Rövid versek a Carpe diem életérzésről
Mert már nagyon fáj.
Úgy kell a hazugság, mint egy falat kenyér?
Egy árnyék kering a hideg szélben,
Fagyos és átkos, de túlzottan erényes.
Már nem tudok szépen énekelni...
Tán berekedtem, vagy mi lett velem?...
De szeretnék vidám lenni,
Dobostortás kedvet lelni,
Ízes-mázos csodát szelni,
Édes krémet vígan enni.
Hűsítő nyári zápor kacag arcomba.
Visszamosolygok emlékeket karcolva...
Ne kérdezd, honnan jöttem, itt vagyok.
Mindenek felett a ma ragyog.