Családdal kapcsolatos versek
Az otthon melege a távolba tűnve nyugszik le.
Számban még kedvesem főztjének íze terjeng,
keze melegét érzem testemen.
Hangos, kacagó mosolya dúdol fülemben szüntelen,
búcsúcsókja reményt nyújtott távozáskor nekem.
Nem vágyom másra.
Csak szerető apára.
Akire büszke lehetek.
Akire nyíltan nézhetek.
Van még időnk, nem rohanunk.
Nincsen semmink, magunk vagyunk.
Szülőföldet hátrahagyunk.
Gyűjtögetünk, álmodozunk.
Te...
Tartom a telefont a kezemben,
hogy felhívjalak téged.
De a néma másodpercek
hamar utolérnek.
Ahogy a gyermek anyja karjaiban,
ringatózom én magamban.
Fekszem az őszi avarágyon,
én Istenem, hazavágyom.
Istenem, Istenem, mondd, mit tehetek?
Mit tegyek, hogy félelmem elmúljon végleg?
Ha úgy hiszem, hogy a világ ellenem,
Tudom, te akkor is ott vagy mellettem,
Bármi történjen, mosolyt csalsz arcomra,
Pedig örömöm nincsen a hasznodra,
Kiállsz mellettem jóban és rosszban,
Felhúzol, ha látsz feküdni a porban,
Emlékszem, gyerekként vigyáztál rám,
Közös múltunktól mosolyog a szám...
Emlékszüretelés
Takaros kis házunkba
már csak kamra kellett,
hogy eltegyük télire,
mi a kertben termett.
Ha elmegyek, elviszem a félelmeidet,
hogy ne kelljen többé aggódni értem.
Ha elmegyek, elviszem az okozott sebeket,
ne okozzon több sérülést a lelkem.
Születésnapod van,
hát megköszöntenek.
Jót kívánnak, nem azt,
hogy pokolba veled.
Melegedni bújtam régi emlékekbe,
sült krumpli illatú, téli reggelekbe.
Mikor együtt éltünk a bölcs nagyszülőkkel,
kik még nem futottak versenyt az idővel.
Fiamnak
Ó, fiam, mondd, mit kérsz, mit vársz,
mit adhat néked az élet?
Akarod-e eléggé, s kéred-e szépen,
hogy Isten óvó keze vezéreljen?
Ébredezik már a háznépe,
halkan ereszkedem térdre,
csendben nézem kis arcod,
ahogyan igaz álmod alszod.
Eső mossa az ablakokat,
Bánat üldözi az ott lakókat.
Arcuk csupa csalódás,
Szívük megannyi megbánás.