Mesék az életről
Egy varangyos béka vagyok a patak szélén,
mikor arra jár egy tüneményes szépség.
No lám, egy hercegnő bukkan fel,
meg is csókol úgy, ahogyan kell.
Volt egy lufim: rózsaszínű,
Mindenkinek tetszett,
Irigyeltek, nézegettek:
"Ennek de jó lehet!"...
A szegény halász és az aranyhal
Régi mesék újratöltve
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy ember.
Ruháin sok-sok folt, s gondja mint a tenger.
Ütött-kopott kunyhó volt az ő otthona,
Életében egy jó, hogy volt egy asszonya.
Megszülettem,
Éva lettem,
Apám után Hock,
Nagyanyámét
(őt nem ismerhettem),
Keresztmamámét is
megkaptam, Etelka,
bérmálásban még...
Csak álltál a téren, álltál feketében,
Valami furcsa gyászban, már félig nászban.
Álltál a sötétben, szemeim tüzében,
Az élettől vigyázzban, remegő lázban.
Egykor fehér lapok
Megsárgultan hevernek egymáson.
Dohos papírok lassan engedik el a szavakat.
Cikornyás, sötét betűkkel telik meg a szoba.
Kincsesládámban
A szívemnek legmélyében kincsesládám rejtezik,
elástam én, eltemettem boldog gyermekéveim.
Az élet minden csodáját rejti az a ládika,
itt az idő megkeresni, szomorkodni nagy hiba.
Kitárt kezekkel vár a holnap,
Mint óperenciás mesekönyv,
Üdvözöl minden fehér oldal,
Hogy varázslattal teletöltsd.
Bohócot csak bohóc szerethet... II. rész
A nap még csak felkelőben,
árva lány már készenlétben.
Ruhája szebb nem lehet,
fején konty díszeleg.
Bohócot csak bohóc szerethet...
I.rész
Ez, mit írok, egy történet.
Lesz benne ragaszkodás,
szeretet, búcsú
s minden, mi élet.
Minden akkor kezdődött,
mikor egy életnek vége lett.
Népdalocskák
/a`la Szabolcska Mihály/
Kis kertünkben nyílik sok szép rezeda és viola,
Gazdauram egész évben szorgalmasan gazolja.
Harcol ő a gyomok ellen, fűnyírót is beveti,
Áldozata lesz sok virág, ilyen sokszor megesik.