Versek a csókról
Aznap, mikor éreztem, hogy az a csók
Az utolsó lesz, szívem elkezdett fuldokolni,
Hiányodat észrevenni
Valami fura, de reménykedő érzés...
Vicces Valentin-napi vers
Te vagy az én rózsám,
Kitől a fantáziám felvillan,
S mikor rád pillantok...
Arcod szépségébe
Barázdákat karcoltak az évek,
De szemed tükrében
Villannak még a szerelmes fények.
A reggel még borongós,
Visszahúz az ágy,
Hajnali látomások
Váltogatják egymást.
Ma húsz éves az a csók,
Melyre tisztán emlékszem:
Mi voltunk az utolsók
Az Ikarus ölében.
Így ébresztesz csókkal
aztán mikor a kávéfőző lejár
amikor a kezedből a kávé a kezembe kerül
csók minden fújás után
minden lassú korty végén
kávéízű lesz a csók
és a kávé csókízű.
Csókolj, mintha ez lenne az utolsó,
Egy elhúzott, végső harangszó.
Orrom jobbra,
orrod balra,
majd fordítva,
oda-vissza,
szájad tilos,
de én okos,
- lehet szerinted
alattomos - vagyok...
Időmet azzal töltöm,
Neked verset költök.
Pedig szívem összetört,
Mikor eltűntél, mint a köd.
Forró kávé cseppen sós könny helyett,
A csók hajnali páraként folyik...
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csók.
Még nem élt a csók, de ők ketten akarták, hogy éljen.
Rég volt már, mikor téged csókolt szám,
már csak emlék, hogy mennyire jó voltál.
Szép volt, mikor virágot szedtem neked
a réten, és a töltésnek virágos oldalán,
mikor a napfényben színes lepkék szálltak,
nyári éjszakákban a tücskök szerenádot játszottak,
szentjánosbogarak fényükkel táncoltak,
szívünket a szerelem akkor egymáshoz láncoltak.
Egy szó, mi elgondolkodtat,
egyetlen szó, melyben felismerheted magadat,
mint vörös alkony az égen,
úgy vár, mikor téged kémlel,
s megtalál, ha hazatalál, szíved
legmélyebb rejtekén hálásan hibernál.
Feladod az életed, mert nem akarsz élni már?
Feladod, mert úgy gondolod, rád már a semmi vár?
De a Jóisten az, ki vezeti utadat,
És megmutatja neked a leggyönyörűbb fényutat.