Versek a célokról
Tűzmadár
Befejeződött, megküzdöttek bennem a Démonok és Angyalok.
Nagy káoszt okoztak, de azt hiszem, megvagyok.
Csak port és hamut hagytak maguk után,
a világ összecsapásuk miatt lángokban állt.
Schweighardtné Pataki Zsuzsanna
Felszáll a kémények hajnali füstje,
fehéren, bodoran fenn kanyarog,
a háztetőkön ragyog a dér ezüstje,
a láb alatt a tócsa jege ropog.
Bárányként legelek társaim közt,
Mégsem lelem hazám, csak a sok szöszt.
Magányos farkasként üvöltök éjjelben, mely feketül,
Nem vonyít senki vissza nekem, mégsem vagyok egyedül.
Lehet, hogy nem ismersz,
Az én nemzetségem múltja
születésem óta követ engem.
Nekünk az élet csak lét manapság.
Mindent elborít a nem kért másnaposság.
Részegek vagyunk a sosem-lesz komfortért,
De a második felvonás már réges-rég véget ért.
Miért hisszük azt, hogy ha találunk valakit, azonnal meg kell feledkeznünk önmagunkról...
Kettétört szonett
Isteni záporban
Világok ütköznek
Egymáson tiporva
Igazság nevében.
Tátsd ki a szádat, gyújtsd ki lángnyelved,
Söpörd le rólam a hamut, láss engem,
A morál megbéklyóz, eszem a láncom,
Kitárom, hadd égjen, ízleld a lángom!
2.5
fény az alagút végén
tüzes sárga-kék fény
nem hiszem hogy épp égsz
csak elhagyott az ép ész
Apró a vászon, s túl sok a réteg.
Egyet pedig ha hátralépek...
Az életemet látom
Ha megütött az elmúlás szele:
Látod, mily boldog éltednek dele.
Őszintén tudsz még örülni-sírni,
Mások felé jó szándékkal bírni!
Akarok egy verset írni, ami szívbemarkoló,
Nem oly ócska, rossz rímeket, mint a... parkoló,
Szíveket rebegtetni, könnyet csalni más szemébe,
Verset, mire emlékeznek 10-20-50-1000 évre.
2.4
Nem úszok, nem visz az ár.
Csak vagyok, semmiért nem kár.