Versek a Carpe diem életérzésről
A piac forgatagában hekkemet majszolva,
figyelem önmagam: én szegény rabszolga!
Hajtok, mint egy gép, s mit érek el véle,
a saját sírom ásom, és eltemetnek élve!
Sétálok egy város utcáin este,
A nyugtató fényeket lesve...
Olyan piciny vagyok, a tenyeredbe férek,
Tartsál itt magadnál, így, most már nem félek.
Báb voltam iszapban, a fény hív megszületni,
Szivárványszín szárnyam napfényben fürdetni.
Ütemre lépünk és együtt ugrunk a repedéseken át,
egymásba karolunk és jókedvűen nevetünk.
Légy határozott,
légy magabiztos ember,
Akár a nap,
Mely minden napon felkel!
A pillanatban mozdulni
a pillanatban érezni
a pillanatban tenni
a pillanatban lenni:
nem ígérni semmit...
Van egy út, hosszú és titokzatos,
Olykor akadályokra hajlamos.
Messze van messze; a célállomás,
Nem vár más ott, mint maga a kaszás.