Versek a boldogságról
Kicsi Tündér virágon ül
Virágporban, s attól szépül.
Pici szárnya meg-megrebben,
Nem él nála senki szebben!
Fogd meg lelkem
"Fogd meg lelkem, hogy pihenjek
örömödben dédelgetve",
érezd szívem, hogy érezzem,
bennünket repít mennyekbe,
öleld vállam, tudjam, biztos
kezekbe tettem életem,
fogd a kezem, vezess mindig,
s én hagyom, hogy vezesd léptem!
Boldogság a napfelkelte,
Mi ma is új reményt kínál,
A sugara még nem perzsel,
De fényben úszik a világ.
Öröm
Rózsaszín, ezüstös felhőkkel ékesített már ég,
S érzed ezt? Mézillatú fuvallatot fúj a szél...
Fürkésző szemeid pazar csillaga
piruló mosolyt csalogat ajkamra,
pillantásod perzselő érintése,
oly bájosnak látható tekintése.
Messziről érkezett, szerelmet
hozott a dunai szél.
Boldogan nézünk a fák fölé,
Szárnyalunk az élet ölén,
Vitorlánkba kap a szép...
Repít minket ezerfelé.
Tündéreknek háza bent az erdőben van.
Bent a fák közt laknak arany hajlékukban.
Ha besétálsz az erdőbe, s széjjelnézel csendben,
megláthatod kastélyukat ragyogó kertjükben.
A romantika képzeletében
A gyönyörű nyári naplementét nézve,
Vagy a sötét csillagos eget éjszaka,
Milyen jól is hangzik: szerelmes kéz kézre,
Bár elég lenne egy szerető szív szava.
Ha a boldogság folyékony lenne,
beleönteném az ember lelkébe.
Ha a boldogság gyúrható lenne,
szobrot tennék mindenki zsebébe.
A boldogságot nem lehet nem
észre-
venni, de érte sokat kell tenni.
Sétálni
a kéklő égbolt habos fodrain,
így,
olykor a boldogság visszaint.
Mi van, ha szeretnék boldog lenni,
Olykor-olykor jókat nevetni.
Felszabadultan szaladni a mezőn,
Nézni a csillagokat a háztetőn.
Egy kitartott harmónia
Pont, mint a szemed ragyogása.
Egy dallamos szekvencia
Szívem őszinte vallomása.
Besötétedett,
Minden nyugovóra tér,
Az utca megpihen,
Ő is aludni kész.