Családdal kapcsolatos versek
...az ágyhoz
ne nyomd vállaim
életterhemet így is
nehezen viszem
Zsalukék éjben fázik a szívem,
a felkelő holddal melegítem,
tűzhelyünk izzó parazsát érzem,
itt éget ma is, a tenyeremben
dobálva vittem a nagyapámnak,
tüzet adni a tömött pipának.
Finn országból gépmadáron,
Érkezett a télapó,
Nem rázta ki a dunnáját,
Elaludt a hóanyó.
Van egy dolog, amit kifejezni sem lehet
ez az önzetlen, őszinte szeretet.
Tűnődés este a számítógép előtt
Mint csupasz hegygerinc a fenyőfákra,
Vágyunk az égi szent harmóniára;
Nem luxuscikk, mint méregdrága kelme,
Jár az nekünk, mint Asszonyunk szerelme.
Haiku neked, aki születésétől közel áll hozzám, mégis távol...
Minden emberség,
Ami szívünkben él,
Szeretettel ég.
Hétvége van, és itthon a Kicsi -
Tizenhét éves, s még milyen gyerek;
S a reményhozó meghitt szeretetben...
Édes kisfiaim,
Mindenem vagytok,
Éltettek nagyon,
Értetek vagyok.
Gyermek vagyok, gyermek...
lehet, nem növök fel soha már
üveghegyek hívnak, megyek
az úton... a csúcson hazug mese-vár
Két ember,
számomra a legfontosabbak a
világon, a párom és a lányom!
Soha nem volt karrier-álmom
hitem, hogy családomban
boldogságom megtalálom!
Tudod, nem Te vagy az első,
Mi eltölt, mégis oly jóleső.
Bevallom neked, mint férfi a férfinek,
Vártalak nagyon, ám mégis féltelek.
Szüleimhez, akikért akár meg is halnék
Drága jóanyám,
S drága jóapám!
Csak ti vagytok nékem,
Nélkületek nem élhetek én sem.
Ismerem a kegyetlen-sors
furcsa, hízelgő fintorát, hisz:
Tizenkét éves voltam,
amikor kidöntötte,
családom egyetlen
Tartóoszlopát a drága,
szerető édesanyát.
Volt egyszer egy karácsony,
Mikor még együtt volt a családom!
Mikor boldogok voltunk mindannyian,
Mikor örültünk egymásnak megannyian!
Csendesen telnek az esték
a város oly lehangoló.
Korán működésbe lépnek
télen az alkonykapcsolók.