Versek az életről
Útra kelt most angyalom!
Boldogságot, szeretetet visz!
Hallgasd, mit súg füledbe!
Szeretlek, és te is szeress engemet!
Két lépés, és végtelen messze.
Azt hittem, csak filmen létezik.
De most éljük mégis ezt ketten
És bízunk, szép jövő érkezik.
Egyszer régen, el sem hinnéd,
élt egy faj a Földtekén,
Történetem rólad is szól.
Jó lenne, ha értenéd.
Nem tudom mit érzek
Nem tudom mi fáj
Mintha nyíl lőtte volna át a szívem
Nincs boldogság se fájdalom...
Napjaink gondjai
Átéltünk már sok mindent rövid életünk során,
Bizonyos problémákhoz mégsem keltünk elég korán.
Jönnek a gondok hol nyugatról, hol keletről,
S amennyire lehetséges, ne forduljunk el ettől.
Kisautó, rokkant dinó, lego-hadsereg,
egy kártyavárból néhány gyűrött lap:
Kuka mélyére selejtezett játékszerek,
s az új kedvenc a polcon helyet kap.
Mint a lapulevél, úgy lapulunk,
szárán békés szöcske készül
ugrásra, bezárva elpuhulunk,
löttyedtre vastagszunk végül
Szépen, csendben elmúlik minden.
Mint ahogy a levelek lehullanak a fáról.
Úgy tűnnek el életünkből szeretteink,
barátaink, ismerőseink. Mindenki, aki fontos.
Egyszer véget ér a rémalom,
Sétálunk tereken, utcákon.
Szánkat nem fedi maszk,
Nem fröcsög belőle a gyűlölet,
A csúf szavak.
Akadály előttem
Síkság mögöttem
Haladni kötelesség
Hermész nélküliség
Magasság egekig
Többszáz méterig
Ugrik, mászik, lép
Nemes cél ami szép...
Maradj otthon, kérlek, kedvesem!
Sírdogálok dühödt csendesen.
Valahogy hamisak e szavak,
Valahogy csúnyán bénítanak.
Hariett Blackrose-Merrywhether
Álmot ígérő, sejtelmes élet,
Mi kővé dermesztesz annyi szívet.
Vihart idézel, ahol csak lehet,
Hogy eloltsd lángját a szeretetnek.
Az utcasarkon a világtalan
Egy kézre vár - a boldogtalan!
Indulna már, de nem mer szegény,
Nem látja, hol van járdaszegély!