Versek a csókról
Ismételten ott voltunk virágos pokrócon,
Állítgattam a bort, hogy jó legyen a képen.
És ő csak ült, szemlélt, tekintete a tájon,
Miközben én a félédes bort bontom.
Szemed mélyén fényben fürdik lelked,
áldott ajkad csókra vár.
Dobbanás töri a csendet...
Vad-e a vadméh
a vadrózsa tövében?
Kelyhébe vágy, remeg
július hevében.
Sokan sokféleképp verselték meg
simogatását a hajnali szélnek.
Én magam is költöttem már róla
szép, álomittast, lágyat, bársonyosat.
A csók a lélek játéka,
Nemcsak a testiségnek árnyéka.
A csók, amit a homlokodra lehelek,
jelenti, hogy nagyon fontos vagy nekem.
Áldást adok és jelzem, hogy törődöm veled,
boldog az a nap és óra, mikor ezt megtehetem.
Csak áll a tükörben, messziről figyelem őt,
Ahogy támaszkodik a mosdónak.
Oly nyugodt, szemében látom az álmot,
Arcáról folyik a víz, a kis cseppek.
Fogy a levegő, kapkodunk utána,
Ahogyan vágyunk egymás karjaiba.
Zárt ajtók között csendben ülve
Nézek tengerkék szemeidbe.
Kint a fák lombjai alatt
Az alkonyat bíborában
Nyírfák levélsusogása
Az, mi minket betakargat.
Szóval honorált éj
"O, csodás, szép" -
csodálkoztam én.
Egy reggeli csók, mely mélyen érint,
Eltelíti láthatatlan szeretetburkom,
Neki én is önzetlen imámat nyújtom,
Ahogy Ő engem varázsporral behint.
Egy "csók" a védjegyünk. Benne van
az összes emberi jellemünk: azonnal
megtudhatod belőle, hogy ki milyen,
és milyen a másik csókja: "Birtoklós-nyelves",
"félénken kezdő", esetleg pont olyan,
mint amire egész életedben vágytál?