Versek a boldog szerelemről
Látod, édesem? Engem is belevittek egy táncba,
csak nehogy úgy járjak, mint Kata a táncban.
A fák lombján játszik a szél,
S a kéz lassan a hajamhoz ér.
A te kezed az, amely simogat,
S mint a szél az ágakat,
Úgy ringatsz el te is.
A szerelem mosolyt csal az arcra,
mely felkészít a harcra.
Elém tárul édes arcod látványa,
csókjaidnak nincs határa.
Az életben oly sok a megbánni való,
De ha megtalál az igazi szerelem,
Az csodálatos, egekben szárnyaló,
A boldogságot el nem engedhetem.
Fekszem az ágyon,
Nemcsak magam vagyok.
Egy álmot kergetek,
De elfutni nem hagyom.
Szem nélkül kerestem
Látásom nélkül mentem
Szívemmel hallgatóztam
Szemedben ragyogó csillag
Káprázatos bája testet ölt.
Benne van minden vágyad,
Mely elgyengít és ledönt
2. Akrosztikon
Vége van egy korszaknak. Tizenhárom év.
Azért még révbe nem ért az életem,
Jó párszor elkapott a hév, mikor nem kellett volna,
Olyankor gyötört is a bűntudat,
Nem is volt olyan rég.
Lüktet a hold az égen, udvara izzik az éjben,
Lilára festett felhők fürdőznek megduzzadt kebelében.
Csillagok szédülnek lentebb mámoros táncukat járva,
Megrészegülten ájulnak bele a forrongó éjszakába.
Csábító illatok szálltak azon a május délután,
Bekötötted szemeimet lent a pataknál,
Nevetve megkérdeztem: bújócskázunk?
Bohém puszikat szórtál arcomra, s jókedvünk
Röppent a széllel, visszakérdeztél: fogócskázunk?
Lábamon fuszekli,
kezemben puszedli,
míg szólt a muzsika,
rászállt a muslica.
Bebújtunk a szobába, hogy ne legyen, ki zavar.
Összesúgtunk, játszottunk, s aludtatok hamar.
Egyikőtök mellkason lelt álomra,
Míg másikotok a derekamat karolta.
Csak ült és merengett, nem tudta, mire vár.
Gondolat cikázott agyában száz meg száz.
Gyönyörködött békés, zöldben fürdő tájban,
hallgatta a párját szólító madárdalt.
Csak ült és merengett.
A szerelem
Egy függő kapcsolat,
Amitől a szíved
Szaporán ver,
S gyorsítja pulzusodat.