Versek a boldog szerelemről
Esteledik. Nemsokára kilenc óra lesz.
Enyhe tél van. Bár a szél fúj, csöpög az eresz.
Szívemnek is el-elcsöppen halkan Tefeléd
hívó szava, s hozzád viszi lágy üzenetét.
Mint kincset, karjaimban őrizlek,
fogva tartalak, s nem engedlek el.
Lopakodó, halk suttogásaim
ajkadon édes csókokat tördel.
Szívem csak érted dobban,
Hevesebben, sokszor jobban,
Itt a tavasz, közeleg,
Szerelmesek a verebek.
Gyöngyeső
csobogó vízesésében
Ölelkezünk
a fátyolzuhatagban
Peregnek
a puha cseppek
Harmat zamatát
ajkamról lecsókolod!
Szerelemgyümölcsöt termett szívem.
Gyere,
szakítsd le mosolyát.
Kedvesem, hogy is feledhetnélek én téged?
Mikor két szép szemed örökre megigézett.
Hogyan feledném bájos mosolyod,
Mely rám ragyog, mint égen a csillagok.
Mikor egymásra talál
Két szerető ember,
A szívük megtelik
Boldog szerelemmel.
Őrületben, szerelemben,
csókkal lezárt szemeimben
elrejtettem, megmentettem,
amit adtál, minden szépet,
kéket, vöröset, aranyat, csillogó
szavakat, selymes hangodat.
Tűző éjszakában
árnyat lebbent a szél.
A homályban visszhangzik egy szó.
Éjből világosság válik,
egy szó mely fülemben édesen cseng.