Biztató versek
Sztrók
Szertefoszlott gondolatsor
járja rögös útját,
elorozott agysejtekben
keresi a múltját.
Sorsok, melyek összefonódnak,
lehet, hogy egy új utat mutatnak.
A találkozások nem véletlenek,
mert így döntenek a lelkek.
Mindez az időn és téren túl kezdődik,
és az emberi életben kibontakozik.
Csodavilág az élet
Magad is láthatod
Nézd nézd a képet
És rögtön áthatod
ha majd
fáradt kékkel földet ér s én
szikecsendben elpihenve
hallgatom hogy közeledik
alkonyhúrokat pengetve
nem számít a hol és mikor
a meddigje lesz a fontos
tisztán vagy a földi léttől...
Mustármagnyi hit elmozdít hegyet,
égi kihívás; emberhez méltó.
Ostorral terelni fellegeket -
kishitűség tart fogva, mint béklyó.
Eucharisztikus Kongresszus IEC 2020
A mindenség csendje ölelt körbe,
lelkemet lenge szárnyakon emelte.
A mélységből oly magasba szálltam,
mintha belőle nőtt volna szárnyam.
Rímek
Rímeket faragni könnyű,
mert sok van belőlük, mint a nyű.
Faragni hát nem nehéz,
de kell hozzá egy kis ész.
Önfegyelem az érzelem tudatos irányítása,
Kitörés vagy elfojtás megakadályozása.
Egy emlék köti szívem hozzád.
Egy emlék, ami elmúlt rég már.
Szavak tele üres ígéretekkel.
Fájdalomtól csordult könnyekkel.
Suttogd csendesen: szeretlek,
maradj mellette, míg lehet.
Nyújtsd felé hálás lelkedet,
fáradt testét óvjad, dédelgesd.
Te vagy a minden, te vagy a semmi
Lehetsz a minden vagy lehetsz semmi.
Magadért próbálj mindent megtenni!
Legyen a lelked derűs és tiszta,
Tanulj a múltból, de ne nézz vissza.
Mondd el, mitől félsz, kicsi vándor,
hisz te választottad ezt az álmot,
amely kihívásokkal teli,
jót és a rosszat kell megérteni.
Nézzetek túl a gyalázat ösvényei felett,
gyűrjétek össze a hamisan rajzolt díszletet.
Kik játszanak a gyűlölet szóval,
ölelő szavakkal nyissatok fényt a jóval.
Csak úgy csöndben elmélázva...
Gondtalan perceim
Csendes őszi délutánon
szőlőfürtjeim gusztálom,
ülök dús lugasa alatt,
múló időm lomhán halad...