Családdal kapcsolatos versek
A mártélyi Tarek emlékére
Feledni nem tud, visszatérni nem bír,
Valahogy mégis idehúz a lélek.
Ki jelenti a fényt az életedben?
Tudod? Ha nem, érzed a szívedben!
Naponta mindent megtennél érte,
Csakhogy életét boldogabban élje!
Féltem megmutatni lelkem neked,
Mert ha megismered, talán el is veszed,
Senkinek sem akartam odaadni,
Mert mi van, ha azt akarja összetörni.
Repkednek fejemben a gondolatok,
Nem bírom őket megfogni,
Hogy immár te is itt vagy karjaimban
Még most sem tudom elhinni...
Piciny kezeit érzem a nyakamon,
amint átöleli és szorítja nagyon.
Egyetlen szívdobbanás
volt az életed,
mély lélegzet a lebukás előtt.
Bár hívogat a mélység,
még fogod két kezem.
Érzem, nincs esély,
az erősebb te vagy!
A Tiszaberceli téglagyár üzent
A menyasszony a hét domb
alatt,
Várja párját szíve
alatt.
Szavalj, népdalok hangrámpája, töltsd
fejünkbe a dalt s onnan a fülbe!...
Végre megérkeztél
közénk, drága Lili!
Epekedve vártunk
itt a földön mi mind.
Villog csillog a gyémánt
Világít szikrázik a rubintgyűrű
Öröklött gyönyörűségek tárháza
Szebb lett a világ nekem, amióta vagytok,
Mióta hallom, hogy szaladnak a mancsok.
Ketten vagytok, mind a ketten mások,
Vannak dolgaitok, miktől falra mászok.
Ki látott már ilyen dolgot,
hogy otthagyott csapot-papot
verébúrfi, s megcélozta
ablak-párkányt kopácsolva.
Kislány a havas tájban
táncot lejt az éjszakában.
Táncában angyali fények,
szemében apró tündérek.
Némaságommal körbefonva ülök
a hátsóudvar közepén, és csak nézem,
nézem az üres ólunk tetejét.
Egy-két repedt cserép, melyen átfutva
a napsugár fénye láthatóvá teszi a
pókhálós pad sötét rejtekét.