Versek a boldog szerelemről
Sötét volt, mellettem ültél,
Mosolyoddal jeleket küldtél.
Nem ismertelek, de akartalak,
Egész este önkényesen zavartalak.
Összekulcsolt tűzkezünkön fátyollánc,
aranyszegélyű, feldíszített stóla,
páros léptek nyoma süpped a hóba.
Érzelmekből felépül egy lassú tánc.
- Maszatos tenyérrel új arcot festek rád,
és mostantól te leszel a boldog király!
Bőrünk súrlódása tétova zenének hallik,
érintésről érintésre új dallam íródik.
Kéz a kézben
egymás szemében
ragyogunk.
Megjelenik az égen
fényes, hívogató
csillagunk.
Összecsókolóznak kezeink,
Farkasszemet néznek szemeink,
Összesimul a két angyali test,
Összefonódott lábtekercs...
Gyurgyalagot fest.
Szerelemtől ég most szívem, elhoztad a tüzet az életembe.
Fontossá váltál percek alatt, elvesztésed fájdalma évek múlva se múlna.
Mikor vagyunk igazán boldogok?
Amikor mellette magamba nézve igazán mosolygok,
Amikor a gyomrom mélyéről vele hangosan kacagok,
Amikor ránézek, és repkednek szerte a gondolatok...
Rózsaszín köd
Megpillantottam.
Egy pillanat volt csupán.
Lelkünk találkozása,
Akár egy ősi csillag robbanása,
Megolvaszt, ellágyít, kinyit az érzés.
Megláttam az életem fényét,
Ismerni akartam a lelke mélyét,
Vele csak a boldogságban úsznék,
Állnánk, és ránk sütne a holdfény.
Csak erre vársz, nem?
Végül is, miért ne...
Bő két évztizede
Koptatod a talajt eme
Földön;
S mégis oly bizonytalanul lépkedsz;
A kérdés legalább oly
Bizonytalan...
Szerelem
Ragyogj, mint a csillag,
Fénylőn tündökölve.
Ragyogj, csak ragyogj
Örök, tiszta fényben.
Kedvesemnek
Oly buta voltam
régen,
azt gondoltam, nincs
csillag az
égen!
Még mindig szeretlek,
akkor is, ha mindenki: elvett.
Tövises utamat járom;
érted hány próbát kell kiállnom?
Egy éve, hogy veled,
s ezer meg ezer pillanat,
mik miatt most ezt írom neked.
Elrepült...