Versek a célokról
Miért van, hogy négy szemmel sem látok?
Pedig szemüveggel tisztább a világ.
Botorkálok egy házig, hol születtem,
de más lakik benne réges-régen már.
Egy dal mi csak nekem fáj
Érzés mi nem múlhat el
Szeretni kell szeretni muszáj
Ez az mi engem érdekel
Felkelünk reggel,
Felállunk reggel, kinyitjuk szemünk,
Sétálunk, futunk, megállunk, pihenünk,
És ez mind ismétlődik velünk.
Minden nap ugyanolyan nekünk.
Elalszunk éjjel.
Honnan jöttünk, merre tartunk?
Melyik lehet az igaz arcunk?
Mi a jelen-létünk valós célja?
S reped máris e szerep páncélja...
Az átkarolhatatlan árnyék karba tett kézzel
Nincs levegő
Nincs sors
Nincs remény
Csak az orrunk alatt bors
Ami kitesz több száz temetőt
Óh, áldott, emberi vasszerkezet!
Tán örüljek, hogy részesed lehetek?
Belebújok a könyvbe,
Hátrahagyok én mindent,
Belebújok a könyvbe,
Felépítem az embert.
Menekülök önmagamtól, ki voltam,
legyek inkább egyedül, mint holtan,
az élők között kirekesztve,
mert az egómmal tettem keresztbe
magamnak s annak, akit szeretek,
inkább leszek egyedül, mint veletek,
mert megvetem, mi árad belőlem,
a sok nyeglén odavetett "felőlem"...
Boldog napok, szomorúbb napok,
csak cikázik az adok-kapok.
Homo sapiens! A Földbolygó beszél hozzád,
tudom, nem bírod a meleg klímát.
Hatalmasok! Mi van a párizsi klímaszerződéssel?
Vagy talán ez az, amit vonjak kétséggel?
Megegyeztetek, hogy véditek a fontos ózonréteget,
hogy a bolygótokért mindent megtesztek.
Kék szemű, szőke falusi kisleány,
Ki az udvarban egész nap szaladgál,
Édesanyja két karjába zárta,
A szeretet egész testét átjárta.
Vágyam, látni szőke, szép Tiszánk virágát,
Ébren őrizni unokáim szép álmát,
Hallgatni a szellővel suttogó fákat,
Nézni, ahogy a darvak messzire szállnak,
Fürdeni égszínkék tengerszem habjában,
Elvarázsolódni vágykeringő táncban,
Esőben ázni, míg ragyog a szivárvány,
Merengni kandalló duruzsló zsarátján...
Aki egy álmot valóra akar váltani,
annak először olyan emberré kell válni,
aki majd képes lesz arra,
hogy ezt a valóság falára felkarcolja.
Én fel nem állhatok, kérlek, te üljél le
A mögötted álló puha karosszékbe!
Helyezd magad szép nyugodtan kényelembe.
Nincs álarc, nincs szerep: nézz a két szemembe!
Szárnyalás
Másnak a mása nem vagyok,
saját szárnyammal szárnyalok,
igaz, néha kurtítják röptömet
vagy gáncsolják lépteimet.