Családdal kapcsolatos versek
Megszülettél és elindultál.
Nem tudtad még, hogy sok minden vár.
Tanulás, szerelem, emberré válsz.
Hova jutottál?
Anyukám a szerelem
dalát dalolta,
ölében boldogság,
gyermekét ringatta:
Mosolygó két szemét
soha nem feledem,
becézve mondta,
én drága gyermekem!
Versben mesélem igaz történetem,
ha rá gondolok, könnybe lábad szemem.
Többes számban írom, mert én is babáztam,
drága jó Anyánkat mindig utánoztam.
Anya
Gyermeki szívnek nincs más gyógyszere,
Csak egy szerető anya simogató keze.
Édesapám emlékére
Szeresd a szüleidet,
Mert ők adtak életet,
Szeresd a szülőket,
Mert nélkülük sehol sem lennél.
Rég láttalak, jó Anyám,
húsz esztendeje, hogy itt hagytál.
Emlékem rólad egyre homályosabb,
a két évtized besatírozza a múltat.
Kis Lelkem a szőnyegen ül,
Bizonyosan fázik,
Össze is van gömbölyödve,
Szeme könnytől ázik.
Anyám!
Hogyan szeresselek?
Miért kapok jóságomra epét és mérget?
Anyám!
Így hogyan szerethetnélek?
Köszönöm, hogy vagy nekem,
Köszönöm, hogy velem vagy,
Köszönök mindent.
Az öreg nagyapa nem győzi követni,
Sok unoka közül kit kell köszönteni.
Kit most ünnepelnek, vele nincs ily gondja,
Nagyon ritkán látja, fekete a copfja.
Szeretném, ha másképp szeretnétek,
Szeressetek azért, mert én - Én - vagyok.
Valahol, túl az Óperencián,
Hazánktól, a családtól messzi táj.
Küzd a megélhetésért több éve,
S küzd elszántan, éjt nappallá téve
Egy bátor férfi - már nem fiatal -
Aki büszkén vállalja azt, hogy magyar...
Néma a mező, csend borul e tájra,
a felhő mögül a fénylő, felkelő nap
jelzi a reggel érkezését.
A lány a fa tövében ülve, reményekkel telve.
Fehér szálacskáit ősz hajának
vastag varkocsba fonva
reszketeg betűket ír, a tollat
ha néha kézbe fogja.