Versek a csalódásról
"Néha vidám, néha fáj,
Viszont fontos az élet,
A boldogság kék madár."
Érezzem így, azt kéred.
Senki sem tudja, hogy hány gyötrelmes éjszakán mentél át...
Hányszor sírtál úgy, miközben tudtad, senki sem lát.
Mi vagy? Csupán szemtelen tévedés,
Hontalan, meddő semmiségbe révedés,
Nem több, mint csalfa átverés,
Esendő hajnalon csend s néma számvetés.
Azt mondják az emberek, hogy szeretnek,
de akkor miért zokognak? Miért nyomasztják őket a hétköznapi gondok?
Úgy járkálnak görnyedt háttal,
kisírt szemmel, mintha temetésről jönnének.
csendélet.
szemem ablakából tekintek
kifelé, a lomha örökkévalóságba.
Elindulok az úton,
mert érzem, hogy hív.
Megszólít egy szív, mely rám vár,
összevissza hadovál.
Bíbor patak mossa most
krokodil könnyeimet.
Szívem kis zugában
a rosszullét keringet.
Szám beszél, de nem talál értő füleket,
mind hallgat, de meg nem ért.
Vers a lelkiismeretlen emberek miatt.
Kibírhatatlan a lét terhe.
Érthetetlen Isten terve.
Bemutatni, magát vonzóvá tenni,
használja fel csak karneválban lenni.
Szép, de magában véve reménytelen,
bolondot csinál magából végtelen.
Szenvedések királynője!
Fel nem adtad soha.
Hozzád szól versem
Pár keserű, csalódott sora.