Versek a boldog szerelemről
Most, hogy érezhetően
leng elválásunk szele
- ami bár nem végleges -
fogadj kényeztetődnek.
Itt vagyok veled, most ismét érzem,
Ahogy ereimben lüktet vérem.
Látom szemedben, ahogy rám nézel,
Ahogyan hozzám érsz gyengéd kézzel.
Szép ez az este ezüstös fénnyel,
égi kísérőnk milyen kis délceg.
Puha, lágy szellő suhan el bátran,
irányt mutatva szárnyaló vágynak.
Veled töltött óráim bús ködből derűre váltanának,
Nem érzem határát mostanában a boldogságnak.
Szívem minden egyes dobbanása hozzád kötődik, ó, galambom,
Ezen a gyönyörű, szép tavaszon.
Csak teérted élek e könnyekkel teli világban,
hiszem, hogy nem lehet mindenki örök magányban.
Játszom a szavakkal, de veled nem.
Azt a napot már el nem felejtem,
mikor beléptem azon az ajtón,
és a szemeden láttam biztatón...
Szerelem és szépség haikuba kötve
Mű-Alkotás
Fakult életünk
Vásznán csak szerelemmel
Születik festmény!
A csókod a nyakamon kötött sállá válik.
Ölelésed deréköv, mely összefogja
szereteted szövetkabátját,
valahányszor testem fázik.
Édesem
Szeretlek én, amíg csak élek, mert a szívem
sose feled el tégedet.
Te vagy nekem az igazi, kit szeretni
tudok, csak te vagy nekem minden
kincsem, amim csak lehet, sokkal többet
jelentesz nekem, mint bárki képzelné.
Megjártam sok rossz utat
A boldogságra várva.
Míg egyszer rátaláltam,
És eltűnt hirtelen.
Csókolom a reggelednek
Minden éledő pillanatát,
Mikor ujjaim szeretve
Lépdelnek tested hajlatán.
Hatalmas szív, ami benned dobog,
És megfog Terajtad minden dolog,
Mindig, mikor rád gondolok,
Az örömből nagyot kortyolok.
Édes szerelmem olyan vagy nekem,
mint a rozsán a gyöngyharmat, és csodával tölt el.
Újjászületés
Szívünk a lenyugvó nap bíbor fényében ragyog,
Szerelmünk örökké él, mint a csillagok.