Biztató versek
tudod, ha a gondolat lelkedben tüzet rak,
nem űzheted, hisz izzik, mint zsarátnok,
nem nézhetsz ki, hisz csupán vakablak,
rizikófaktor, nincsenek veled barátok,
súgja a szót az éj, az újat váró hajnal,
tollad hegyén cseppen a várt igézet,
s a holnap érkezik mindenféle bajjal,
így az izzó gondolat... levitézlett...
Visszatérünk
Megkondult-e már
lelkednek harangja?
Messze van-e
az igazságnak napja?
Az Andrássy úton sétálva a fejemet nem szegem le.
A földre nem, csakis a magasba nézek fel merengve.
Elbűvölnek a szebbnél szebb, csodás, régi épületek,
Boldoggá tesz a tudat, hogy e csoda része lehetek.
Nem sírok már rég.
Lezártam, elengedem rég.
Indul már az új kaland.
Várom, most már minden súlytalan.
Tudom, hogy néha nehéz szembenézni
az élettel is, nemcsak a halállal...
Milyen a nő?
A feje lágya hamarabb benő.
S mindig csak fogná a kezed,
Dicsérne, mikor jól forog az eszed.
Ha úgy érzed, nehéz a kereszted
Amikor úgy érzed, a földi gondok túl nehézzé váltak,
Több a teher, mint amit elbírna a vállad,
Kulcsold kezed csendes, szép imára...
Százötven év lecsengett, mióta kiegyeztünk
Azokkal, kit a sors vagy érdek idevetett.
A helyzeteddel nem lehetsz elégedett,
Ideje, a rozsdás kaszát fényesre kihegyezzük!
A vágyak tüze ég bennem,
a szerelem élteti a lényem.
Azért vagyok, hogy szeressek,
azért vagy, hogy szeresselek.
Amíg erőm tart, talpon maradok,
Amíg hitem hajt, én nem alkuszom.
Amíg álmodozom, boldog vagyok,
Nem kísértenek a napi gondok.
Élj úgy, hogy minden szép legyen,
Élj úgy, hogy körülötted minden csoda legyen.
Építsd fel a mát,
Hogy megadja a holnap jutalmát.
szabad akarat
Élj, mintha ez lenne utolsó napod,
a jövővel ne szennyezd gondolatod.
Az égre nézz fel, számolj csillagot,
a lelkedben őrizd a pillanatot.
Mi végre nyílik a virág, ha elszárad?
A csábító illat tiszavirágtánc csupán?
Didergő hajnalok, elfelejtett
mozdulatok.
- "Barátom! Az élet kegyetlen!
A Végzet, mint hóhér, engem
vesszőjével vadul csapdos!"
- Ó, a sors olykor könyörtelen!