Versek a Carpe diem életérzésről
Tomboló vihar vár, ha kimész,
Ám belül is marcangol a hurrikán.
Meglovaglod azt, s hiszed, míg
Szemed megáll egy tépett vitorlán.
Ma is vígan köszönt rám az élet.
Rigófüttyel jön felém a reggel,
ablakomon rám kacsint a fénye,
és csiklandoz sikamlós meleggel.
A pillanat, melyben minden lelassul
Tudtam, hogy ott leszel.
Már nagyon vártalak.
Hogy ha titokban is, messziről,
De mégiscsak lássalak.
A mulandó dolgok a legszebbek.
A reggeli köd mielőtt felszáll,
hirtelen a réten egy szarvas áll,
csermely csobogása, fák suhogása,
egy bíborvörös naplemente,
bagoly huhogása éjjelente.
Ma nem csináltam semmit...
Vártam egy bimbó-pattanásra,
vártam, hogy virág nyíljon
az élet színpadára.
...beleviszem a magyar virtust.
Táncolok boldogan, kecsesen,
járom én a tangót hevesen.
A Nap lemenőben. Szürkület leple
imbolyog az alkonyat szőtt taraján,
már láttató szépen száll le az este,
szunnyad a pislákoló fény parazsán.
Oly régóta hajt a vágy
megírni lelkek érző sóhaját.
Meséljen a toll helyettem,
szavakba öntve jegyezzen.
Ha nincsen már több kérdés,
Ha nem jön már több válasz,
Ha cserben hagy az észérv,
És nem tudod, mit várhatsz,
Még ne hátrálj és nehogy félj,
Hisz millió csoda a tiéd.
Maszkba rejtett sóhaj, eltaszított - visszhangzó
csend szétszórt, imbolygó
zajban tükröződő
korlátok közt béklyó, szélfútta óhaj...
Táv, mely szétválaszt,
S szívünk egymásra talál majd,
Ketten megyünk az ég fele,
S lelkünk boldogsággal lesz telis-tele.
Uram, útjaid kiszámíthatatlanok,
de akaratod előtt én meghajolok.
Tudom, a döntés az enyém,
de ne rój meg érte,
ha a két rossz közül a rossz lesz a vége!
A róka is lerágja lábát, ha szabadulni akar,
és nincs többé végtag, mi fültövön vakar.