Versek a csókról
Beléd szerettem első pillantásra,
gyönyörűnek hittél, udvaroltál egyre-másra.
Aztán jött a búcsú, és az álmatlan hónapok
nem hagytak nyugodni, csak tovább hallgatott.
Rád gondoltam, és gyomromban pillangók repkedtek,
mint égi jel, és a föld felett lebegtem.
Magam sem értettem.
Hexameterek Kislányomnak
...
csillag az éjben, a szép szeme fénylik a szőke sötétben.
Estély ünnep forgatagban kereslek
Táncolva sodor zene óceánján
Báli vendégek keringőt lejtenek
Csak te hiányzol az élet színpadán
Minden percben csak erre gondolok,
Csak te, én és a csillagok.
Romantikus éjszaka volt,
Semmi nem számított akkor.
Nagyon szép
álmok között
barangoltam,
egy-egy kép,
amit magamnál
tartottam,
az csillogott,
álmodott helyettem...
Torkomban a szívem dobog,
ahogy újra s újra rád gondolok.
Elképzelem, hogy itt állsz előttem,
s magadhoz húzol rögvest erősen.
Idegen szavak
Szívem egyberoskadt,
Rád néztem.
A hangok mondták nékem,
Ez sem fog sikerülni...
Hát nem éppen.
Egy csók minden szónál
Többet ér,
Szívről és szerelemről beszél,
Elmondja lelked minden
Bánatát,
Elsuttogja szíved minden
Vágyát,
Az igaz csók lélekből...
az utolsó éjjel
ez az utolsó éjjel volt nekünk
kezünkben deres az utolsó pohár
kiszáradt pataknak kavicsos medrében
némi por és kevés szürkés homály
Ott múlik pontosan, ahol most kezded,
Ékezetek nélküli szavak, a bőrömön hegek,
Nincs több vessző, csak hagylak már menni,
Nem akarok a parkban tovább ülni,
És kortyolni a "mintha tegnap lett volna" csókod,
Ami örökre titokban marad, mert úgy akarod,
Hogy csak bennem tükröződjön vissza a sóhajod fénye,
Hogy csak némán írjam le a receptet, mitől ilyen édes az íze...
Most csendre vágyom, sétálni az éjszakában,
Még csendre várok, ringasson el szép szavával.
Most csendben állok, tűnődöm a fátyolestben...