Versek az életről

Nagy Imre (nagyixxl)

Falevél!

Ó, falevél, falevél,
merre sodort a szél,
merre vitt el sorsod,
míg nyugovóra tértél?

Tovább...

11

Hóbor Hajnalka

Samsara

Néha erős tölgyként állok,
kit tépáznak vad viharok,
lombkoronáját elhullatta,
de gyökerei halhatatlanok.

Tovább...

11

Bíró Marcsi

Az igaz erő

Küzdelem, harc és erőszak
Együtt alkotják a hatalmat.

Tovább...

Kurucz Viktor

Fény az alagút végén?

Elfáradtam úgy érzem most már tényleg
Járok az úton de nem tudom mi a lényeg
Én vagyok ki magára ennyi terhet pakolt
Szeretném hinni hogy ennek értelme volt

Tovább...

10

Noémi Lujza

Én is élek

Fázok.
Csak állok.
Közben rád várok.
Legalább senkit sem bántok.

Tovább...

22

Tihanyi Tóth Kinga

Most jó

A forró nyár
bekúszik
az ablakrésen,
szétterülve figyel
némán.

Tovább...

Toth Enikő (Teni)

Nem adom

Szelíd lelkemen
kifogott az idő,
a kór vasfogával mar
- roncs testem vergődő -
sejtjeim falja,
nézem, milyen éhes,
tán jól se lakhat,
a csontom már érdes...

Tovább...

2026

Csomor Henriett

Az új igazgatóhelyettesnő

El nem tudom mondani,
mennyire örülök annak,
hogy igazgatóhelyettes leszel
egy olyan iskolában,
ahol a léted bearanyozza
a sérült gyermekek napjait.

Tovább...

44

Hári Katalin Bettina

Mindenki bánata

Elmondom én,
de nem merem,
és ez csak egy vers,
úgysem hisznek nekem.

Tovább...

Takács László

Szép világ (?)

Kegyetlen, de mégis szép volt ez a világ,
áhítottunk mindig valami nagy csodát.
De nem minden az volt, aminek az látszik,
tudtuk, hogy valami itt bizony hiányzik.

Tovább...

5143

Tőzsér Tímea TT

Kérdések

Merjünk-e eltávozni?
Vagy szenvedjünk sorsunktól, mi csak kínt halmoz, meg nem látva a szépséget?

Tovább...

Vörös Judit

Fény nélkül

Lépteim elvesztek
a szivárvány alatt,
ködössé vált az út,
amelyen haladtam.

Tovább...

1718

Flunky213

Kor-Körkép

A korosztályom, az a romkocsmában merengő,
ki szeretne kitörni a szürke hétköznapi szerepből.
Ki keresi a helyét ebben a változó világban...

Tovább...

34

Simon Krisztián

Eltékozolt hangok viharában...

Az elmúlás vigasza harctalansággal telített,
elcsitul az ostor hangja, a kantár elengedett.
A lélek harangja a szótlanságba kiált,
hol véres foltok nyoma összeállt.

Tovább...

Kovács Szandra (KSzDika)

Magunkért

Zúgolódik lelkünk,
Porfelhőben ázik.
Meddig kell tűrjük
Bűnünk strófáit?

Tovább...

11

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom