Versek a csókról
Oly régóta ábrándoznak
Róla már,
Két harmatos rózsaszirom
Csókra vár.
Sóhajodon ülök, rajta utazom,
ólom a levegő, átlátszó nyugalom,
ha puha ajkadtól bűnös a tudatom,
akkor az zsarátnok, nékem jutalom...
Szerelmes csillagom Égen és Földön,
Tündéreim! Lelkem eped értetek,
Élek, és majd meghalok nélkületek,
Csak egy csókot adjatok nekem kölcsön!
Rád néztem, és tüzet láttam
akkor - lehet, épp álmodtam,
boldogságodtól fázok én,
mint télen meggyfa tetején.
Milyen kegyetlen az élet,
Azt szeretjük, akit nem lehet.
Tiltott gyümölcs oly édes,
Lopj egy csókot, ha lehet.
A szíved a börtön,
Mibe be akarsz zárni,
S mikor azt mondod,
Hogy rám fogsz várni
Ugrik a béka kerek kis tóba
a gólyák elől,
ahogy csak bír,
- fátyol alól,
a ködből messze
feljön az égre a hajnali pír.
Elmeséljem, mit álmodtam?
Csillagok között játszottam.
Fényes, sárga holdlabdámat
neked szánva földre dobtam.
Sötét éjszaka volt,
Fent ragyogott a hold.
Csillagok pislákolása
Hozott fényt az éjszakába.
Csók ha csattan
Holdfény csillan
Ajkak tánca...
Vágy románca
Csípő billen
Szoknya libben
Kéz a kézben
Hit a szívben...
Szívem vadul zakatol,
a légszomj is környékez,
ragyogásod zarándokol
megbújt lelkem völgyéhez.