Családdal kapcsolatos versek
Néha valaki meg tud bántani, megszűnik minden fájdalom.
Amíg valami miatt újra azt érzed, és ezután minden visszatér, minden világ,
minden fájdalom, minden pillanat.
Hogyan is érthetnéd meg, hogy honnan jövök?
Az ember mégis mit vár?
Mit vár, ha az, ki elárulta őt, a család...
Ketten voltunk, abból lett a MI,
Hogy ki örült kettőnk boldogságának? Csak mi.
Drága kicsi kezed
A Mennyországból integet
Én voltam a mindened
Együtt kerestük a mennyei kincseket
Nagyinál
- Anya, ugye elmehetünk?
Nagyival azt nem tehetjük,
Hogy hiába várjon minket.
Eljött hát az évben a te napod
Ajándékba ezt a verset kapod
Felejtsd el hát a sok rosszat mi történt velünk
Hisz innentől csak felfelé ível életünk.
Te vagy, aki megmentesz,
Elbukni így nem tudok,
Menekülök, hozzád bújok,
Te vagy, aki megmentesz...
Pereg az idő gyorsabban egy hajszánál.
Felszalad az elmúlás hosszú, ősz hajszálán.
Egy élet munkájának forgácsa van vésőjén.
Leül, megpihen a homlokráncok lépcsőjén.
Nagyanyám vendégként néha benézett.
Ne legyen teher, nem várta meg az ebédet.
A remény csillaga akasztotta láncát nyakamba,
és mosolyt varázsolt arcomra lágy érintése.
van egy kert a domboldalon,
hogy mi van benne...?
lerajzolom
Mint a hajnal legszebb csillaga.
Úgy ragyogjon az élet rád.
Mert nem vagy elveszett.
Csak utad kutatnád.
Halvány harmatot küldjön az ég rád.
Ne feledd el soha az otthon hangját.
Távol egymástól, mint sivatag az óceántól,
mint oázis a sátortól,
mint vándor a várostól.
Vízkereszt van, s asztalom szedem,
dajkálom minden emlékemet:
Kisdedként gyűlnek a karomon,
tudjátok: édes volt vagyonom!
Kint az ég alatt, rút mezőn,
ahol nem találnak epekedők.
Bent a fedél alatt szép szőnyegen,
ahol megtalál a Szörnyeteg.