Versek a boldog szerelemről
Közös mese
Felébredni nem akarok,
hisz akkor csak a tied vagyok.
Minden szép és oly jó akkor,
együtt fekszünk a kelő pirkadatkor.
Életemet szebbé téve éled át a mindennapokat.
Szerelemtől lángoló szíveddel őrized az álmaimat.
Titkos ösvényeken jártam,
S szemedben láttam:
Azt a tüzet,
Mi engem éltet.
Ej, de szép volt az az este,
mikor udvaroltál,
nyári szellő lengedezett,
te hozzám hajoltál.
Hosszú, nehéz utamon
Megláttam a legszebb rózsaszálat,
Ilyen szép csillogót a Földön
Már senki nem találhat!
Tartsd meg az én szívemet,
add a te szerelmedet,
lángra lobbant éretted,
vágyom én is a tied.
Elsuhant egy gondolat
Kacsintott és elszaladt
Itt volt velem nem vitás
Olyan mint egy látomás
Azt hittem hogy elgurul...
...összeszedve minden bátorságomat
elmentem a bánat partijára.
Szívszorítóan sokan voltak,
vágyam nehezen találta párját.
a szeretet ereje
Miért bántasz? Lám, pillantásod
kikerül és néz mögém,
ott árnyékcsuhába rejtőzve
még virraszt a hajnali fény,
de már kiterített áldozat
a nap hűvös tenyerén.
Még ne hagyd el e szelíd szépséget,
itt egy vidám rigó reggel ébreszt,
majd nótát muzsikál a kertvégi nád.
Magányos júliusi este
Nem jön álom a szememre
Sötét és esős ez az éj
Talán a hold is nyugovóra tér.
Hirtelen lépett az életembe
Egy ócska délután.
Egy felhő keringett merengve,
Hová hintse el csillagporát.
Megváltozott az életem,
mióta vagy nekem, kedvesem.
Mint tavasz a hosszú tél után,
úgy ébredt szívem egy csók után.