Versek a Carpe diem életérzésről
Porcica játék, szenved a rend,
fényben a porszem mostba mereng...
Tik-tak, telik az idő, jár az óra,
Egyre gyorsabban ugrik mutatója.
Firkálgatok mindenekről
jót és rosszat vegyesen.
Cifra mesét tündérekről
tiszta fővel, begyesen.
Ha már bukfencet vet a gondolat,
ha az érzés visszafelé tolat,
tudod a vágyat, hisz még érzed,
lesz mosoly, mert még kéred
Meddig viselem még sorsom?
Meddig követ még az árnyékom?
Életem meddig lesz még ily zordon?
S honnan tudtam volna akkor, mi a szándékod!?
Egy verseskötet kezdőverse
Íródott tőlem sok-sok szösszenet,
sokféle vers, mit lelkem alkotott.
Kevés volt köztük, mely igazán szonett,
de néhány mégis egy csepp reményt adott.
Akarom a világot és vele együtt mindent, amit lehet!
Akarom, hogy mindig az legyen, amit én szeretek!
Akarom a Barbie-t, a gitárok húrjait és még sok minden mást is!
A fejlődés nem állhat meg, mert azt akarom!
Akarom, hogy azt akard, amit én akarok!
Akarom, hogy mindig Én akarjak!
Akarom, hogy te is az én akaratomat akard!
Mulassunk együtt!
Hódoljunk a hagyománynak,
legyünk vendégei maszkabálnak!
Mulassunk, táncoljunk,
ismert régi alakokba bújjunk!
Költőnek neveznek mások,
ó mily balga álom,
csak irkálok, mi eszembe jut,
s így vagyok e világon,
... Nem tagadom, álmodozok,
hogy a hírnév rám ragad,
írok majd híres verseket én,
mely az utókorra marad...
Csörög a fánk, csörögefánk,
Madár fázik a körtefán.
Bolondbálba bolha ugrik
Kék elefánt orrán csúszik.
Most, hogy itt a farsang idő,
Gyere, és végre vedd elő,
Tedd fel most egy kis időre
Saját arcodat fedetlen!