Biztató versek
Nem elég
Nem elég bezárni néhány ablakunk.
Lehajtott fejjel falnak visz akaratunk!
Szívekben bujdosó partizánérzés,
csaló maszkok mögött nehéz a légzés.
Egyszer csak Rád leltem.
Hogy kerültél ide,
ahová én rejtem titkomat?
Megdermedt a fagyos levegő a márciusi éjben.
Nem a csend sziporkázik odafent a magas térben.
Vasmadarak repülnek dübörgő szárnycsapással,
pirosra festve az eget tűzcsóvával.
A boldogság titka
Fogynak az emberek körülöttem,
Már alig van, akit ismerek,
Rohan az idő gyorsvonata,
A homokóra lepereg.
Angyal a légből
szállt le a portámra,
itt tartja szelíden
szép kertem varázsa.
Földünk sebekkel van tele,
s nemcsak éjjele fekete,
megcsapta a halál szele,
itt a gyógyítás ideje.
Taníts meg újra nevetni,
dalolva elindulni,
napsugárból nagyot harapni,
este békésen aludni.
Ott, ahol az este csendes lépte gázol,
ülsz a vad sötétben, szíved mélye gyászol.
Nyomot hagyni a forrongó világban
tettekkel vagy szavakkal, egyre megy,
Legyél ott mindig egy utolsó imában,
és leld meg benne saját istened.
Ne félj mélyről, lelkedből zokogni,
Sírd el az összes könnyed!
Ne félj a fájó érzéseidtől,
Még élsz, és az is részed!