Versek a célokról
Jó reggelre ébred a világ körülötted,
A pirkadó hajnalban oszlanak álmaid,
Egy percig még próbálod megfejteni őket,
Ámde veled ébrednek biztató vágyaid.
Gyermek vagy még, kicsiny, s oly törékeny,
Bizonytalanul haladsz előre,
Mint kisgyermek, családod körében,
Célod egy, felnőtt légy egy-kettőre.
A kitűzött cél a homályba vész,
mert semmivé válik az egész.
Lenézek a földre fáknak töveihez lehajolva,
megannyi nyüzsgő hangya sürögve-forogva,
mind csak egy céllal, egy irányba igyekeznek,
magukkal tojásaikat cipelik egy helyre sietve,
nem törődve veszéllyel, őket elsodró vizekkel,
nem törődnek mával, csak a jövőért küzdenek.
Megnyomorított lelkeddel,
gúzsba kötött kezeddel
imádkozol, üres fejjel,
kiégett jég-szíveddel!
Hé, ember! De sajnállak!
Ahogyan látlak téged roskadva,
még magad előtt is szomorkodva.
Hé, elszomorodott! Valamit
te nem tudsz, mit én most mondok.
mik már el nem tűnnek
Mikor a kisgyermekkorból kinövünk,
s az akkori ábrándokban már nem élünk.
Azt hisszük, hogy rosszabb kor ez?
Á, dehogy! Tévedés, mit bebizonyítok.
Akaratom s tettem
Céljaim felé visz.
Van, mit el kell érjek,
És tennem kell ezért.
Nem is tudom, hogy kezdődött életem,
és azt sem, hogy folytatódni hogy fog.
Ahol én vagyok, ott nincs történelem,
csak a jelen, csend s halvány színfoltok.
"Az erényes élet az értelmes ember egyedüli célja"-
e gondolat legyen versem alapja.
Az élet csupa célkitűzésből áll,
Melyeket, ha törik, ha szakad, megváltasz,
de csak akkor, ha erős vagy.
Megfelelni másoknak,
de legkevésbé magadnak?
Más álmait véghez vinni...