Versek a boldog szerelemről
Átjár a fájdalom,
elmúlás magánya.
Fogódzom egy képbe,
s talán már hiába.
Halál helyett újjászületés
Havas dombokon felcsillan a fény,
Szinte már-már elvakít a lét.
Gyönyörű minden, a táj, az élet.
Bár utóbbi neked köszönhető, édes.
Jóbarát jelent meg húsvét hétfő reggelén,
s mit tagadjam, igen meglepett.
Expecto Patronum: Ha Rebecca "áramütése" ébreszt fel
Lépteit szomorúan
szaporázó villám járja a vár falát.
A barna asszonyt keresi.
Elérhetjük az álmainkat,
Megkaphatjuk a vágyainkat.
Minden magányosság elillan,
Ha elalszok a karjaidban.
A szavak nem nyilvánulnak meg,
Valósággá csakis te teszed.
Amikor hazatér a kedves,
szobánkban minden őt dicséri,
örömében a szívem repdes,
két szemem lépteit kíséri.
Ki vagy te, 22 évesen elütöttél, mint egy esetlent,
Mily érzelmeket váltottál ki bennem:
Törődést,
Szerelmet,
Bújást,
Szeretetet,
Felemeltél, porban fetrengve ismertél meg,
Éveket várnom kellett rád, és neked énreám...
Magam vagyok, firkálgatok.
Pillanatok, rejtett hangok.
Ma szavakat írok,
Tegnap még halk gondolatok.
Beszorultam a konyhába,
Kulcsa törött be a zárba.
Nagyon pipa lettem volna,
Ha egy szép lány be nem szólna.
Ez egy pillanatnyi boldogság,
Utána pedig elönt a forró valóság.
Megcsókolja kihűlt szám ízét,
Érzem bódító, kecses ajkai ívét.
Már
csókolsz,
szeretsz rég,
szíved enyém,
szerelmesem vagy.
Kapcsolatunk egy gyönyörű tánc,
S az élet maga a színpad.
Kopjon hát le róla keringőnk miatt a minta.
Amikor az éjnek vége,
És a csillagok már
Mind lehulltak,
Kívánj valamit...
Szalmakazalban
fiú s lány, ha tűt keres,
lelhet egymásra.
Ha szabály lennél, megszegnélek, hogy érezd, hogy van, aki tud a létezésedről.
Ha ajtó lennél, mindig óvatosan nyitnálak és zárnálak, hogy tudd, én vigyázok rád.