Versek a célokról
Ismered-e a tájat, hol citromfák virágoznak,
És sötét lombok közt narancsok illatoznak?
Hol a kék ég alatt fúj egy enyhe szél,
És halkan a mirtusz, magasra nő babér?
Jól ismered? Ott!
Ott veled, galambom,
Osszuk meg kalandom.
Hol tart a lélek, mikor mondja: gyere.
Hova hív, a tudatlan nesztelenbe?
Várjuk a csodát, hogy valaki megment,
Pedig csak a jelenbe néznünk kellett.
A kapcsolataink sokszínűsége
tart össze és választ szét.
Vagyok olyan, mint Te,
és Te olyan, mint én?
Ha nagy leszek,
vigyázok a fákra,
most is azt teszem,
csak majd nem felejtem el.
Taníts meg szeretni a világot,
felhőtlenül kúszni-mászni,
játszani sárban, pocsolyában...
Vers a Franny és Zooey hátuljába egy pályaválasztási napon
Már mindenki elindult az élete útján,
Míg én Salingert olvasok egy elhagyott útpadkán...
Szép szavak, mély gondolatok kertjében sétáltam.
Terebélyes gondolat-fák árnyékában
megfáradt lelkemet pihentetni vágytam.
Szavaid harmatjában lemostam arcom,
simogató mondataid frissítették napom.
Hősies halál, ez mindenki vágya,
Nemzetek könyveiben halhatatlanná válva,
Összeforrva az idők végezetéig egy eszmével,
És a nevedet diákok magolják ezrével
Superhero Movie
Dúvadként tetteted, a tetted jogos
Úgy erkölcsileg, mint eszmeileg,
Rád vár e munka, mi oly sok bajt okoz,
Óvod a néped, a gyermekeket!
R` Dalso
Erősnek kell lenned!
Erősnek kell lenned, és mindent meg kell tenned.
Ahhoz, hogy célba érj, tenni kell az álmodért!
Háborgó tenger, emberek,
ringat habjain a csónak,
nem tudják, merre menjenek,
mit hozzon nekik a holnap?
Az évek elteltek és te felnőttél.
Részből egész lettél,
az árnyakból teremtettél
egy másik, új világot magadnak,
melyben új utak haladnak,
ereidben friss vér ered,
és már nem kell senki sem, hogy fogja a kezed.
Szokásos, kötelező költemény emberköltőnek
Jaj, Uram, ha csak rossz
a motiválód!?
Ahogy jóra bajt hoz,
s így élted bánod.
Lenni. Lenni, lenni!
Hiszen nincsen semmi,
és kell őket, ugye,
helyettesíteni.