Versek életről-halálról
Meglegyint a halál szele,
temetőbe járva.
A vén kaszás a sírok felett
győzelmi táncát járja.
Aranysárga napraforgók
arcukat az égre tátják,
azt a fényes égitestet
tiszta szívvel úgy imádják!
Egy nő feketében - születésnapra halál
Azért hoztál világra, anyám,
hogy legyen, ki eltemessen?
Azon a napon, mikor életemnek
örültél, mert megszültél.
Furcsa időzavar.
Szeretnék játszani,
angyalnak látszani,
jót tenni, jót adni,
CSAK SZÉPRE GONDOLNI
még szeretnék nagyon!
Nem félek a haláltól,
jönni fog az magától,
nem tartja fel semmi sem,
akármi is a hitem.
Tudom,
már nemsokára elmegyek,
magam sem tudom, hol leszek,
de ha az a régi szél erre jár
és engem sehol sem talál,
mondjátok neki,
visszatértem
oda, ahol régen éltem.
Ha búcsú nélkül mennék el
Ha búcsú nélkül mennék el
szívemet szorító végzettel:
Mit is mondhattam volna,
ha tudom, hogy menni kell?
Magamra végképp nem maradt szavam,
tükörbe nézni most már nem merek,
fejemben szél zúg, szörnyű hangja van,
s agyam befutják röggel telt erek.
Halál utáni élet
Mikor összeér a zöld a kékkel
Fekete ajtón keresztül egy új világ nyíl` meg,
Mihez ez a csodálatos varázsa a földnek
Csak szürke árnyéka az eljövendőnek.
Aki egy szál egyedül
van ebben a világban,
az úgy boldoguljon, ahogy tud...
Ha nem tud, annak is megvan
az oka, mi nem feltétlen ő maga.