Versek az életről
Miközben gondolom,
másoknak mondom.
Érzéseim pontról pontra kibontom.
Magamat eközben tanítom.
Sorsomat már fent megírtam,
Ám leszületéssel felejtődnek a megírtak.
Nem értettem a történtek okát,
Tudtam, senki sem kerülheti el sorsát!
Hol nincs kapzsiság, közöny, oly világra vágyom;
hol ismeretlen a viszálykodás, rémálom,
ahol nem hallani trágár szót, káromkodást,
hol nem létezik gyűlölködés, vádaskodás!
A fájdalmamról sok verset írtak,
De egyik sem szólt rólam.
Nem leszek alanya tömegsírnak,
Csak egy srác Ady-pólóban.
Álomélet dalai között
Timpanonok reszketnek a félhomályban.
A zárókő a helyére illesztve,
Időkód védi, jelszava: a génrendszered!
Majd én úgy szeretnék meghalni, hogy éljek,
a lelkemet adni a szent öröklétnek.
Addig még másokért igen sokat tenni,
Embernek és Úrnak a szolgája lenni.
Tudod, milyen érzés
egyedül maradni?
Ég és föld között
barát nélkül élni,
a lenyugvó napot
egyedül csodálni?
Lehullott az első levél,
varjúpár az őszről beszél,
jut még nekik nagyobb falat,
mikor kitépik a nyarat,
meleget őrző szívemből,
s zöldellő, kéklő színekből
vöröset, sárgát varázsol,
maradék termést harácsol.
Lélek
Valahol, ahol élünk,
Lennie kell egy helynek,
Mely oly nagyon csendes...
Valahol kell e létnek
Oly sejtelmes kis rejtek,
Ahol mindent elengedhetsz.
nem viasz, valódi csontokra fagyott
száraz izmok, inak véres hálója,
mi még a nemrég-volt embert mutatja,
bolyongnak pokolra, s a lélek halott
rólunk
Úgy csordogál az életünk,
mint a gyertyaviasz.
Lassan, egyenetlenül,
végül semmi sem marad.
Nem hittem el internetről,
tüzet okádó sárkány,
megfoszt "Ő" minden rendtől,
becsap, megöl, bár már...
Vége van már a régi időknek...
Vége van már a régi időknek,
Most új szelek fújnak, más napok jönnek.
Vége a kacajnak, vége van a nyárnak,
Vége a szerelmes, boldog ifjúságnak.
Ami örökké tartott, elmúlik most az is,
S minden, ami igaz volt, hirtelen hamis.
Mérethiányos árnyék követ
Macskaköves utcákon át,
Hűséges kabátként ölel körül,
Mikor a Napfény nem lát.
Életem alkonyán
Lecsukódik eme szempár,
Mely oly sok gonoszt látott,
Embert emberrel,
Állatot állattal,
S embert állatként.