Versek a csalódásról

 IdőHosszKedvenc

Széles Kinga

Rongyosan...

Hasadozó hajnalokat
Sóhajokkal fércelek,
Megtépázott éjjelekből
Feslenek a reggelek.

Tovább...

489837

Kormányos Sándor

Nem tudom már...

Sóhajt az alkony, ónos szürkeségben,
ma este ködbe rejtőzik a táj,
fák árnya dereng sűrű néma csöndben,
rezdülő titkot sző a félhomály.

Tovább...

11966

Kamarás Klára

Sikert akarsz?

Festesz vagy írsz, magadat építed,
mit másoknak adsz, az is mind tied.
Többet ne várj, ha megáldott az ég
tehetséggel! - az többre nem elég.

Tovább...

109113

Széles Kinga

Marasztaló...

Ne mutassál gonosz képet,
Mi mögé a szíved rejted.
Szép vagy nekem, ne búsuljál,
Éjfekete tollú madár.

Tovább...

103165

Szalóki Sándor

Reménytelenül

nagyon szomorú lettem
emlékszem mondták kevés jót tettem
mégse értem én mi a bűnöm
látod a szavakat fűzöm
elmondom amit érzek
szenvedek és vérzek
sóhajtozva imádkozok
zsibbadok botladozok...

Tovább...

102152

Pocsai Piroska

Miért?

Másképp is lehetne - büntetés vagy átok?
Talán válaszolnak majd évmilliárdok.

Tovább...

96198

Széles Kinga

Fénylőn...

Szelíd szemű, szép szerelem,
Ne szomorkodj, gyere velem.
Könnyeinknek búcsút intve,
Szálljunk fel a végtelenbe.

Tovább...

92149

Jagos István Róbert

Így folynak el

Kezeim közt folynak el
Az idő homokszemei.
- arctalan napok, hónapok -
Mennydörgő dühöm közepette
Töröm, zúzom, harapom,
A megmaradt perceket,
Szemem előtt semmivé váló,
Egykor reményteljes terveket.
Félbe hagyott verseket...

Tovább...

Bera Irén

A remény rabja

Nyomor időz,
béklyóidat rakja.

Tovább...

9092

Varsás Frigyes

Bűn-bocsánat

Emberek vagyunk sok hibával,
Időnként botlunk vagy tévedünk,
Nem törődünk a más bajával,
A más igazában kétkedünk.

Tovább...

8897

Nyakó Zita

Hazug ígéret

Álmodtunk egy tájról
ketten, csak mi ketten.
Gyújtottunk egy gyertyát
a sötétben csendben.
Ez a láng volt minden.

Tovább...

Rozsnyói Ferenc

Jégbe vésett szív

Aranykalitkában élek szolgaságban
Ámor-falatokkal magam felhizlalom.
Szerelmednek vagyok édes cukorkája,
mint jégbe vésett szív a perzselő napon.

Tovább...

86101

Vida Gábor

Elfogyok

Kihez bizalommal fordultam,
Elfordította fejét.
Fájt, de még csak fel sem mordultam,
Már nem láthattam szemét.

Tovább...

M. Laurens

NACCSÁD

-iambosz-

Már látom, hogy Naccsád miként visel koronát.
Mert nyakamba akasztotta ezt a rozsdás boronát,
hogy boronálnám végleg el magam e földről,
írmagom se maradjon, s ne lásson meg föntről.

Tovább...

8593

Kamarás Klára

Hajnali töprengés

Ó mennyi láz, tavaszi, nagy remény!
Szívet betöltő, szinte égi fény...
Mindent lehet, mindenhez lesz erő...
Repült a képzelet... meg az idő.

Tovább...

8573
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ