Versek az életről
leszámolok a múlt idővel
ez a tervem az eljövő(k)nek
nincs ócska se fájó történet -
engem nem állít meg az élet
Olyan régen, már oly nagyon távol,
néhány emlék röppen a nyári óvodából.
Kicsik, aprók, aztán nagyobbacskák,
török-mézet faltunk, húztunk zsákba-macskát.
Vágyakból épült kártyavárak lapról-lapra összedőlnek,
Hullámzó, háborgó érzelemtengerek elcsendesülnek.
Remény
Mint buzgó patak
s mint nyíló virág,
úgy siess, tavasz,
ha kinyílt a világ.
A két szív városa
Sok dal született, megannyi kép és festmény.
De visszaadni egyik se tudja ezt az élményt,
Amit a város nyújt, az utcák ódon szagát,
Budapestet látnod kell, hogy szívedbe bezárd.
Valami volt az életében,
valami volt a két kezében.
Tartotta erősen,
el nem engedhette,
mert az élete
rajta múlott.
Tarlót égettem, s falevelet
Szélviharos, tavaszi napon.
Érzelmekkel fűtött fekhelyet
Lángnyelvekkel festett szép lapon.
Simogatón, lassan
fény feszül az égre,
nagyobb szelet nap dől
az éji sötétre.
Mint egy átkos szakadék,
Úgy bolyong a reggel,
Karcos tükröm mutatja,
Milyen egy jó s***fej.
Dallam megy a fülemben, szöveg kíséri a sorokat,
A zene eltereli figyelmem, és sokszor megnyugtat.
Gyermekélet, hol még ma sincs béke
Földünk gyermekeiért
"Kerekecske gombocska" és "Csíp-csíp csóka",
távoli pici lány, arca csupa móka,
olyan gyermek ő is, mint nálunk sok többi,
szénfekete szemű, termetre pöttömnyi.
Őrzöm az eső illatát
Rózsaszín felhőket látok
Fogom a nagy ívű szivárványt
Gondolatban gyermekkori rétekre visszajárok