Versek a csókról
Múzsák csókja színig üres,
Gúzsba kötött mind, mi nemes,
Minden estém olyan kába,
Igaznak hitt csókra várva
Könnyed csorog, óh, te árva!
csókrabló neuronok, adj tüzet, falatnyi szabadság (kedvenc soraim, részlet)
-
a csókrabló neuronjaim
nem találják a szád,
kereslek, keresik az ajkaid
a csókrabló neuronok,
de sem te, sem ajkak,
kereslek tovább.
Izgatottság száll a levegőben,
S forró leheletek forrnak egybe.
Egy kidagadt ér táncol a nyakon,
Hegyes fogaim villannak, hagyom.
Ma nem vagyok túl élénk
A világhoz. Csak csodálatos,
Mézédes ajkaidon csüngnék
Órahosszakat.
Csókodtól ízes újra a szám,
Ölelésedtől hevül a vágy,
Testedtől - testem kész robbanás,
Szemed mélysége egy zuhanás.
Képzelj tücsköket az ablakpárkány alá, és játsszuk el, hogy csend van
Ami lesz is, már elmúlt veled.
A csillagok árkokban égtek,
kristálycukor volt a langyos ég,
s három kiskanál volt az élet.
Nektek, szerelmesek
Mikor találkoztunk egy szép napon,
te lettél kísérőm magányos utamon.
Veled a boldogság is közelebb került,
tőled a szívem mégis elmenekült.
A jövő egy álom, melyet félve álmodunk,
egy könnycsepp, mit a holnapért sírva hullatunk.
Hozzád repül a csókom,
Sosem sűrűn, csak folyton,
Keresi az alkalmat,
A mézédes ajkadat!
Első csókod forró puhasága
- arcod az ablak mellett hozzám fordul -
perzselt és húzott mélyre, magába,
édesen csábítva halálra, orvul.
A langyos szél éjjel fölfalt havat, jeget,
most mindenütt vidám vizek csorognak,
a fák már szégyellik szürkeségüket...