Versek az emlékezésről
Van, aki szavaival együtt
a lépteit is elhadarja,
léphet akárhova, süket kövekre...
Szürke, hétköznapi reggel,
Kiszínezem reménnyel, hittel,
S a szürke arannyá változik.
Fiatal vagy idős korban tabu téma az van.
Tudni kell őket kezelni, de kérdem én, hogyan?
Fiataloknál és időseknél különbözők,
Egyes dolgokat egészen másként élnek meg ők.
nappalba nyúló éjszakák
voltak
mikor minden csak rólad szólt
meg rólam
mert végre boldog voltam
és nehéz
elfogadni hogy ennyi volt
nem volt más...
Emlékeimtől nem szabadulok,
belecsimpaszkodnak sejtjeimbe.
Egyedül nem megy, már nem bírom többé,
Csak nézem, ahogy eltűnsz, így válik köddé,
Magamra maradtam, el kellett menned,
Csak néztem a képeket,
Hogy tudtunk min nevetni,
Azt hittem, elengedtem,
De a könnyeim némaságba rejtem...
Ötven év az életünkből,
ez olyan gyorsan elszaladt,
mint a könny a két szemünkből,
mely lecsordul egy perc alatt!
Volt egy álmom, a haza védelme,
De még bennem ég a honszerelem.
A szívemet megrázó történelem,
És a lelkem melengető műemlékek
Segítenek, hogy a helyes utat megleljem.
Nem tudtam veled végig-
álmodni a nyarat.
Ébren voltam félig,
s mire ősz lett,
egyedül maradtam,
fájdalmam határtalan.
Neked szól a hegedűm
Hallod a hangját, a szívedhez szóló,
míg sikítva tépi húrját a vonó,
érzed a fájdalmam, hangosan kiált,
égi világnak játszom melódiát.
Felvidéki anzikszok régi önmagamhoz 8.
...fojtogató szuvenír-özön,
ezernyi faragott s öntött
giccses ajándéktárgy között
egy aprócska zacskó:
Stefan, az első, dénárja.
Van az a csend,
amit féltve óvnál,
külvilág ne érintse meg,
minden idegszáladdal
zárnád benső éned:
"Ez az enyém, nem zavarhatod meg!"
Szikla van egy puszta réten,
Büszkén áll ott nagyon régen,
Semmi nincsen környezetében,
Őrködik tán ott szerényen.
Talán egy álom voltál
Egy szikra mely hirtelen fellobbant
A szerelem mely hirtelen betoppant
S reményt adtál hogy lehet valami
Elhittem hogy a mennyország a lábam alatt van
Talán egy álom volt hogy te is szeretsz
Álom volt hogy létezel
Álom volt minden mit benned láttam...
érzelem
Nem alszom anyám
én az utcát járom
öreg házad előtt
csendesen megállok
későre jár már
köd szitál a fákra
úgy lebeg mint anyám
fehér selyemsálja...