Versek a boldog szerelemről
Egy dallam száll az éjen át, a kék hegyek felett.
Kezemben peng a vén gitár, röpít a képzelet.
Egy férfi nézett vissza rám a pult mögül bájosan.
Én adtam neki a szomjúságára inni egyet támasztva.
Ő csak nézett azokkal a boci szemeivel énreám.
Mintha mondani akart volna valamit az a kettő barna szempár.
Gyere, fuss velem, én futok, még van lélegzetem.
Mint a régvolt kezdeten, fogd és szorítsd a kezem.
Szaladjunk nevetve, míg kapunk levegőt,
majd fűbe leheverve bámuljunk felhőt...
Véletlennek nevezném,
de erre szavak nincsenek.
Szabad akarat, felsőbb dolog?
Mondd meg nekem, mi lehet?
Titkon nézem, ahogy mellettem alszol,
s egy váratlan érzés teljesen elvarázsol.
Mosolyog a szívem elolvad ha rád néz
De ugyanakkor retteg hogy elhagyod másért
Tudja hogy szereted ő is szeret téged
Felgyújtaná érted a bolygót is ha kéred...
Látod, létünk tart egymásnak,
Csókban nyíló napok elmúlásának.
Kezem fogja kis kezed óvón,
Mosolyunk éljük már magunkhoz méltón.
Lelked olyan, mint egy fekete lyuk,
Úgy húz magához, mint semmi,
S ha odaérek, nem tudok máshol lenni.
Tér és idő összeszakadnak,
S jelentése nem lesz a szavaknak.
"És jó volt élni, mint ahogy soha".
Elmentem hozzád, éreztem, ez más,
csak fogtad a kezem, igaz ez? Lány.
Kértem - kaptam, egy csók - szívem oda.
Minden elveszett gondolatom hazatalált
Minden elveszett gondolatom hazatalált hozzád
Mert a szerelem mindig utat talál
És most minden más
Szeretni téged olyan más
Mondd el mi bánt...