Versek a boldogságról
Megint eljött ez az idő,
Mikor a nap ideje is kicsöng.
S az égbolton a ragyogó csillagok,
Mint bogarak, feltűnnek itt és ott.
Pezsgető lendület
Pendül egy gitárhúr
Katatón reflektor
Pupilla kitágul
Te a napnak örülsz,
más az esőnek.
Csak van e Földön valami,
aminek együtt örülhettek?
Ma láttam valami aprót, fényeset,
Felkacagtam, hisz a fénye rám esett...
Minden évben, egy meghatározott napon
az emberek köszöntik egymást, így hagyom.
Hallod a dalt
édes, szép kicsikém?
Hallod, drága tünemény,
csillagfény.
Szunnyadó szívem téli álmát aludta,
kapuját már réges-rég bezárta.
Olyan sokszor volt már így.
Ezt te tudod a legjobban, hogy
olyan sokszor volt már így.
Először léptem görög földre,
szívem otthagytam mindörökre.
Dallamok, illatok, ízek,
ereimben tüzes görög bor,
S Olymposon az istenek,
sötét szemmel kacsintott Ámor.
Nagy vihar készülődik felettem,
Jön már az én szürkületem.
Távol van még, de érzem,
Egyre-egyre közelebb lépked.
Habfodros víz tengerpartját mossa,
Lábam homokba süppedve rója,
Tekintetem víztükrén siklik tova,
Nyugtató, halk morajlás, ring a bója.
Csendesen fekszem, puha takaró öleli a testem, pihen a lelkem.
Jó helyen vagyok bennem.
Jó itt lennem... Magamban, a rendben.
Megszülettünk hatvan éve "bátyámmal"
ikerként, tizenöt percnyi hátránnyal.
Rövid időn belül tudtomra adta,
az első "étkezés", az, Ő jutalma.
Felhőfodros vízpart mellett
kicsi asztalkára
pezsgőspohár, mindjárt kettő,
vendégeket várva.