Versek az elengedésről
Nekem van vadrózsabokor
a vén fenyők alatt,
és már tudom, hogy akkor ott
miért is szakadt a...
Az élet az apró csodákról szól
A csoda itt van körülöttem vagy inkább bennem,
Csak szabadon kell őt engednem.
Fáradtan áll az őszi úton,
már mindent elhagyott,
de hívják új utak, vidékek,
távoli városok,
a nyughatatlan lelke űzi,
mely feszül, mint a húr!
Ne gondold, hogy elfeledlek,
Ne gondold, hogy így élhetek.
Ne gondold, hogy nem fáj,
De tudom, hogy vissza nem jössz már.
Félek, hogy sok év múlva jövök rá arra,
Hogy utoljára meg kellett volna bocsájtanom,
Hogy soha nem veled volt a bajom,
Hogy ki kellett volna mondanom,
És nem téged kellett volna mindenért okolnom.
Fagyos estén deres pára
Zord reggelem didergése,
Éjszakáról éjszakára
Belül érzem: itt a vége.
"aber ich war nicht mehr jung"
Csendes megemlékezés az elmúlt harminc évről,
Mint egy néma gyásznap: tompa és üres,
Miről álmodtam a kezdetekben, ha álmodtam talán...
Isten bocsássa meg nekem az elmúlt harminc évet!
Hiszem, hogy van társam,
és Ő nemcsak álom,
csak hozzám tartozik
ezen a világon.
Még fenntartok egy széket számodra,
mellém mindig leülhetsz.
Én bármikor dúdolni fogok neked...
Van az úgy, hogy dönteni kell valahogy.
Bármily nehéz, ilyen lapot osztott a sors.
Akárhogy is döntesz, minden döntés rossz,
Akármerre mész is, mindenhol megbotolsz.
Szívemnek apró részét adtam kezedbe,
Megfogtad, simogattad s csókot
Adtál közepére. Boldoggá és bátorrá tettél,
Hittem, örültem.
Tévedtem.
S most lármázik újra a fájdalom,
Nem hagy nyugodni éjjel, se nappal,
Fejemben azt az ajtót becsapom,
Hol távoztál ezelőtt két nappal.
Avagy a történet a belső világomról
Volt egy szép világ, ahol
mindenki boldog volt,
s pirosló hajnal által
volt festve az égbolt.
Te már soha nem láthatod,
Mikor miattad könnyet ejtek.
Te már soha nem hallhatod,
Mikor fájdalmasan a neved kiejtem.