Biztató versek
Mikor hajnali szél a fák között fütyül,
Mikor válladon egy kendő lágyan terül,
Mikor éjjel a Fény kérdőn szemedbe merül,
Mikor a vágy mámora az arcodra kiül
Küzdés mindig a vágyunkért.
Vágyakozás minden álmunkért.
Bukás, ha kártyavárunk összetört.
Hit, hogy kezdeni kell elölről.
Mert lehetsz te kard, ha nincs, kiért küzdj.
Lehetsz te fáklya, ha nincs, kiért égj.
Lehetsz te virág, ha nincs, kiért nyílj,
S lehetsz te ház, ha nincs, kiért épülj.
Szeretni mindig tudni kell,
Halva egymásban olvadni kell,
A szépet vágyva akarni kell,
Ezért tenni, tenni és tenni kell.
Míg utadat járod, sok emberbe botlasz,
semmit se úgy élj meg, hogy valaki mond rosszat.
Örülj, bolond, ne sírj, nevess hát,
Töröld meg könnytől nedves orcád!
A keserű pohár bár csordultig tele,
Miért sírnál, kit hatnál meg vele?
Szavak és tettek,
mi lesz az iránya?
A választás mindig a
teljeset szolgálja.
A szerelem
a csapodár
forróság
a szíveden,
a testedben
kéjsóvár ígéret...
Mókus Marci jól megjárta,
mert elszakadt a nadrágja.
Sírdogál a kicsi Marci:
- Mit fog most a mama szólni?
Találd meg önmagad magadban,
s ne legyél magaddal haragban,
s ha végre egyensúlyba jöttél,
adhatod magad sokkal többért.
Mikor arra ébredsz,
Hogy szemedből könny csorog,
Nincsen már Kedvesed,
Ki lágyan átkarol,
Testét a sír fedi,
Lelke fenn a mennyben,
Akkor se bújhatsz el
Fájó sebeidbe.
Reszket a lélek hatalmas súlya,
Reszket a marha, mi az igákat húzza.
Reszket a szolga, reszket az úrnő,
Reszketve várja, hogy valami új jő.
Üres ígéret halmaza,
daráló rendszer foga.
Kétségbeesés foglya,
tekintet szúrós bokra.
Csend van, néma csend, hallgat már az ige,
Súgj valamit, súgj a fülembe ide,
Egy varázsszót kérek, mi benned ragyog,
Mit érzel, mit akarsz, szomjazom nagyon.
Nehéznek tűnő pillanatok,
gyorsan siető gondolatok,
aggódó árnyak sokasága
az egész lényedet átjárja.