Versek a célokról
Nem! Nem akarom.
Gondolatban tele voltam szép álmokkal,
Hittem, hogy melletted
Jó helyen vagyok.
Csak azt nem értettem, miért bonyolult,
Hogy mindezt megélhessem.
Izgatottan keltem fel
Édesanyám lelkével.
Első nap az iskola,
Simul rajtam új ruha.
Köszönöm az időt, hogy várakozhatok,
sok haszontalanságot félrerakhatok,
helyet készíthetek a szívemben,
hogy Te beléphess az életembe.
Ha nyomot hagysz magad után,
megtalálnak az üldözőid.
S amikor oltalom is fogytán,
időben nyisd ki a lelked ejtőernyőit!
"Nem kell mindig az észre hallgatni. Elég, ha csak a belső hangra koncentrálva találjuk meg az igazi utat. "
2500 éve töltenek be tanaid szerepet,
A Keleti földrészen oktatsz sok nemzetet.
Figyelmeztetés nélkül megjelensz, mint vendég,
Kis könyvben oktatod surranó eszméd.
Nincs semmi mi szent
Nincs semmi mi számít
Az izzó jég mi belül ég
Rombol pusztít elválaszt
S belül kiölve a meleget
Téged vezet
Jelenben lenni.
Csak lenni,
Nem elveszni,
Nem hagyni, hogy az élet
Elsodorjon, s a végzet,
Mint a homok a porban,
Kezeim közül kisurran.
Nyugodtan cáfolj meg,
De itt vagyok,
Hiába mondták rám a Nagyok,
Hogy hagyjam abba, mert elbukok.
Felfénylik érzéseidben egy régi pont
Elmúlt létezése-nincs már
Sötét jég piszkosan körbefon
Hideg fagy öleli körül szívedet
A jég öleli körül és zárvány
Üressé vált az érzés gyűjtőpontja
Fátyolként lebeg a hűvös levegő
S a fagy egyre süllyed s eljön az idő...
Ha vesznem, kell vesszem.
De ne úgy, hogy nem harcoltam.
Hogy nem adtam bele mindent.
Egy dédelgetett, szép álmomban
Lehetnék bármi, amit te akartál.
De én az akarok lenni majd,
Mire azt mondtad, el nem fogadnád.
Hol vagyok?
Ki vagyok?
Jöjjetek, csillagok!
Mutassatok utat, mert előttem nem ragyog...
(Vak vagyok.)
Írni, írni, de sohase,
Most sem tudok, csak szétliheg
Egy kusza vers a papíron,
Keresem még tanítóm.
Eltelt lassan nyolc hónap,
Sosem feledkezem meg rólad.
Boldog vagyok, ha veled álmodok,
Nélküled a világ csendes, monoton.
Új nap, új kezdet!
Hallani ezerszer.
Így lesz ez vélem!
Új élet, új világ!