Versek a célokról
Újra futok! Istenem, újra futok!
Meglásd, az olimpián is indulok!
Az élet velem még mindig oly kegyes:
nem adom fel! Már futok, szívem repes!
Múlt és a jelen
Megittam életem korty vizének javát,
Tüzes életem ott bolyongott a karavánút nyomán.
Angyal szállt felettünk, vállán koporsó,
Édeni életben utunk poklokon vezetett nyomorgón.
Viharként jött ez a változás -
mint cunami, reánk törve,
a jólét oltárán áldozás
kezünk, lábunk s nyakunk kitörte.
Szabadon élni a börtönben is lehet,
Nem köthetnek gúzsba száguldó lelkeket.
Csak hat négyzetméter test szűkös világa,
De az erős lélek a próbát kiállja.
Lelked leheletének görcsös morajlása
az, mi felszínre tör amott benned.
Homályban tengődő, szép jövőd állása
elbicsaklik, megtörik, csak engedd.
Csendes az éj
Aludjál hát,
Csendes az éj,
Csillagok lámpása fényesen ég.
Aludjál még,
Csendes az éj,
Rád talált az álomsötétség.
Csak a csillagok fénye ég.
Most jött el az idő, szelektálni kéne.
Ki érdemes csókra, és ki megvetésre?
Tisztán kéne látnunk. Mit várhatnak tőlünk?
Szűkölő ebünket rossz bothoz ne kössük.
Kegyetlen világot élünk,
ritkán lelhetsz benne jót.
Isten tervez, ember ámít,
nem fecsérlek erre szót.
A végtelen időkön át
Ti adtatok hitet, reményt, fénynek sugarát!
A halál virága
Szívemre raktad
Szerelmünk halálvirágát!
Lángcsókod éget belém félelmet.
Boszorkányok tánca lebeg az éjben felettem...
Aki soká él,
sok rejtvényt fejt meg,
csomókat oldoz,
titkokra lelhet...
Firkálmányaimat várja már a nyomda,
az irigyeimnek nyúlhat most az orra.
Ki megtisztel engem, és majd elolvassa,
érdemtelenül is emel a magasba.
A zord idők hulló könnyein,
Az örök idők félelemföldjein.
Hordozom az élet fájdalmait,
Aggasztó népirtó háborúk szánalmait.