Biztató versek
Írj, olyan egyszerű,
szíved mélyén a gondolat,
ne hagyd elrepülni az időt...
az időt s az álmodat!
A közepét, ha megtalálod
az útnak, mely előre halad,
elodázhatod korai halálod,
s túléled fojtogató magad
Van, akiből erőt meríthetsz,
Ne add fel! Még nem veszíthetsz.
Küldetésed van még a földön,
Van, kinek te vagy a fényözön.
Régi selyemút át sivatagon, hegyeken,
Mai sötét selyemút mindent árul a neten.
Összekötni Keletet Déllel és Nyugattal:
Új selyemút terve kikötőkkel, hajókkal.
Jöjj, sétáljunk együtt a ragyogó napsütésben,
Kérlek, ne törődj véle, mi lesz véled a jövőben.
Tél sem volt még, s itt a tavasz,
Barátom, az idő szalad.
Mint a vadló, fejt leszegve,
El nem éri lasszó s kengyel.
Hidd el, van valaki, aki lát téged!
Felfedezte rég a benned rejlő szépséget!
Nehéz hinnem abban, hogy léteztél,
Csodákat tettél, sosem vétkeztél,
Talán ezért nem vagyok keresztény...
Ha szólnod kell, nyisd ki a szádat,
ne engedd soha, hogy lehúzzon a bánat,
lépj ki bátran, merd megmutatni,
mi az, mi szívedben
már nem tud bennmaradni.
Expecto Patronum: Ha Rebecca "áramütése" ébreszt fel
Lépteit szomorúan
szaporázó villám járja a vár falát.
A barna asszonyt keresi.
Szembeszállt velem a sors, mikor kerestelek.
Megállított az idő, mikor kérdeztelek.
Tekinteted vesd a szemhatárra,
Céljaid a végtelenbe tűzd,
Akarj mindent, s még annál is többet,
Por helyett a csillagot betűzd!
Amikor a holdvilág nyugovóra tér,
S eláraszt Téged az átható napfény,
Utadon újra egy nyitott ajtót lelsz,
A kulcs a zsebében, kódot Te ismersz.
Miért ne? Csináld!
Könnyűnek indult,
De akkor produkálj!