Versek a csalódásról
Lehullottak rólam a fekete képek.
Elbukott angyalok szárnyain lépek.
Óvatosan szeretett belém a tél,
mert nem tudta, milyen rideg a szél.
Hé, lány, tudod, hogy becsaptál?
Szép szemeid imádtam,
mosolyodra vágytam!
2017.
Éjjelente az Aranykort álmodom,
Szívemből merít minden zengő dalom,
De a valóság szörnyű villámcsapás:
- Itt soha nem lesz "álomtársadalom".
Arcrapuff
Ma megfeneklett a sorsom.
Sírjak vagy nevessek,
Még nem tudom.
Talán elmegyek, talán itt maradok,
Valamit magam után itt hagyok.
"Légy átkozott!"
A frászt rám hozod.
Hogyan fogok én ezután aludni éjjel?
Ilyet kívánni ekkora kéjjel...!?
Avagy Pali és az egyszeri asszony esete a kifogyhatatlan tepsijével
Kolléganőm szülinapján
Történt meg ez az eset,
Eszembe jutott e szép dal,
De - idézőjelesen...
Drága szerelem!
Nem vagy már te nekem,
Olyanná váltam, mint te magad,
Itt már nekem nincs is szavam.
Nem tudom, hol lehetsz, merre jársz,
De hiszem, hogy egyszer majd megtalálsz.
Hirtelen jössz, és én szájtátva nézem,
Ahogy kiéhezett szívembe költözöl mélyen.
Barátságunk erős fonal volt,
de valamiért megszakadt,
széttéptem, mert annak oka volt,
olyat mondtál, amit nem szabad!
Levél neked 5.
Teli firkált falak érzelmekkel.
Ez maradt nekem magamból.
Mi hiányzik belőlem?
Nem értem a Sorsot és az Életet,
van, hol sok jót, hol sok rosszat ad nekem.
A sok jót nagyon szépen köszönöm az Életnek,
a Sors is inkább jót adna a sok rossz helyett.