Versek a boldog szerelemről
A Föld titkai süppednek a hóban
Mi ketten jártuk a folyók városát
Homályba fülledt ódon pályaudvart
A folyó moraja frissítette csenddé
Pillantásod magával ragad,
A szívem hevesebben kezd verni,
Mosolyod éltető erő,
Számomra ez életmentő.
Kristálytiszta patak völgyek ölén
Ködös harmat gyalog erdő földjén,
Büszke fenyvesek ölelésében
Szelek simogatnak reménységben.
Lehetek neked a legjobb?
Aki mellett elköteleződik szíved?
Szeretek belemerülni szemed mélyébe,
érezni és látni, mit nem érthetek félre.
Veled
a múlt éjjel
fenn az égen
a mély-sötéten
rám kacsintott
- na nem a Hold
Te voltál Csillagom
Új szerelem, új múzsa
Ha lehunyom szemem, előtted állok.
Nem járok a földön, a magasban szállok,
Levegő kevés, mégis tisztán lélegzem,
Ilyet életemben soha nem éreztem!
Szeretem a hajnal ízét,
bársony karod
ragaszkodó
ölelését,
az életet, a gyönyörűségét.
Anyegin-strófa
Cinege énekét reggel már nem hallám,
Kedvesem lágy érintését már nem érzem.
Szerelmünk tüze őszi szélben halvány,
Miért múlt el, mára már én sem értem.
Ha van időd, próbálj csendben, ártatlan
beszélni, játszani velem a szobámban,
oly sok zűr van ebben a sokarcú világban,
gyere még közelebb, szívem is fellobban.
Mikor minden reményem elveszett,
Életemben akkor bukkantál fel,
Szivárványt varázsoltál egemre,
Eltűnt minden, ami beszennyezett.
Amikor mellettem feküdtél, hullottak könnyeim...