Versek a boldogságról
Egyszer majd megbabonázva nézlek,
Egyszer majd bódult fejeink összeérnek.
Egyszer majd csodás érzés járja át testem,
Egyszer majd ébredezik halódó lelkem.
méltóan szeretnék szólni Hozzád
Uram és Megváltóm
énekkel dicsérni szent nevedet
Hozzád méltón s áldón
Énem, érzel te engem?
Én nem, elnyomod minden egyes tettem.
Estbordűrre pihent a Nap,
aki reggel rózsás arany,
kalandos éj álmokat kért,
megizzaszt, átmosdat még
...kúszik a langyosság az ablak keretén
át be a szobába, világossá téve azt.
Ha megengednéd nekem, hogy szeresselek,
Neked adnám az egész világot mindenestül.
Ha elhinnéd, hogy szeretni foglak mindörökre,
Szürke életed kiszínezném szivárványszínűre!
Végül te lettél, mi én szerettem volna lenni...
Úgy lennék hajnali napsugár, mely elsőnek ragyog
álmos arcodon.
Úgy lennék vízcsepp, mely elmossa a terhet
a válladon.
Én már nem kereslek,
hisz itt vagy velem,
tudod, el nem feledlek,
nem leszel kiégett elem
A szív tánca
Rád bízom magam, csak vezess!
Ritmust diktálsz, én követem,
majd átadom magam lágyan...
Ha lenne egy kívánságom,
Mindenben látnám azt a sok boldogságot.
Beteges vágy, míg a magány kerget,
Miközben félsz, hogy elér, emészt és elnyel.
Mikor egyedül feküdtél a szőnyegen,
Rájössz, hogy mindenki eltűnt csöndesen.
Buborékok táncot járnak az égen,
gyermeki kacaj úszik a szélben.
Az én kedvesemnek
megvan az öröme,
megszületett Vince,
fia örököse.
Megszülettem, elkerültem
Gyerek voltam, fel is nőttem
Elutaztam, otthon ültem
Ellenkeztem, sokat tűrtem