Versek a csalódásról
Sír a lelkem, hulló könnyei felszáradnak szívemen,
Mely csak érted dobban újra és újra kedvesem,
S most lángol, ég a fájdalomtól, mit te okoztál nekem.
Csalódni valakiben fájó érzés,
Hasznunkra válik? Ez itt a kérdés.
Szívünket kitölti ilyenkor az üresség...
Fény az mi elhagyott,
Életemben immár elavult.
Vágyom rá, hogy újra velem legyen.
Hogy immár újból enyém legyen.
Repülni szeretnék,
de nem tudok,
Letépték szárnyaimat,
Eltiporták vágyaimat.
Ismét bizonyossá vált számomra,
Senki nem érdemli meg, hogy beengedjem világomba!
Sosem lesz senki már életemben
Ezt igérem, mert sírtam már eleget...
Amikor azt hiszem minden sínen van
Az élet felébreszt, hogy ez nem így van
Csak ő hitette el velem, hogy boldog lehetek
De újra megjelentek a sötét fellegek
Fájt nagyon mikor kimondtad nem kellek már neked,
megbántottál ezzel hisz összetörted szívemet.
Itt ragadtam
Ezen a távoli helyen
Senki sincs itt
Csak egy pár hitetlen
Egy pár Idegen
Akik nem hisznek semmiben
Mert azt mondták
Övék a Világ...
AKI
mikor JÓ ÉR,
FLEGMÁJÁVAL önt nyakon
és nincs Velem,
Barátnak...
Szerettelek, bíztam benned;
Hittem, hogy te más vagy mint a többiek.
De pont a legjobb barátnőmmel???
Ez már sok volt szívem!