Versek a boldog szerelemről
Egyszer-kétszer, amikor meglátom,
Hogy bámul, mint az állatom.
Nem kedvesen, nem szeretve,
Mint akit megszállt a saját ördöge.
Nézd, kedvesem, a kezem hideg.
Nem melegít tüzed, add a tied!
Szemem is fáradt szomorú,
ha nézlek, elmúlik a borúm.
Egyszerű a képlet,
Úgy szeretlek téged,
Csókjaidat hányszor
Megszoroznám százszor.
Szerelmes szívem hazavár
Rejtelmes vén regékben
erdők fanyar illata száll,
hősi korból való árnyak
párás mezőkön vágtatnak át...
Reggel volt, július, körülvesz a béke most,
mosdóra osonok lassan, te még alszol,
visszakúszok az ágyba halkan.
Babám, ne játszadozz velem,
Ülj vissza mellém az ágyba!
Bújj hozzám újra, hisz tudom,
Ez szívednek minden vágya.
A karjaidban kelt fel a nap,
köszönt minket madárdal,
szíved hangosabban ver,
ölelésedbe rejtőzöm egy percre.
Lelkem lassan eggyé válik a zene szépségével,
S testem megfosztva tőled, nem ízlelhetlek.
Veled van az én kis szívem, nem mással.
Veled kel fel, veled alszik a boldogság.
Mikor reggel kávé illata lengi be a házat,
tapogatom magam mellett a kiürült ágyat.
Mosolygós tekinteted a testemen érzem,
mikor a szorosan fölém hajló arcodat nézem.
Megindult a sötétség hada,
Most ez a világod színpada,
Hisz a nehéz a jó hírnöke,
A jó a rossz sírköve.
Eddig rohantam utánad, kedvesem,
most meguntalak féktelen.
Próbállak kiverni ötszögű fejemből,
de emlékeink gyökeret vernek szememből.
Egy évvel ezelőtt teljesen megváltozott minden,
Hisz jöttél te, aki felkavart mindent.
Egyik pillanatról a másikra
Foglaltad el helyedet a szívemben,
S ezzel az ártatlan tetteddel
Teszel boldoggá engem minden percben.
Első táncunk lelkemen megérintett!
Erősen átölelt s biztosan vezetett,
Tudtam, vele éltem táncát is lejthetem.
S majd a táncban és az életben is vezet.
Végre szívem együtt veled
dobban, jobban fogom a kezed,
érzem, érzed meleg ujjbegyebem,
kúszik reánk csillagos egem.