Versek a bizalomról
Barátság, szerelem, érzelem...
Álmomban a fellegek közt jártam,
Melyekben már sok csodát láttam,
De megfogni egyet se tudtam!
Így visszatértem közétek újra.
Miért szítod, amit nem kell?
Haragot, átkot miért korbácsolod fel?
Nem tanultad még meg?
Az alvó sárkányt ne ébreszd meg!
Ha múló perceim szilánkját
boldog pillanat itatja át,
nem kérek többet:
ölét a csöndnek,
mely megőrizőn körbezárja
testbe hajló lelkem vonalát.
De Jézus megvéd, jöjjön száz veszély,
Nem ámít téged, Ő a nagy Vezér.
Barát, ki elejitől fogva
megbízható, őszinte és tiszta.
Barát, ki bajban megfogja a kezed,
ki mindig testvéredként szeret.
Tenyérbe hajtott fejjel
várom a csodát,
vánszorgó idő tépi
nyugalmam bogát.
Kivel megosztod életed,
kinek feltárod legbelső lényedet,
az árul el mindig, kedélyes közönnyel néz le,
Mintha nem lenne semmi vétke.
Utamat Jézussal kézen fogva járom,
társaságán kívül másra nem is vágyom.
Átengedem Neki, szabadon terelje
életem folyását a legjobb mederbe.
Életutamon, ha fájdalmak kínoznak,
felkavarják nyugalmam, s gondokat hoznak,
olyankor - mielőtt még félni kezdenék,
Jézus mellé húzódva megfogom kezét.
Szerettem ez életet, de torkomba mérgedet tetted....
Sűrű köd lepi testem, sűrű köd lepi lelkem.
Végtelen, veszélyes, nyugtalan köd öleli valóm.
Köd melyet nem tudok elűzni, elfedi teljes létem.
Sötét és ijesztő minden, a hangom sem hallható.
Nem kéne, de keservesen sírok,
Körülöttem a földön lehullott rózsaszirmok
Elhervadt a tőled kapott virág...
Poéta vallomások: LX. Leromboltad a bizalom várát
Ismét összezúztad a bizalom várát.
Kormos falak verik vissza szívem kiáltását.
Könnyes szemem keres Téged! Merre jársz?
Ha nem hazudsz képembe, megtalálsz!