Biztató versek
Mikor megszülettek, az Ég s a Föld összeért.
Azóta számukra kék a fű s zöld az ég.
Ne légy szomorú, ha nem látod két szemét.
Ő nem a szemedbe, a lelkedbe néz.
...Csak... egy... ember!
... Csak egy ember!
Csak egy ember, egy szolga vagy,
Amikor leborulsz és imádkozol.
Amikor látod Őt, hallod hangját...
Talán most minden jó...
Hitted.
Bűntudat.
Ez most már a hited.
Föld porából formálva megszülettél,
hajt csodás élet reményének hite.
Sok mindent átéltél, sírtál, nevettél,
sokszor megszúrt a félelem tövise.
Az unatkozó gyermek rosszalkodik.
Az unatkozó felnőtt gonoszkodik.
Folyóban áramló, szüntelen szenvedés,
mely megtorkol az önmegvalósítás tengerén.
Ébren! Végre ébren, és érzem a létem,
a sötétség mélye elnyelt, de most fényben...
Csepp lehet könny, izzadság vagy bánat,
vagy csak meglátni benne a mai csodákat?
A világ talán most tele van könnycseppel,
legyél az emberekhez kedves szeretettel.
Mikor én még kisgyermek voltam, mama, sokat beszélgettél velem.
Folyton meséltél a gyermekkorodról, fiatalságodról nekem.
Hallottam sikereid, gyermekeid, anyaságod történetét.
Hébe-hóba az volt az érzésem, hogy nagyon mélyen látok beléd.
Szomorú vagy, s gyűlnek a gondjaid?
Hullámzik a tenger, s eléri partjait?
Világosabban látom
Észrevétlenül röppennek el az évek,
fekete-fehér fotók tanúi ennek.
Emlékeim, történetek, összeverődnek.
A gazdagság materiális tényei
egyre jobban elévülnek.
Bárkivel megtörténhet, hogy félreteszi az élet,
Minden rejtvény megoldható, ha van rá elég négyzet,
Legyen ez a jövőbeli énemnek egy levél,
Ha alszol, akkor aludj, ha eszel, akkor egyél!