Versek a csókról
Készen vagy? Érezzük.
Ma reggel kicsit több cukrot tettem a kávémba,
Reméltem, hogy legalább olyan édes, mint a csókod volt aznap este.
Nem erős bennem az élet,
Nem sokat leheltek belém,
S tüzet se sokat kaptam,
Hogy ajkaim ajkadra tapasszam.
...A nő s a férfi egymáshoz lassan odahajolva
Ajkuk végre egymásra találhat,
Ámor nyila repült. Csodaszép találat!
...oly mindegy, csak valós érzés legyen,
és érezzem, hogy vágysz reám:
hogy engem akarsz őszintén és igazán.
Pici, sárga pontok.
Születnek, fényre gyúlnak, pompáznak, elhalkulnak.
Volt egy lány, egy igazi szőkevény,
szőkés haját felkapta az őszi szél.
Mosolya olyan volt, akár a napsugár,
ragyogott, mindenki szívesen nézett rá.
Mint egy forrásban lévő, olajba beledobott, fagyasztott burgonya.
Hirtelen változó, kémiai reakció.
Hideg és meleg találkozása.
Összeért.
Szeretem hogy beszédes vagy
szeretem hallani a hangod
látni a mosolyod
érezni illatod...
Csókjaiddal élni,
a jövőt nem félni!
Hódolni a mának,
e gyarló komának,
vágyó cimborának,
mézet ad nyomának!
Loptam már annyi mindent,
mosolyba srófolt sóhajt,
hamis hazudozástól
be nem teljesült átkot,
pokrócot, mert te fázol,
mert átázott az inged
és a farmerkabátod
Milyen keserű a szerelemnek dallama,
Mikor csak várod, hogy megcsókolja ajkadat.
Egy véletlen pillanat,
Apró mozzanat,
Hirtelen az idő is megállt,
A villanás eltalált...
Telt ajkaddal csókol az est,
Hold fényénél kering a vágy,
forró lehelet simogat, mint
könnyed szél virágok bimbóját.
A közös mozizás
Az élmény annyira friss,
Nehéz róla akár csak írni is...
Próbálok magamhoz térni,
De ezt ajkad emléke nehezíti.