Versek a boldog szerelemről
igaz szerelem
Te vagy szívemnek
Legdrágább virága,
Mert tudom,
Hogy nem élek már hiába.
Szerelmes az idő, a fákról lepereg az élet,
az vagy, amit látok, csak téged szeretnélek,
meghajol a vén ősz, az érzés netovábbja,
pislákol a nyár még, az őszt szívébe zárja.
Hol van az én édes otthonom?
Ott, ahol mellettem alszol el.
Hol van az én édes otthonom?
Ott, ahol mellettem ébredsz fel.
Váratlan volt,
Hirtelen minden másnak tűnt,
Te még akkor nem tudtad és nem sejtetted,
De valahogy mégis
Egyszer csak elindult valami,
És hirtelen ott termettem melletted.
Álomszép szemed mesél nekem.
Lobog benne a tűz, szerelem.
Vágyakozva keresed párod,
Nem nyugszol, míg meg nem találod.
Az öreg falak omladozva várnak,
Párás szemmel előttük állva
Tudom, valami újra vállalkozok.
Rám kacsint a vén épület játékosan,
Mintha belém látna. Gyorsan
Hátat fordítva neki erőt gyűjtök.
Tegnap átsétáltam veled az éjszakát
tegnap... nem érdekelt, ha veled bárki lát
tegnap... csendben átkaroltál és szerettél
tegnap... de jó volt, hogy forrón átöleltél
Mint két tini hősszerelmes,
Robogunk a futó árral,
Futunk a bárányfelhőkkel,
Hóval, faggyal, napsugárral.
Schweighardtné Pataki Zsuzsanna
Este van, este van,
csillagos, szép este,
lágy szellő lengedez
lombokat lengetve.
Feküdtünk, csillagokat néztünk,
Mindenről beszélgettünk.
Ránéztem a boldogságomra,
S mosoly ült az arcomra.
...erre dobban meg a szívem feleletül.
A zöldellő szemeiben kél fel a Hold,
lelkében napsugarak fénye zakatolt,
illata a friss szabadság és a mező,
bizony jóllakna vele minden éhező.
Évának
Mutasd meg nekem a szerelmet! Taníts szeretni.
Ahogyan az égbolt tanítja a madarat.
Legyek hullám, repüljek, mint tutaj az óceánon,
árnyékod hadd legyek; sivatagi hajó.
Taníts meg nekem mindent.
Mert beléd szerettem.
Olyan nagy és kerek, mint a farkasszemek,
Ajkad éget, mint felhőt az egek,
Látom mosolyod a vad természetben,
Ahogyan rám ragyog a tenger fényében.