Biztató versek
Értsd meg az érzések útját,
Halld zengő léleknek húrját,
Változást mindenben megláss,
Te magad újhodva légy más.
Boldog lehetsz
Haragod végtelen nagyon,
nem érted, mi a fájdalom.
Nem látod az örvényemet,
tátongva húzza lelkemet.
Nyári szerelem illatos zsongása
kápráztatja csókra éhező ajkaim,
Te vagy, Te, ki rám törte magányom
régen bezárt, tárva-nyitott ajtaját.
Mocsok és bűn az élet.
Még hiszek és remélek:
lesz talán igazabb,
ha nem, még gazabb
Hiszem, hogy szárnyalok,
hogy jó úton vagyok.
Hiszek az erőmben,
nem élek félelemben.
Karcsúvá váltam.
Formába öntött az időm,
mit nekem szánt
az érkező, kíváncsi vágy,
s míg ízek, illatok
balzsamot szórtak,
fürkésző kék szemem
látni kezdett...
"Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem csókot adni."
Oldalvízen
Csak nézlek.
Csak nézlek majd,
Miközben behunyom a szemem.
Talán majd, így szólsz hozzám:
- Ez az a hely,
Ahol itt hagytad a lábad nyomát.
A percek szaladnak, rohannak az évek,
azt észre sem vesszed, mily rövid az élet.
Éjt-nappal dolgozol, alig van pihenés,
családra az időd mindig nagyon kevés.
Még álmodik a dunai nyár
csónakban ring egy hullám hátán
hűs habok felett fecskerajok
gyere gyere mást nem akarok
Készek vagyunk feltámadni eltiport földből,
Régen leszállt szürke, homályos ködből.
Az élet első felében szükséges a vétek,
Mert ennek hatására ébred fel a Lélek.
Át kell, hogy éljünk rengeteg szenvedést,
Sok hibát, csalódást és megvetést.
Élj, nevess, szeress.
Csak legyél te.
Légy őszinte,
tedd, amit akarsz,
de ne halassz.
Emlékezni néha fáj és néha önmarcangoló!
Emlékezni néha jó és néha boldogító!