Versek a célokról
Mosolyfakasztás
Nem szabadna feladnod,
A depressziónak magadat megadnod.
Nyíló virág tengere önti el gondosan a rétet,
Hol sárga, hol piros, és nem látni semmi rémet,
Tükröződik az égen, lengedezik a zöld rengeteg...
Itt állok az ajtód előtt...
Várok, hogy beengedj, Uram...
Zörgetek, nem hallod?
Bocsájtsd meg bűnömet és
Tisztítsd meg a lelkem...
Csillagok, bolygók,
Ismeretlen égitestek,
Most hozzátok szólok!
A jövő titkai
Este van.
Kint ülök, és lágyan fú a hideg szellő.
Hideg van...
Ki vagyok én?
Talán egy senki.
Mit csinálok épp?
Nem tudja senki.
A változás ott van benned,
útjára kell hogy engedjed,
megkönnyebbüljön a lelked,
boldogabb lehessen életed.
A fél-elem a kétség,
így hullik szét az egység.
A félelem irányít,
csak egót elámít.
Szívem legmélyébe
zártalak be téged,
feltártam titkaim
szerelmes szívednek.
Apró, igaz baráti körrel,
Meghitten, teli élettel,
S egy lelki társsal szívből
Élni szabadként a sikertől.
Minden rész egy új kezdet,
De a kezdet mindig csak a lent,
Mert sosem jön elő a fent,
Pedig a boldogság lenne a serleg,
Másnak a polca meg nem telhet
A felhalmozott, áldott győzelemmel.
Vannak pillanatok az életében, amiket még kell élni.
Konfliktusok, amikbe bele kell állni.
Az öregségről
Lehet, hogy egy macska vagyok,
Aki éppen dorombol?
Vagy nem hallja csacska agyam,
Hogy a szívem dörömböl?
Sok kincset rejt, mely nem fénylik,
Sok rosszat is, mely tán megrémít,
De miként tesz szolgálatot a nemes,
Attól függ, benne az ember mit keres.
Ördög adta gondolat
fertőzte meg agyamat.
Ez tényleg én vagyok?
Most látom csak magamat.