Biztató versek
Földi javakat nem tartanak örökké
Hiába a szép gyémántékszer.
A tiéd lehet a föld összes kincse,
Ha véget érsz, ezeket nem viszed.
Maradnak itt a földön.
Feladod, ha húzni nehéz?
Ha evezni kell, s nincs vitorla?
Mert jöhet vad hullámverés,
és borulhat az egész csónak?
Pittyeg ismét a telefon,
Jön tőled az üzenet.
S szorgalmasan olvasom,
Ha bántja is a fülemet.
Úgy látod, hogy semmid sem marad,
s jobb, ha ellenőrzöd a számokat.
De van, mi még meg sem ihletett...
Végy elő ragyogóbb történetet!
Ne sírj értem, anyám,
hisz jó fiút neveltél.
Csak elszállt az idő, és
el kellett, hogy engedjél.
Hálával gondolok édesanyámra,
nagymamámra, családom, barátaim
minden-minden nőtagjára, áldott,
kedves, boldog Nőnapot kívánva!
Ha úgy érzed, hogy nincs kiút.
Depresszió elfogott, veled van már mindenütt.
Egy életed van, hát el ne dobd!
Nem ér ennyit semmi sem.
Vármegyék között hírek járnak,
Szolganépek segítségre várnak.
Válaszra nem méltatnak hűbéruraink,
Egyre rögösebbek lesznek utaink.
Szívedben, amikor hideg tél lett,
A szeretetet eldobtad... nem kellett.
A könny megfagy a szemedben,
És jégcsapok lógnak a szívedben.
Vágyódsz a szeretet után,
Szeretni szeretnél megint netán?
Üres szív, mi még mindig dobog,
üres lélek ajtaján valami halkan kopog.
Kinyitni az ajtót nem merem...
Ha valójában boldog szeretnél lenni,
tanulj meg őszinte szívből szeretni.
Amikor édesanyád bölcsőd ringatta,
a lelkedet tiszta szeretettel átfonta.
Író legyél, ha hiszel magadban
epigramma
Gondolatim rovom fehér papírra,
lehet, olvasóm tetszését kihívta,
van, aki lapoz keserű epével,
"Eh, mit törődöm az ilyen beszéddel!"