Versek a csalódásról
Sajnálom, hogy csalódtál bennem.
De én nem tudtam mást adni, csak az őszinte szeretetem.
Neked mégis több kellett,
így vigaszt kerestél más mellett.
Könnyes íríszemmel őrá néztem,
Inogni kezdett cseppnyi térdem.
Erőm vesztve félrenéztem...
Mint acél, mar testembe a hideg.
Jégcsappá hűt, s már szívem is rideg.
Lelkemből az érzés kifagyott már,
Bensőm a megváltó melegre vár.
A süppedő ingoványban lábam elakadt,
és kiégett, festett világom
74 júniusára rátapadt.
Fátyolos homály szemem előtt
A boldogság, ha néha belibben.
Felfokozott forró tűz, égő
Rettenet marja lelkemet.
Szemeid forró tekintetében kovácsolódott kardom,
lelked oltalmából fontam törhetetlen pajzsot,
ölelő karjaid öntötték rám páncélom,
s elindultam szívedért, mint végső célom.
Nincs arckönyv, Insta vagy Twitter,
és már nem érdekelnek a világ hírei sem...
Lassan lenyelem a gombócot,
De fáj még nagyon torkom.
Néha összeugrik a gyomrom,
Távolról sem vagyok boldog.
Mikor a lélek vérzik
Ti is csak akkor kerestek, ha az érdek diktál,
megsúgom, hasztalan üzeneteket firkál...
Ritka az igaz, jó barát, ki ha kell, ott van,
ti meg álltok, mint a birkák sorban...
Nem az éles sziklától félek,
Apró homokon csúszom el, ha rálépek.
Elég egy rossz mozdulat.
Egy rossz útra terelő gondolat.
Gyönyörű akáclugasnál álltam,
amikor egy boldog párt láttam.
Ők is a lugas felé jöttek.
Szurkoltam, hogy ne pont
a lugashoz tartsanak.
Plakátokon kóla és Pepsi,
De miért van rajtuk két hapsi?
Luxus merci, 40 év hitel,
Majd egyszer,
Ha megélem.
Az emberek kérdéseket tesznek fel egymásnak
de a válaszokat nem bírják el
őszinteségért imádkoznak
ugyanakkor ha megkapják a pokol tüzére száműznek