Versek a boldog szerelemről
Felkúszott már a Nap az ég tetejére,
perzselő meleget szórva a vidékre.
Levegőért kapkod fű, fa és az ember,
de mi, édes drágám, nem törődünk ezzel!
Január 17.
Látod, Kedves, nem felejtettem el
Házasságkötésünknek szép napját,
Mely megadta életünk alapját,
És megleplek ezzel a szép verssel.
Védeni akarlak - magamtól nem lehet!
Hogy elvesszél velem, azért "epekedek".
Egymásba merüljünk, a Naptól eltakarj,
és hamuvá égett szerelmet ne akarj!
Miért kell szeretni?
Fekszünk, mint két idegen közös háló-
ágyban...
Egyikünk mindig nagy szerelmi
vágyban.
Az első nő
a földi létben
Éva lett az
édenréten,
boldog Ádám,
szíve repes,
ily szépségre
hogy lelhetett?
Megígérem, hogy itt maradok,
örökké veled leszek.
Soha nem hazudok, és ellened
rosszat soha nem teszek.
Nem hittem volna, hogy azt mondom, szeretlek.
Hogy minden egyes napot átélnék veled
Még egyszer,
Te vagy a jövőm, amit oly nagyon várok,
Szeretem az életem, azért mondom, hogy szeretlek.
Angyalom,
neked zeng az érc s peng a cimbalom,
dalba csomagoltam hódolatom.
Vagy azaz létezel
Gyorsítasz majd fékezel
Élsz és éltetsz
Vigyázol rám mint más senki
Minden percben a saját szemembe nézek,
S hallom vissza a saját hangomat.
Ám benned szebbnek látom ezt az egészet,
Ami itt fakó, rajtad aranyként csalogat.
Szemedben láttam meg, hogy egy hologram az élet,
minden egy, s egy minden:
a kezdet, a vég, a folyamat...
Oly csendben érkeztél!
Hangod nyugtató.
Szemeid ragyogásával éltettél,
Így lettem Érted csendes lopakodó.
Szeretem, amikor megölellek, és érzem, hogy minden rendben lesz,
még jobban szeretem, amikor te ölelsz meg engem,
mert az egész világ megfordul maga körül,
de senki nem veszi észre, csak mi.
A vintage stílusú étterem
a régmúltat idézte föl,
a kastély ódon ablakaiban
álmos holdsugár könyököl.
Amolyan bocsánatkérésféleképpen
Ne haragudj, hogy e régi titok,
Amiről szinte senki nem tudott,
Most hirtelen napvilágra jutott,
S huszonöt év után megszólalok.