Családdal kapcsolatos versek
Két kis öreg csattog-battyog,
Már csak a pillanat pattog.
Néha-néha meg-meg állnak.
Út fáradt el, nem a lábak.
Egymás mellett szépen, csendben,
Egyik szólal, másik rebben.
Szeretetben minden rendben.
Halló, apu! Nem hallod?
Én vagyok az, kislányod!
Emlékképed megfakult,
elveszett a hazaút?
Fekszel, szuszogsz csendben előttem,
Én betakarlak jól, meg ne fázz.
Homlokon csókollak, álmod őrizem,
Most nem hallod, mit mond a világ.
Emlékszem még, nagyon régen
pihe-puha kabátom adtad rám, ha kértem.
Két kezeddel melengettél,
s így cseperedtem fel én.
Van, aki szavaival együtt
a lépteit is elhadarja,
léphet akárhova, süket kövekre...
Nem hittem eddig sem, sohasem,
Hogy számítok valamit...
Csenge csecsemő csintalan
Csodálatos családanya csendesíti:
Csemete, csemegét csipegessél.
Omlik a tér, bátyáim.
Omlik az élet, omlik résein,
A fájdalom ajtaján át
Lép ki a semmibe,
Hajnalán gondolatok teremtésének,
Semmissé téve reményt, örömöt...
Ellenség olvassa az írásaim, adventem tavaly értük ajánlottam
Mennyire boldog az, aki más keserítésén boldog?
Mennyire megy el az, aki mindent annak köszönhetett,
a másik vidéki naiv döntést hozott?
Leendő gyermekeimnek
Mondd, fiam, merre vagy?
Hadd halljam a hangodat!
Rozsdaföld zöld darócleplével
Szél játszik
Síri halk suhogásként szélzúgás
Hallatszik
Alig emlék a virág meg a fű
Érzésem keserű...
Fiú felnő apa nélkül
csügg az anya szeretetén
apa - vágya el nem évül
sötét felhő az életén
- felhő -
sötétséget húz az égre
szívében a hiány mélyül
lelkét ezer harag tépte...
Farkas-lélek fájdalma
Iszonyatát vinnyogva kiadja,
Balhitből vicsorgó pofáját
Áldozata húsába vágja
S tombolva marcangolja.
Ti vagytok az én múltam s jelenem ma,
mit átfogott az évezredek rozoga csatja.
Vaskos kötetben látom óntinta neveitek,
mi kifakult ugyan, de a tanuk helye.