Biztató versek
Milyen álarcot öltöttél?
Egy szép arcot talán,
Vagy tarka tollakkal díszített maszkot?
Csillámok borítják orcád,
És pompás színek kavalkádja?
Aki túl hamar megelégszik alkotásával, az
Súlyos vétket követ el önmagával szemben.
Shakespeare a pokol ebei veszélyeiről beszél
A tapasztalatot szavakban nem lehet átadni,
Ahogy a víz ízét sem lehet meghatározni.
Ülj egy darabig, s figyelmesen hallgass!
Figyelj úgy, mintha kimondott szavaink
döntő súlyát hóhérkezek
döntenék el az ítélet előtt...
Szeretnék hálát adni a rossz napokért,
mikor a remény vitorláit a bánat
tengerén már régóta nem találtam.
Szeretnék hálát adni az égető könnyekért,
melyeket titokban, némán csorgattam
lelkem mélységes mély kútjába.
Kétszázadikra - Bicentenárium
Zöld réten piros pipacsok,
Felkiáltok halkan, itt vagyok!
Merengve lépkedek hosszasan,
Életem értelmét keresem lázasan.
Mi lenne, ha napba néznél, egyenesen tartva hátad?
S elhinnéd, hogy csodák rád is várnak?
Levennéd gyászruhád, s hinnél az életben?
Önmagadban, a színekben, ízekben.
Sötét az éj, őrjöng a viharos szél,
A vitorla tépett, az emberek a bárkában meredten
A semmibe néznek...
Egy, csak egy az, ki hátul nyugodtan pihen,
Mint puha ágyban, alszik mélyen.
Sírt a hölgy, és ment az utcán,
Emlékei húzták, ment azok után,
Reményt alig látott,
Boldogságtól fosztott,
Járta az utcát,
S eszébe juttatták álmát,
Kedvesére gondolt, kit rég nem látott,
De pár nap múlva meglátta őt, s szíve melegségre váltott...
Köd bolyong a kopasz fák között,
Tétován toporog a dombokon,
S egy észrevétlen pillanatban
Szíveinkig eloson.
Haza vezet
A szeretet nem gyengeség, hanem erő.
A szeretet varázslat.
Semmihez sem hasonlítható és semmivel sem pótolható.
A szeretet teremt.
Olyan dolgokat képes megteremteni,
amiket semmi más ezen a világon.
Az élet az a munkahely, ahonnan nem mehetsz nyugdíjba,
De a legvégét is virág borítja.
A jótól, a rossztól is többek vagyunk,
Az élet minden nap dolgozik rajtunk.
Sohase a másik embertől várd a boldogságod,
Mert ha ebben hiszel, idővel mindig megbánod.
Mit ér a lélek
Ha nem dobban szív
Mit ér a vágy
Ha sohase hív