Versek a búcsúzásról
Vége van már a régi időknek...
Vége van már a régi időknek,
Most új szelek fújnak, más napok jönnek.
Vége a kacajnak, vége van a nyárnak,
Vége a szerelmes, boldog ifjúságnak.
Ami örökké tartott, elmúlik most az is,
S minden, ami igaz volt, hirtelen hamis.
Egy "Öreg Kutya" monológja
Éltes vagyok.
Külsőm rég nem fiatalos,
testemen
szőrtelen foltok,
a számtalan utód miatt
emlőimet porban húzom.
A csend sziluettje
Megjött az ősz,
sárga falevéllel búsan integet,
és lassan húz lusta, hol fehér, hol szürke felleget.
A csend is jött vele, az őszi csend,
mely jellemezte mindig.
szenvedéllyel
sok kétséggel
gondolok rád
simulok hozzád
de csak álmomban
hisz` nem vagyok valómban
Aranyló vendég köszön be hozzánk,
Vén szilvafán csillan meg a napfény,
Az alkonyban száll néhol egy bogár,
S fahasábok göröngyén durmol még...
Búcsú a nyártól
Kávézzunk egyet, és beszélgetni kéne.
Rejtett bozótban, árnyékos padon.
Szél elől szaladni, és szelet csinálni
Báthory Erzsébet szép-szép-szépanyánk levele unokaöccséhez, Balassa Bálinthoz, midőn az Lengyelhonba menekült vala
Szépségem,
Nádmézem,
Jaj, de szerettelek,
Hogyha csak rád néztem,
Majdnem megettelek.
Ha meghalnék, meddig hiányoznék?
Lenne, ki kérdezné, mi a szart csinált már,
s lenne, ki mondaná... hiányzol, drágám!
Erre mondom azt, hogy ilyen az élet,
mert meghalni még rohadtul félek...
Álmosan nyújtózik a reggel,
tejködben úsznak a völgyek.
Nap fényét rejti felhőlepel,
az ég szeme esőt könnyez.
Álarcot viselnek mind az emberek,
Amit rejtenek, megismerheted,
De a csalódás köpenye hull le az égből,
A hazugság hálója már sosem szépül.
Földön járva, kérlek, gondolj rám,
Ha elmúlok egyszer, s égbe szállok.
Síromat virággal díszítsd halálom után,
Ez minden, mit tőled várok.
Egyetlen egy Szél jött aznap,
Elfújta hajam, s megéreztem
Valamit, amire szavak sem voltak.
Közeledett felém a Szél.
Hat év, hetvenkét hónap,
Az időm mostanra lejárt,
Ahogy az óramű ketyeg,
Hallgatom kies, halk zaját,
Arcoddal múltban kalandozom,
Keresve gyönyörű perceket Veled,
Istennek hálát adva
Millió ilyet lelek.
Akit itt hagytál, s aki maradt
Úgy tűnsz hirtelen el,
az égbe ragyogóan fel.
Mint egy látomás,
mert ez az utolsó állomás.