Versek a boldogságról
Tavasz van végre, virulni kéne!
Jókedvű dalával pacsirta száll.
Vágyom a dalra, a dal mosolyára,
ha éjszaka bájára rezzen a táj.
Némán suhan el mellettem - a szél,
lábujjhegyen járva oson el - halkan,
elhalad minden félelem - szívemben
táncot jár, ropni kezd a lélek.
Gazdag vagyok, nem panaszkodom,
ezért soha nem szomorkodom.
Van két szép ünneplő nadrágom,
télen, nyáron ezt váltogatom.
Mintha volna bennem vétlen gondolat,
bent, a fényben minden csend csak szétszakad,
mintha volna mersz, mely nem bánt senkit sem,
s úgy becsül csak simán, tisztán, félszegen.
feltételei
Embernek lenni
jó is lehetne,
ha minden ember
jól viselkedne.
Elérkezett egy nap, ami a tiéd lehet,
legyen az egy ünnep, a szeretet.
Úgy szeretlek, mint a legszebb álmomat,
Mint a föld az eget vagy a hold a csillagokat.
álmodozások kora
Hajtottam vajdánk lovait,
Száguldó, szép paripák nyomai
Felverték a szép tájnak aranyporait.
A végtelen, vad tájban haladtunk egyre tovább.
Az öcsikém és én
Hajdúszoboszlóra mentünk az idén.
Rekkenő a hőség, jólesik a strandolás,
Utána egy hideg pikoló,
Mi lehetne más.
Ó, mily fenséges szépség
hatja át
és ragyogja be a szívem
kapuját?
Szívemet béke,
Lelkemet boldogság,
Arcomat napsugár öleli.
Villantás a mából...
Nesze, itt egy kávés-pohár,
mert a bor az úgyis megárt...
Mindent felégetett
Az a bizonyos kémia,
Érzed az illatát,
Mondja, hogy kíván,
Még nem csókolta meg a szád...
Vajon a boldogság csak képzelet játéka?
Vagy gondolatunk derűs árnyéka?
Ezen gondolkozom én,
erről szól ma ez a költemény.