Versek a boldog szerelemről
Kell nekem, hogy lássalak és tudjam, mit érzel,
Enélkül semmire sem mennék a reménnyel.
Látod szemében a tiszta eget,
Melyet olykor sötét felhő borít el,
Néha az a ború rád is rád lel,
De mégsem szomorú a lelked,
Hiszen mosolya beragyogja életed.
Meseszép a világ.
Meseszép a rózsa.
Szeretője még sincs
Nem került a sorba.
Egy hónap alatt annyi örömöt adtál,
amit eddig még soha senki más.
Kibontja arany hajadat a Nap,
a szél bomlott üstöködbe kap.
Arcod, mint az ég, rejtelmes és mély.
Tekinteted, mint két üstökös...
Pólódba bújva várom a reggelt,
A "Jó reggelt" üzeneted, mi felkelt.
Együtt az élet útján
Mindörökké.
Együtt a szerelem tengerén
Az életünk végéig.
A szívemen nincsenek többet sebek,
Mellettem van az a lány, aki szívből szeret,
Nem félek a téltől, mikor jönnek a hidegek,
Mert melegséget áraszt a lelke...
Megfogta a kezem, s tudtam,
A szerencse, íme, rám bukkant,
Megkívánta egy csókra ajkam,
Finoman hozzám ért, s lefagytam.
Szerelem, szerelem,
7 betű, mégis egy értelem.
Nekem te vagy a mindenem, kedvesem,
Bárcsak éreznélek, bárcsak érintenélek.
Meg-megáll a köd rózsák szemhéja alatt,
Lélegzeted szelíd s hűvös, akár a harmat,
Meg-megáll szemgödrén az időnek,
Pillantásai az énkép vízeséséből kiölnek,
Kiölnek s lángba öntenek, melynek sugarai csillogó ruhádon feldíszlenek,
Így figyelgetem illatát hangod bájának,
S merengve engedek neki, mint bányász a mécses lángjának,
Homályos talán a virradat is, ha a hajnal-holdfény hűsítően nyájas mosolyán áttüzesül...
Mindig álmodni veled!
Mindig édes csókra gondolj,
Szerelemre gondolj!
Szeretetre gondolj!
Számmal pergetem neved,
Istenem, segíts nekem,
Ajkán egy csepp mézszirup,
Szárba szökött, kivirult
Nem tudom, mennyi időt kaptam arra,
hogy szeresselek, ezért most szeretlek!
Azt sem tudom, hogy meddig lehetek
veled, ezért most fogom a kezed!