az út, lepihentem a réten,
Mosolygott a nap is, jó idő volt éppen.