Versek az életről
...Szétárad a mindenségbe, megteremtve mindent.
Napot, Holdat, csillagokat, lényeket és minket,
Földet, tüzet, vizet ád és levegőt meg lelket.
Életünkhöz ez kell csak, hisz ezekből lesz minden,
Jó is - rossz is, szép is - csúf is származhatik innen.
Nem bírok aludni. Pár órára
hunyom csak le a szemem,
míg az agyam zúg és...
Körülnéztem a világban
Körülnéztem a világban. Kérdezem, van-e valami értelme?
Vagy csak úgy megszülettünk erre a csodálatos Földre.
szívem nagy morzsafiók
benne az életképek
rosszak és jók
szomorú és bús érzések
Vívódik a szívem,
eső mossa lelkem.
Harag zúgja, tenger,
gyere mostan, kelj fel!
Jobb később, mint soha,
Anya helyett néha mostoha.
Jó munkához idő kell,
Új élethez is 9 hónap kell.
Keresem a helyem e nagyvilágban,
Bár vak vagyok, túl szürke a kép.
Mai napig nem fogják fel sokan,
hogy másokat megvakít ez a nép.
Lefelé folyik a Duna és a Tisza,
Ahogy a lecsorduló könny sem tér vissza,
Úgy napjaink is egyre peregnek tova,
Ami szép volt, többé nem jön vissza soha.
Nyugszok székemen, mint kopott kabát,
sok a varrás: itt is folt, ott is folt...
szürke is, mint az árnyvilág, habár...
lelkem belül még vidáman dalolt...
Az orrát fent hordja,
alatta söpredék,
szeme horizontját
nem nagyon kaparja.
Érzem, a magányt is másképpen élem,
ha az idő mulandó őszbe fordul -
rozzant taliga kereke csikordul,
az elmúlás játékát látni vélem.
Leszek "jó fej" öregkorra,
Leszek vevő a humorra,
Leszek, aki vigyázok magamra,
Leszek, aki nem gyúlok haragra.
Legyen áldott, ki szeret és becsületes,
ha kérnek, kezei vissza nem húzódnak.
Tudja, hogy élni csak szeretve érdemes,
önzetlenül adni tud a rászorulóknak.
Az ősz hajszálaimat megsimogatta,
avarszín tincseimet dérrel bevonta.