Biztató versek
Ha egyszer még ez életben visszajössz,
tudnod kell, hogy vártunk rád nagyon,
ne szólj semmit, csak vedd le a kabátod,
s mosolyogj e buta kis dalon.
A mi zászlónk: piros, fehér és zöld!
Magyarnak lenni az érzés: fennkölt!
Mindig azt hittem,
Ha megfelelek valakinek, teljes leszek, még jobban szeretni fog.
könnycseppek szememben,
mint kristályok,
csillagfényeket szórnak,
csendesen egyedül állok,
gondolataim zakatolnak,
ütik-verik a koponyám
falát,
s ha mind kitörni tudna...
Vannak olyan helyzetek,
mikor az összetartás az egyetlen
kapocs ebben az életben.
Újra ősz van. Már megint.
Ilyenkor én brongok, morgok,
borongok, mert nekem hangosak
a szürkék, mik diót vernek
a fejemben, és a halkuló csendet
bennem, háborgó lelkemben.
Az igaz szeretet feltétel nélküli,
A világot s az életet ez élteti.
Ott van az a fény minden áldott reggel,
hol megélni születnek a vágyak.
Meghitt ősz is messze illan,
közelgő tél szele itt van,
néhány fürt szőlő még áldás,
fűszálon remeg a váltás.
Félelembe von a világ,
Maszkba bújok előle.
Elrejtőzöm, rejtve vagyok,
Szemlélődöm mögüle.
Csak nézem nézem a képet
Az áthatolhatatlan messzeséget
A mindenben mindent láthatót
Hajlékony gondokban álmodót
Örüljetek, mert olyan jó az Úr,
Az égben száll sok pengő húr.
Zengve zendül dicső harsonák,
A földön hajlonganak néki a fák!
akkor nincs értelme
Nem kérdezhetjük, hová mehetünk,
Életünkben mi többet tehetünk,
Vezérünk Jézus Krisztus megváltó,
Istenhez vezető és megtartó.
Fa leszek, mikor
Elmegyek, dús lombjaim
Fészket adnak az
Élőknek, gyökereim
Messze nyúlva megkötnek.
Ha a szíved hagyod,
az elméd jobban ragyog.
Felbukkan a Napod,
ragyog, ragyog, ha hagyod.