Versek a célokról
Amikor a látszat
Több mint valóság
Amikor a bánat
Megrekedt jóság
A harcban én vagyok, kit elöl láttok,
szent a cél, amit magam előtt látok.
Sok év után
a földi élet
börtönében
kerestem az
üdvözülést,
a megtévesztés
tömlöcében.
Lehunyom a szemem, és picit bízom,
Bízom még, de nem tudom, hogy miben,
Leírom, tollam lehet csak a kínom,
Lehet, hogy egy apró csoda, valami ilyen...
Van nekem egy tutajom,
Amelyen eljuttatom
Az Istenünk levelét
Mindenkinek szerteszét:
Hallgassatok mind Reám,
Magas a víz szintje, lám...
A remény magában nem elég,
a gyógyulást akarni kell még,
akkor esetleg van remény,
de feladni a reményt
semmiképp.
Jó úton járó,
tiszta gyermeklélek
befogadja a világmindenséget.
Tiszteld a holtakat,
tiszteld az élőket!
A szétlőtt romokat,
a sáncot védőket!
Mindenki tart valahova,
még ha nem is tudja, hova,
lehet, nem is ér majd oda,
összerogyik öreg lova.
Mit tennél, ha egy adott napon bármit tehetnél?
Talán a mezőn színes pillangókat kergetnél?
A vágyott utadra kelnél,
Ahol a szép pillanatoknak élnél?
Nekem mi a vágyam? Nem tudom én sem.
Eltelik kis idő, aztán majd én is megértem.
Futni akarok míg össze nem esem,
Futni akarok míg el nem tévedek,
Lehagyni minden valót,
Lehagyni minden halandót,
Lehagyni halált, életet,
Időt, végítéletet!