Családdal kapcsolatos versek
Édes kisfiam, most tartalak először a karjaimban,
itt vagy velem végre, és már nemcsak az álmaimban,
az első sírásod most nekem a legszebb hang a világon,
az ittléted máris mosolyt szült az arcomon.
Rég élt egy ember, ki társában
hibáit kereste, találta,
s szíve szegletébe egy angyal
fájdalom kavicsát dobálta.
Ballag már a vén diák,
A búcsú órája ez, cimborák,
Zeng ajkatokról az ének,
S tovatűnnek az évek.
2 év múlva
Inkább pogány, mint
Hazug keresztény,
Inkább hű liba, mint
Szajha feleség.
A férfi nem szól, most már csak legyint.
Az asszony arcán lángra gyúl a seb.
Pohár törik, majd újra egy megint,
s a sok szilánk mind egyre élesebb.
Köszönöm a fáradalmat,
azt a rengeteg áldozatot,
mit értem hozol meg naponta,
mit teszel, hogy legyek boldog.
Egy csepp szerelemkönnycsepp,
Egy Csöpp Csepp,
Melyből megteremtél és növekedtél
Az ölelés végtelen puha pázsitján.
Úgy mondják, hogy minden gyermek
csillagfénnyel érkezik,
ez a csillag végigkísér születéstől sírunkig.
Itt vagyok újra a kórházban, rosszat érzek,
Fejemben gondolatok. Ne halj még meg, kérlek!
Ajtó után ajtó, és a megszokott, beteg arcok,
Életek, sorsok, befejezetlen harcok.
Köszönöm!
Egyszer jó vagyok, egyszer pedig rossz,
néha tombolok, mint egy hurrikán, mert
szívem s lelkem csordultig telve vagyon.
Ha nekem két rózsám volna,
Egyforma lenne mindkettő,
Bimbójuk tavasszal egyszerre kinyílna,
Illatával elárasztana mindkettő
Viszonylag nyugodtan élünk,
a béke, a nagy séták és a kánikula ideje van.
Anyádért aggódom néha,
olyankor beköltözöm a szemeibe,
mosolyának fáradt ráncaiba.
Küldetésed volt,
Ugyan csak egy!
De mi sem volt annál nemesebb,
Minthogy engem felnevelj.
Ma nem voltam otthon, csak szüleim házában,
Két rózsa, egy pipacs benne a vázában.