Versek a Carpe diem életérzésről
Vidám fény lelke a kód, s mondanám,
miket küldözget fülembe, leírjam?
Kevésnyi jókedv kell mellé csupán,
de ha bonyolult, valami bevillan.
Fedele már ütött-kopott,
széle gyűrött, megsárgult,
fellapozom, és benne látom
szomorú, boldog tegnapom.
Szabad embernek szabad gondolatán,
szavak pattanhatnak, szabad írásán,
nem burkoltak, mívesnek nem mondhatók,
mint pallérozatlan fejszeforgatók.
Van olyan nap, mikor jókedvem elveszve,
A világ dolgai nincsenek megfejtve
Fejemben. Ekkor jön a mondat, a mantra,
Mi többet mond, mint a "Hakuna matata"!
A kis szék, amire az Ősz lerogy,
már nyikorog. - Hallod? nyüzsögve gyűri
palástját, nem vigyáz rá, tán bolond?
Levél zöldje sárgán kezd leperegni.
Csoda az élet
van hozzá fényed
ragyogjon neked
éjjel a hold
jövődben érzed
gazdagon éld meg
kincse a szeretet
melletted szól...
"A fizika törvényei mindössze két környezetben nem érvényesülnek:
a szingularitásokban és Hollywoodban."
Múltat feledni akarom,
magamat be nem csaphatom,
szívem énekli bús dalát,
nem hallja szerelmes szavát.
Azt nem élném túl, ha most megérintenél,
Rosszul lennék már a tekintetedtől,
Két lépés távolság esetén fulladnék,
S leválna bőröm, mint bunda a tetemről.
A Carpe diem nem mindig jó.
Az átgondolatlanság pusztító.
Életem lopkodják alattomos percek,
melyek apródonként órákká lesznek.
Az út szélén gyűltünk össze
mind tömöttebb sorban:
Nyár-idéző kora ősszel,
Kedvesem kék shortban.
Elég-ikus, epikus
Epilógus, fásult logika,
A próféciák megvalósulnak
Dunkin` Donuts, Coca-Cola,
Andy Warhol mintha még mindig
Kábult volna
Innen vagy messze túl a horizonton
hét angyal kísér, semmitől se félek,
magamat régóta hiszem már, s mondom
Szindbádnak, a legendás tengerésznek.