Versek a boldog szerelemről
Bevonzol, mint kis virág a méhet,
Mint mágnes a fémet.
Öröm, hogy mellém sodort az élet.
Mi ez, ha nem végzet?
Kedveseim,
ti mind valahányan!
Én örvendezem,
hogy kidobtatok,
hogy megcsaltatok,
hogy becsaptatok!
Egy csók, ami többet ér bárminél,
Ez az érzés nem lehet jobb semminél.
Egy csók, ami jobban kell, mint bármi más,
Megkapom, s eltűnik a szorongás.
Kirándulás a Pilis erdőségében
Minket láthatóan megtámadó a vihar,
Ide fog érni, és le is fog gyűrni hamar...
Minket láthatóan megtámadó a vihar.
No, meg szerelem
Sok ember a nézőtéren, hangos a morajlás,
Fények gyúlnak, zene indul, megszűnik a zsongás.
Csodaszép nő színpadra lép, sok százan figyelik,
Lendületes, jó dalait sok ezren szeretik.
Hosszú az alagút, érzem, sosincs vége,
Kutatom a lényem, félek, sehol annak léte.
Nem vagyok én Férfi,
Erős s kigyúrt valaki,
Lennék én az bátran,
S néznének nagyokat,
Nagyokat! Itt lennének
Mellettem: Képzelem
Egy apró lépcső vezetett lefelé,
Épphogy lélegzetvételnyi hely volt.
Mikor leértünk, hosszú falú pince
Tárult elénk, "vigyázz a fejedre"- szólt.
Te voltál és maradtál
is a legszebb rózsaszál
a virágoskert ölén.
Vad rózsaszál, amihez
nem nyúlhatok soha én.
Miattad boldog vagyok,
szívem pedig fényesen ragyog.
S kijelenteni ezt merész,
de kimondom: Boldog vagyok.
A tó kavicsos partján álltunk, csak te meg én,
Ezüstös holdfény tükröződött a víz felszínén.
Hevesen ölelt át, s csapódtunk az ágyra,
Az erős ráhatástól szétszakadt a párna...
Ó, Kedvesem, Szép Dóra,
Ha nem lennél enyém, megállna minden óra.
Rejtély bűvös lénye,
Mint égbolton a felhő,
Üde, égő csókja,
Mint májusi eső.
Csendes, szép a táj,
friss ez a reggel,
befújja távoli szél a dombokat,
lassú lehelet rajzol
légbe szálló szív-bogarakat,
függöny mögül borzol
dajkáló melegével a fény,
ébredő pilládon még...