Biztató versek

 IdőHosszKedvenc

Pocsai Piroska

"Szavam van hozzád..."

"Szavam van hozzád is, maradj tehát."
Jöhet sorscsapás rá, rám és terád.

Tovább...

122229

Pocsai Piroska

Szívek visszhangja

Szeretni és szeretve lenni:
illatos ködfelhő burokba zár.
Ez érzést nem lehet megvenni,
ki nélkülözi, titkon erre vár.

Tovább...

121228

Pocsai Piroska

Valahol... valaki...

Magányos vagy. Igen, elhagyott.
Nem mentegetőzött, el sem köszönt.
Hitted, együtt öregszetek meg.
Üresség maradt, és a bolyhos csönd.

Tovább...

120223

Pődör György

Vihar csendje

Vagy előtte vagy utána
létezik a pillanat,
amikor a VAN hiánya
mint egy tollat kiragad.

Tovább...

119146

Pődör György

Újévi szonett

Elröppent már minden fényes petárda,
alszik a dőlt pohár, az év lezárva.
Pezsgő a bontott üvegben még pisszeg,
csillagok az égen, ezernyi kis szeg.

Tovább...

Major Tamás

A tarisznya

El fogok tévedni, tollam henyél,
Én most biz` másként szólok.
Ez nem sárguló, őszies levél,
Nem a lelkemen foltok.

Tovább...

116240

Lejkoné Kristóf Olga

Meghitt gondolat

Kell a szeretet, szándék és akarat!
Virággá fejleszt csírázó magvakat.
Szeretet szárnyán suhan a képzelet,
mely éltet, táplál nemes érzelmeket.

Tovább...

116210

Pődör György

Kis esti pantum

Mennyi játék van az estben,
az ég áttetsző mézopál.
Fűz áll a pataknál lesben,
egy sellő pikkelypénzt dobál.

Tovább...

116116

Pocsai Piroska

Megbántva...

Fájdalom sikolt némán lelkedből,
az idő fénytelenül csörgedez...
Kapkodva kortyolsz a lélegzetből:
belső démonod az, mi mételyez.

Tovább...

116229

Molnár Józsefné

A figyelő visszavonása...

Elolvasok minden verset,
a figyelőmbe
teszem, de soha vissza
nem veszem.

Tovább...

115227

Pődör György

A normális balladája

Lehettem volna nagy vagabund,
netán önsajnáló vigéc,
kinek nézése, bár magaunt,
kérésre másokról ítész,
nyelvét jól forgató vitéz,
ki, ha kell, készen áll, és jókor.

Tovább...

115114

Pocsai Piroska

Porban hagyott lábnyom

A jelen megismételhetetlen
bánat és öröm szikráit szórja,
- míg a holnap ágya még vetetlen -
utunk porában marad lábnyoma.

Tovább...

114228

John Bordas

Miért...

Gondolkodom, hogy miért élünk,
Mennyet földre miért cserélünk?
Élhessünk testben, fájdalomban
- lélekben, testben elhagyottan -
Elgondolom, hogy miért élünk,
Mi célból jöttünk s miért égünk,
Milyen színház, miféle dráma
Írta nevünk a címlapjára...

Tovább...

114113

Pődör György

Tithon

A ma völgy tegnapja, ősi óceán,
a múlt benne egymásra szórt kóceráj.
Jönnek és múlnak milliónyi évek,
sóhajnyi élet, és befed a réteg.

Tovább...

11399

Pődör György

Hétköznapok ege alatt

Láncvers a Fóliánslapokhoz

Kicsit a vanban - kicsit már a nincsben
könyöklök az idő egylábú asztalán.
Ágakon virágok. Apró illat-kincsek
ígérgetnek, hogy lehet, biztos vagy talán...

Tovább...

112140

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom