Versek az életről
Fáj a tehetetlenség,
Fáj a hiány, fáj a düh!
Fáj a szeretetlenség,
Fáj, mert terjed, mint a rüh.
Most ily zord világba szólított,
Keményen képembe ordított a sorsom,
Elveszett léleknek egyre megy,
Zombiként élhetek, ez remek. Nincs dolgom.
Kitömött táskával rohansz egy életen át.
Te vagy a jól ismert Facebook jóbarát.
A város lassan ébred, az éjszakai
tisztaság újra szennyé változik,
a tegnapi harmonikás alszik a padon,
arca nyugodt, saját ágyáról álmodik.
Még mindig vársz, de te sem tudod, mire.
Sült galamb nem repül senki szájába...
Társadalmunk igencsak elhitte magát,
Sokaknak nem lehet hinni egy szavát.
Mi is az, mi motiválja a mostani világ emberét?
Sokan kimondott szavukkal leszednék a mennybéli világ egét.
Könyvtár a világ
S benne könyv az ember
Hisz minden emberben ott a könyv
Csak olvasni kell benne
Szép álmokat hozzon mindég szemeidre a nyugodt éj.
Az égen csillagok fénye ragyog.
Hogy boldog vagyok, hazudnék,
Hogy szomorú, úgyszintén,
Inkább tűrök s hallgatok,
De tiszta szívvel s őszintén.
1986. április 26. ... egy NAP,
egy nap... mely örökre itt marad.
Mikor sugártól lett fényes az ég,
s kis híján eljött a vég.
A Metál Ember
Metál mániás
Tűzfellobbanás
Felizzott egy vágy
Ami sosem lágy
illik hallgató szívünkhöz
ahogy a csönd áramütésére
szomorúságunk füstje sistereg
homlokunk mögött
Itt, ebben a kókadt korban
a semmiért állunk sorba,
tartunk tisztes távolságot,
éljük ezt az új világot.