Versek a Carpe diem életérzésről
Testeken a selyem,
Érzéki érzelem,
Gyönyörű végtelen,
Át halálon, életen.
Már régóta kémlelik a hegyek az eget
a nap-égette kopár hegytetők felett.
A völgyekben, a sűrű fenyvesek között
megbúvó kicsiny házak méltó ékei a tájnak.
Ha buknom kell, legyek büszkeség,
Ha mennem kell, legyek a csöndes könnyesség,
De nem leszek sem sajnálat, sem bocsánat,
Mert mertem az lenni, akit teremtett a sors magának.
Gondolatok a nyári hőségben, egy felhős fotóm kapcsán
Kékben úszó, fátyolos, sejtelmes-fehér képek
Szemet-szikráztatón oly` gyönyörűek nékem.
Felhőtollú vándor szárnyal fel s még feljebb az égen,
Békességet, szeretetet hordoz az ő galambszívében.
Lackfi János után szabadon
A nőci, ha ötven, még tetszeni vágyik,
hogy elérje célját, mindenkit ámít.
A bőre még hamvas, de tesz is érte bőven,
balzsammal, krémmel kenegeti bőszen.
A most, most van!
Madarak dalát hallom,
Puha párnám tapintom,
Rózsaillat lengedez,
Hiányzik a szerelem.
vonatok síneken szabadon,
fejemben valami zakatol,
száguldó gondolat ütközött,
őrjítő kacajom felnyögött.
Nevess, hogyha meghalok,
Én most már csak por és víz vagyok.
Táncold életed vadon,
Porfelhőként ölellek vakon.
...egymásba gabalyodó szálak,
és egymásnak feszülő vágyak...
Az orgona úgy nyílott el,
észre sem vettem.
Míg ezt-azt ide-oda tettem,
elhulltak illatos szirmai.
A bor maga a csoda!
Mint koldusnak a vacsora!
Mint a regének versek utolsó sora.
megfagysz, ha megérintesz,
a szememen jégvirág nyílik,
kővé válsz, ha hozzám érsz,
megbénulsz agytól a szívig
Alkoholba fojtom folytonos bánatom,
Mindenki csak átnéz, és létezni fájdalom,
Szóhoz nem jutok, inkább leírom,
Hogy mi történt, holnap megírom.
Táncoló idő, tangózó perc,
Pianínómon felhangosított terc,
Egybevonz az örült éjszaki szving,
Testünk egy ütemre ring, hasamon csingiling...