Versek a boldog szerelemről
Egy csodálatos hajnal kelt,
És varázslatot szemem lelt,
Türkiz színekbe bújt az ég,
Új illatot kavar a lég.
Drága lény, ki ragyogsz,
Szívem lassan felszabdalod,
én nézem, ahogy elrabolod
Szívem darabjait.
Látod, gyönyörű, fényes az éjszaka,
nézd a csillagok táncát fenn az égen,
végre eljött a szerelem évszaka,
kell, hogy szerelmünket most újra éljem.
Félelem nélkül oltalmazva két karod selymesen öleljen,
Aranyló napsugár színezze tovább mesénket minden percben.
A tavaszi mező
gólyahírrel tele,
gyere, édes párom,
üljél az ölembe.
Különös vers a szerelemről
Nem őt vártad, ő jött, s lelked lelkes lett.
Nem őt vártad, s szívednek mégis ő tetszett.
Nem őt vártad, s vele világod újraszületett.
Nem őt vártad, ám kicsi világod kiteljesedett.
A szerelem megszépít,
Újra fiatal lesz a lelked,
Arcodon is látszani fog,
Hogy szerelmes lett a szíved.
...ha a vágyak már kihűlnek,
csókom nem lángol többé,
melletted ülve mesélek
egy megélt, ismert mesét,
fogsz-e szeretni még?
Kora reggel, midőn felébredek,
Folyamatosan csak rettegek.
Mindig azt képzelem, szerelmem,
Egy csodás álom voltál, s elvesztelek.
Érzés indái kúsznak gondolatfám lombján,
s a bársonyos rét virágai pollenben ontják.
Hangodra lelkem ezersugarú tavaszt bont,
egymás tekintetében lelünk ölelő hont.
Emlékezés
Harmincöt éve! Ó, be rég volt,
mikor először csókolt a szád!
Emlékszel, álltunk a Halászbástyán,
s néztük a megénekelt kék Dunát?
Újra lélegzek.
Újra élek benned,
Jöttél és kerestél
Rám találtál,
Egy magányos, üres
Sikátorból
Meghallottál.
Hangtalan kúszik az este fölénk, beborít, betakargat.
Várjuk az álmot, amit rejteget féltve a nap.
A te melegségedben megnyugodni,
Cifrán, csókot csenni.
A forró Nap elől elmenekülni,
A holdnak fényében megfürödni.
Amióta legutóbb láttalak:
boldog vagyok,
boldog vagyok,
hogy te maradtál
utolsó falevélként a parkbeli
hárs legkorhadtabb ágán.