Versek a boldogságról
Kristálytiszta patak völgyek ölén
Ködös harmat gyalog erdő földjén,
Büszke fenyvesek ölelésében
Szelek simogatnak reménységben.
Most jó, most jó,
Otthon hagytunk
Minden gondolatot,
A Nap is ránk ragyog.
Lelkem végre megnyugodott.
Rózsák hívogatnak,
Itt van a varázs, ami engem is húz.
Van egy nő az életemben,
Kit mindig is szerettem,
Bárhova is visz az utam,
Én soha el nem felejtem.
Szép álmokat, szerelmem,
Álmaidat féltve figyelem.
Legyen szép az éjszakád,
Holnap is várok reád.
Egy nap gondoltunk arra,
Táborozni megyünk Újudvarra.
Ha nem lenne itt kacagás, öröm és móka,
Nem menne senki a hívó szóra.
megszólított a tavasz,
szellőként susogott fülembe,
s szavai melegséget árasztottak
fáradt, szürke lelkembe
Azt álmodtam,
Együtt voltunk,
Egy éjszakát
Titokban
Magunknak
Elloptunk.
hajnalodik
megébredek
mellettem horkolsz
rajtam kezed
szívem repes
és énekel...
Mikor belenézek,
Összemegy a szoba, megszűnik a testem,
Ez az az érzés, mit mostanáig kerestem,
Belém hasít minden öröme és fájdalma,
S a lélek megfoghatatlan hatalma,
Ott látom a filmjét a fejemben,
A vívódás mintáit a kezemben,
Belefeledkezem a képekbe...
Dorina, a szemed,
Mely rám nevetett,
Melyet elfeledni nem lehet.
Dorina,
Mi ez az érzés?
Megkísért egy ismerős érzés,
S felmerül bennem egy bizonyos kérdés.
Miért pont ő az a személy,
Ki tudtán kívül tart bennem egy állandó szeszélyt?
Életem derekán,
Virágzó tavaszán
Illatomat ontom,
Mint egy rózsaszál.
Érdekes vagy. Teljesen más, mint bárki.
Összezavarsz, csavarsz majd elengedsz,
Majd másnap szélnek eresztesz.
A "borpásztor" dala
Az ősz nekem szüret, az átlényegülés,
Örök körforgásban értékváltó lépés.
A szőlőből must lesz, a mustból finom bor,
A természet csodájának örvendek szüretkor.