Versek a csókról
Örült éjszakáknak
Búja, édes álmán
Ott felejtett vágyak
Csókos éjszakáján.
Most már enyém vagy, és tied vagyok,
velem álmodsz, és veled alhatok.
Én csak készülök, mintha jönnél.
Mintha a szikrákkal sötétséget ölnél.
Szóra sem érdemes az a nyári délután,
Melyben én cigarettát nyújtva, s hozzá tüzet,
Igyekeztem azt tenni, mint minden tinédzser,
Imponálni a pesti lánynak a körúton.
Nálad jártam végre
Titokban az éjjel.
De Te nem voltál ébren,
Így nem vehettél észre.
A be nem teljesült vágyam
Szemeim, mik rád vágytak,
Oly` nagy bűnbe estek,
Nem kívánják látni, mit kívántak...
Szeretsz-e még?
Elcsent csókjaid lehelik álmaim,
elveszett hónapok letörték szárnyaim.
Fonnám még karodat, de kérdezni nem merek,
elveszett az időnk, s egy részem teveled!
Napról napra egyre jobban fáj,
Hogy nem látlak s nem érint a szád.
Messze, külön utakon találkozunk talán,
Míg meg nem fojt, s megőrjít a vágy.
Van egy ösvény. Fösvény
lelkem bűnös csöndjén
imaként csengő fény.
Van egy ösvény. Tömjén
füstje lebben fölém,
s hitem vízbe ölném.
Bor nyomja el kicsi testem
Egymással ideálisan szemben
Masszív cigarettafüstben
Szavak maradnak e fülben
Kábultan is csak téged látlak
Nyissunk ajtót gyorsan vágynak...
Merengek az életen, amit kaptam.
Mit kezdjek már vele, ha eladtam?
Odaadtam egy csókért cserébe...
A csók, ami bevéste magát eszébe.
Az első csókunk a Zagyva mellett,
kettesben kedden, úgy este nyolc után,
mikor a nyármeleg-pihenésben
vezetett sétánk a vágyaink nyomán...
Idegen csókokat nézek,
ajkaim nedvesek, készek.
Minden csókot kérek:
vadat, aprót, fájót, szépet.
De csak a te csókod, édes,
csak a tiédből kérek.