Családdal kapcsolatos versek
Tetszik a nő, ha hízeleg,
de veszedelem a nő, ha hízeleg.
Nő nélkül élni, igaz, kényelmes,
de nő nélkül élni nem érdemes.
Nem vagyok egy őskövület,
megpróbálok haladni a korral,
de van egy kérdés, amiben
egyetértek még a hagyománnyal.
Emlékszel, mikor elindultunk
az új stadionból, s megint
kikapott a csapat, voltunk együtt
a régiben is, az új nagyon szép lett.
Van nekem egy kislányom,
Krisztina a neve,
Meg Puncumuncuvirágszál,
De nem dicsekszik vele.
Életem
Lassan 15 éve, hogy elhagyott édesanyám,
Azóta nevel, gondoz, szigorú édesapám.
Tízszer virult nélküled, és hervadt el a nyár,
hófedte tetőkről a tél is tízszer olvadt le.
Álmodban gyakran cserélte színeit e táj,
de szeretteidet valaha még ölelheted-e?
Bárhova visz az élet,
Él mindig az örök ítélet,
Tutajom bárhova kiköthet,
Semmi sem töri meg e köteléket.
E kedves szavak...
E kedves szavak most
Hozzád szólnak, édesanyám, kinek
Köszönhetem életem.
A szeretet, amit adott,
Felbecsülhetetlen énnekem.
Emlék a családi házunknak.
Visszatérek évről évre mindig
A kiürült családi házunkig.
Van az úgy is, hogy úgy tűnik,
Minden a feje tetején, világunk megszűnik.
Csöbörből vederbe vágtázunk félszünkben,
Hétköznapok, családunk, mindenség az eszünkben.
Ki ne akarna olyan lenni, mint ti?
Ki ne akarna olyan lenni, mint ti?
Én, én az örök-látott önzésnek
rabja vagyok, szóval nem leszek kinti,
és a pesszimizmus a gyöngém lett.
Csilingelő harang ébreszti a reggelt,
Dalos ajkú madár vígan csicsereg,
Enyhe téli napon ködös lett a határ...
Állj elébe s nézz bele!
Egy pillanatra nézz rá a szülőkre!
Kicsi voltál s védtelen,
ápoltak, óvtak minden felett.
Drága, kis Szüleim,
Kiket annyira szeretek.
Szemem könnyezik,
Ha messzire megyek.