Versek az elengedésről
Elérkezett, mire vártunk,
mégis reszket mindkét lábunk.
Sok nagy doboz már hegyekben,
ráírva, mit beletettem.
versio 1.
Az ősz újra foltot fest a tájra,
Körbeért a nappályán a Föld.
Elmegyünk innen lassan,
Nyomunk csak marad,
Egy darab voltunk
Búcsúzom az összes tőled kapott hazugságtól,
Minden szép reménytől, lázas éjszakától,
Hazug ajkaidnak forró csókjaitól...
...árnyrácsai szelik.
Kushadó életvágy
tapintható szorongását
hátrahagyva kimenekülni
a térbe áttörni
fényfalakon.
Van olyan pillanat,
Nehezen találom a szavakat.
Elhülyéskedem a nyarat,
És leplezem fájdalmamat.
Elmentél. De tudom, hogy mindig
visszatalálsz hozzám.
Bár boldognak tűnök, de te nem látod,
ahogy széttép mindennap a magány.
Vígan köszöntve várt a pályaudvar
Arcod csillan a félszeg napsütésben
E perc tematikája könnybe dúsabb
Eső szitál körénk a Moszkva téren
Harmatos fűben bennük buzog a tavasz,
s naptól részegült gyümölcsök színe ég
forró nyarukban, majd bókolnak az ősznek,
minden daluk szerelmi szertelenség.
Felejteni akarod kedves arcát,
de úgy érzed, nem tudod,
hallod még a csendes hangját,
őrzöd még a virágot.
nem hívtál
tíz év múlva
azóta rongyos lett
a zászló a Hargitán
a szél mardosta
tépkedte a trikolórt
a fénykép élénken
őrzi az érzést...
Nem megy. Elfojt a semmi, megragadja torkom.
Nem jön ki hang a számon. Te sem vagy már otthon.
Kinézni is fáj. Hát kezd elhagyni a lélek.
Minden éjjel kiszökik belőlem, fut érted.
Olykor megesik velem,
hogy cselekedetem helytelen -
de nem észlelem.