Versek a boldogságról
Azt mondta a lányom,
Apa, írtam egy dalt.
Kérlek, foglald keretbe,
Hátha így lesz jó.
Nagy dübörgés hangja szól,
Diákok hada behatol.
Tanárok kedves fogadtatása
Ösztönöz minket tanulásra.
Tegnap két szemedbe nézve
Megláttam a magam arcát.
Fülembe súgta titkait:
Itt maradnék, édes gazdám!
Én a víz vagyok
Te vagy a tűz, mely
forró lángjaival öleli át testemet.
Te vagy az égető forróság,
mit oltani nem lehet.
Házunk előtt egy szép napon barna legény álldogált,
szemeinek kék tükrében táncot járt a napsugár.
Becsengetett, majd kinéztem, ki ez a legény?
Aki reggel, napsütésben vajon mit remél?
Jöjj hozzám, Napfény, míg az eső csitul,
Reméljük, eljön a pillanat, hogy te fölvidulj.
Rózsaföldön sétáltam a világ szélén,
Ismervén az összes illatát s színét.
Rengeteg csoda közt egy újra leltem!
Kint árválkodott a mező peremén,
Csodálattal néztem rózsaszínjét.
Ereszkedik a fényes Nap a nyugati ég alján.
Varázslatos köpenyt borít lefelé haladván.
Bíbor színbe öltöztetett erdőt, hegyet-völgyet.
A kelő Hold fénye ezüstözi már az Öreg Tölgyet.
Ma minden megváltozik, ma minden szép lesz,
Csábíts el, csókolj meg, mutasd, milyen az élet.
Ma változtassunk együtt, ma nézz a szemembe,
Hogy holnap elmondhassam, mennyire szeretlek.
Nyári hangulat
Néha veszélyes világban élünk,
A valóság vállalt trükk.
Vállalni mindazt, mi érték,
Áldozata megkopott érzék.
Színarany sugallatú felleg alatt,
Ahol a legkecsesebb dallam árad,
Kicsiny szívem újjáéledt,
Nincs már mitől félnem.
Olyan ez is,
Mintha elültetnénk
Egy kis magot
A fejedben,
Ami kihajt benned,
Ha hagyod.
*"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,"
szerelmes szavak bújnak ajkamon.
Csókod perzselő nyár, bársonypipacs,
arcomra simult - késői vigasz.
Volt nálam egy tündér, leültettem szépen,
Tányéromról megkínáltam, fogyasztottam éppen.
Elfogadta a tányérról a felkínált étket,
Jóízűen falatozott, s szíve megigézett!