Versek a Carpe diem életérzésről
Pezsgető lendület
Pendül egy gitárhúr
Katatón reflektor
Pupilla kitágul
Mondd, költő, látja-e szemed?
A kis füstös boglyát,
mit néked égetek.
Emlék a tűz, mi érted ég,
verseid által lettél számunkra
több egy idegennél.
Narancsot ettem minap a kekszekhez.
Érdekes ízkombináció.
Lassan már kibontja
vitorláit a nyár,
és szétterpeszkedik
a búzamezők fölött.
Vagyok, aki voltam,
leszek, aki vagyok,
megváltozni én már
bizony nem tudok.
Nincsen tegnap, se holnap,
Élj a mának, élj a mostnak!
Állíts oltárt a pillanatnak!
A lelkedet az ördögnek adtad.
Két lap közé rejtve egy szép nyári emlék,
Melodikus hangjegyekkel egymásba borulva.
Gyorsan halad az idő,
Az élet néhol még üdítő,
A kedvenc hangulatjelem a dühítő,
A szülők régen sarokba állítottak büntiből.
Időm barátságosan halad,
adjistent köszönnek az évek,
rosszallón szórod rám intő szavad,
"Nem maradhatsz örökké gyermek!"
Vagyok, aki vagyok,
Leszek, aki még nem,
Nem akarom bánni,
Ahogyan én éltem.
Egynyári pillanatkép, óperenciás tengerkék,
Pezsgőbuborék fújta, szélhámos esték,
Csuklómon tinta és egy hamis szalag,
Reggelre egy habcsók, ami még maradt.
kopott kockákon
kopog az eső
előtted lépcsősor
kezedben cipő
hajad zilált
és a nálad lévő
palackot hosszan meghúzod
a kis nevetségest...
A pontos időt mutatja.
A mutatók rendületlenül
haladnak előre,
a hajnalból reggel lesz,
majd elérünk delelőre...
Forgok, pörgök mindhalálig,
legyen sorsom csúf vagy snájdig.
Tangót járok, nem lazsálok,
ha tévesztek, korrigálok.
A legszebb álmom volt talán,
Én voltam a királylány.
Előttem egy dalia,
Álmaimnak lovagja.