Versek a csalódásról
Eső után mászik a fantaszta giliszta
gondolva, a tézis nemcsak hipotézis
Szállna, szállna röpke Ámor,
Ám az út ma oly nehéz,
Lenn a föld egy szűk sikátor,
Fenn a lég meg ködbe vész.
Olykor mint egy-egy gomb,
hol innen, hol onnan
váratlan lepattan,
megannyi stabil pont.
Ajkaid közt kígyó szisszen,
hulló könnyed maró lötty csupán...
Egy arc, de megannyi álarc,
Az est támogatója a dac,
Egyik a másikon elrejtve,
Egymáson csúszva, vállvetve...
Nem láncol oda
Külsőségek állapota.
Én jól tudom már, ki vagyok,
És milyen hajat vágatok.
most megpihen a gondolat,
mint ág hegyén a kismadár,
fáradtan néz körbe, hol van,
horizont sem tündököl már
Miért öreg a lelkem?
Tán annyira mélyen éreztem.
Évek múltak, miközben csak napokig...
Isten haragszik, jelenleg nagyon haragszik,
Pedig Ő ritkán szokott ilyet tenni,
Akkor teszi, mikor már neki is elege van,
És ont özönvizet.
Mi lett, mi történt?
Felkeltem, és itt az új világ,
A megszokott ködként,
Eltűnt, akár egy pitypang.
Csak hidd már el, kérlek,
Értsd meg, mi a lényeg,
Nem bántásként mondva,
De tudva, milyen lényed.
III. négysoros
azt hiszem ma este lepihen a lelkem
felakasztom a fogasra miután az...
Én hiszek Istenben és minden természet feletti dologban,
mégsem turkálok a te dolgaidban.
Te nem hiszel, én elfogadom a véleményedet,
de van itt valami, amit most szépen kérlelek.
Kamu barátok, milyen sokan vagytok,
Ha jól megy a sorsom, mindnyájan nyaltok.
De hogyha netán egy kicsit nehezebb,
A barátaim száma is egyre kevesebb.